Arisztokraták, tudósok, filozófusok és tehetős kereskedők csatlakoztak hozzájuk, akiket már nem a falak felhúzása érdekelt, hanem a magasztos eszmék: az igazság keresése, az erkölcsi tökéletesedés, valamint a társadalmi rangokon és vallási határokon átívelő egyetemes testvériség. Így született meg a ma is ismert „spekulatív” (azaz filozófiai) szabadkőművesség.

1723, London. James Anderson tiszteletes – aki maga is szabadkőműves volt – kiadja a „Szabadkőművesek Alkotmányát”, a testvériség első és egyben legfontosabb dokumentumát. Aki világuralomra törő titkos utasításokat várna tőle, annak csalódnia kell: a mű sokkal inkább szabályok, történelmi áttekintések, valamint szigorú erkölcsi és etikai alapelvek gyűjteménye. A testvériség legfőbb alappillérei a következők voltak:

• Hit egy Felsőbb Lényben (a Világegyetem Nagy Építőmesterében). Bár a szabadkőművesség maga nem vallás, és nem is kívánja azt helyettesíteni, megköveteli tagjaitól a hitet egy náluk magasabb rendű teremtő erőben. Az, hogy ez pontosan milyen vallást jelent, már minden „testvér” szigorú magánügye.
• Erkölcsi tökéletesedés. A páholy tagjainak legfőbb feladata a saját „faragatlan kövük” (vagyis az esendő emberi természet) folyamatos megmunkálása és csiszolása.
• Testvéri szeretet, feltétlen hűség és segítségnyújtás. A testvérek közötti szolidaritás és egymás támogatása egyenesen szent kötelességnek számít.
• Tolerancia. A páholy falain belül szigorúan tilos mindenféle vallási vagy politikai vita, nehogy az ilyen jellegű nézeteltérések megosszák a testvériséget.

A 18. század egyértelműen a szabadkőművesség aranykora volt. Egy olyan korszakban, amelyet még mindig dogmák és az abszolutizmus béklyói uraltak, a páholyok a szabad gondolkodás egyedülálló menedékeivé váltak. Hogy kik tartoztak soraikba? Többek között Voltaire, Montesquieu, Mozart, Goethe, George Washington és Benjamin Franklin is mind egy-egy páholy tagjai voltak.

Ez persze nem azt jelenti, hogy a testvériség „a háttérből irányította” volna az életüket és a munkásságukat; egyszerűen csak egy olyan közeget biztosított számukra, ahol bátran és nyíltan vitathatták meg a szabadság, az ész és a haladás eszméit.