2016 tavaszán egy bosnyák erdőben, Podubravlje falu közelében, egy kis domb oldalából valami kerek és barna dolog állt ki.
Egy helyi lakos észrevette ezt a furcsaságot, és megtisztította a földet a lelet körül. Ott egy majdnem tökéletes, körülbelül három méter átmérőjű, és a becslések szerint mintegy harmincöt tonna súlyú kőgömböt talált.

A lelettel azonnal Semir Osmanagić bosnyák-amerikai vállalkozó és író kezdett el foglalkozni, aki elsősorban a több éve futó „boszniai piramisok” projektjéről ismert.
Semir 2005 óta folytat ásatásokat a Visoko közeli dombokon, és azt állítja, hogy egy akár 15 000 éves, ősi piramiskomplexumra bukkant. A tudományos közösség azonban nem fogadja kitörő lelkesedéssel ezeket az állításokat. Egy kutatócsoport már tíz évvel ezelőtt nyílt levelet fogalmazott meg, amelyben Osmanagić tevékenységét a valódi boszniai régészeti örökségre leselkedő veszélynek nevezték.
A podubravljei gömböt azonnal beillesztette ebbe a koncepcióba. Szerinte a lelet a világ legrégebbi, ember alkotta kőgömbje lehet, amely egy fejlett, letűnt civilizáció létezését bizonyítja.
A bökkenő csak az, hogy ehhez az állításhoz a legfontosabbat kellene bizonyítani: azt, hogy a gömböt egyáltalán ember készítette. És pontosan itt kezdődik a valódi tudományos vita. Szó sincs azonban földönkívüliekről, hiába is gondolnál erre rögtön.

Természetes magyarázat a háttérben.
Mandy Edwards, a Manchesteri Egyetem földtudományi szakértője alternatív magyarázattal állt elő. Szerinte a gömb egy természetes folyamat, az úgynevezett konkréció révén jöhetett létre – ez az ásványi kötőanyagok kicsapódását jelenti az üledékes kőzetek szemcséi közötti pórusokban. Ez egy jól vizsgált és nagyon is elterjedt jelenség.
A konkréciók szilárd, tömör képződmények, amelyek akkor jönnek létre, amikor az ásványi anyagok kicsapódnak az üledékes kőzeten vagy a talajon átszivárgó vízből. Nem ritka, hogy ovális vagy gömb alakot vesznek fel. A geometriájuk titka roppant egyszerű: az ásvány valamilyen mag – egy fosszília, egy üreg vagy egy oda nem illő ásványszemcse – körül csapódik ki, és minden irányba egyenletesen növekszik. Pontosan ezért lesznek a konkréciók olyan sokszor szinte tökéletesen gömbölyűek.






