Egy tetoválás rengeteg okból készülhet: lehet egy egyszerű szép minta, ami tetszik a viselőjének, vagy egy kedvenc film/zenekar emlékére készült tetkó, vagy valódi története van, amely mindennél többet jelent a tulajdonosának. Ezek általában családdal vagy szerelemmel kapcsolatos minták, amelyek története szívfacsaró, megindító és szavakkal leírhatatlan. Én legalábbis nem tudtam őket könnyezés nélkül végignézni…
Egy tetoválás, amely emléket állít a szülői háznak, a szülőknek és a kedvenc kutyának. Szívszorító és döbbenetes…
Ezzel a tetoválással támogatom a feleségemet a depresszió elleni harcban.
Ez az egyetlen tetoválásom. Az apai nagyapám a második világháborúban a Mauthauseni koncentrációs táborban raboskodott, ez volt az azonosító kódja. 96 évesen, boldogan halt meg. Egy nappal azután, hogy eltemettük, a tetoválásáról készült Polaroid képet elvittem egy szalonba, és miközben magamra varrattam a számokat, elmeséltem a művésznek a történetét. Azt mondta nekem, hogy nem hajlandó elfogadni tőlem a pénzt, mert ez volt a legfontosabb tetoválás, amit 12 éves karrierje során készített. Ott hagytam nála a Polaroidot, ezzel a kör bezárult.
Apukám 2016. december 15-én halt meg. Tegnap elkészült a tetoválásom.
Anyukám néhány hónapja hagyott itt minket. Folyton aranyos üzeneteket hagyott nekünk kis cetliken, az egyiket mostantól örökké magamon fogom hordani.
Hogy a kislánya ne érezze rosszul magát, az apukája a fejére tetováltatta a lány hallókészülékének mását.
Ez az apuka pedig a kisfia agydaganat miatti műtéti hegét varratta magára, ezzel növelve gyermeke önbizalmát.
Ennek a férfinak tavaly halt meg a kisfia. A nevetéséből készült hanghullámot magára tetováltatta, hogy a kacaja mindig vele legyen.
Apu 2009-ben halt meg, a másodikos tankönyvemben hagyott üzenetét tetováltattam magamra, hogy örökre emlékezek rá. (‘Annyira büszke vagyok rád. Szeretlek, Apu’)
A nagypapám gyerekkoromban lerajzolta nekem, hogy a lakhelyünk hol helyezkedik el Földünk földrajzi szélességén és hosszúságán.
Apukám meghalt, mielőtt megszülettem volna, de mindenki azt mondta, hogy pont olyan vagyok, mint ő. A középiskola utolsó évében, több száz címet tartalmazó listából a ‘Vad lovak’ című könyvet választottam ki. Amikor anyukám meglátta, hogy ezt a könyvet olvasom, izgatottam rohant be a szobámba: egy 1993-as kiadást hozott a regényből, benne a 128. oldalon egy könyvjelzővel. Ezt a könyvet olvasta apukám, mielőtt meghalt. A kettőnk közötti kapcsolat emlékére készíttettem ezt a tetoválást.
Éveken át heroin-függő voltam. Ez a negyedik évfordulója annak, hogy tiszta vagyok. Minden év július 23-án egy sötét csíkkal emlékezek meg az évfordulóról.
Az életmentő szívműtétemre emlékezve ezt a bolondos tetoválást varrattam magamra, hogy örökre emlékezzek arra, hogy kaptam egy új életet.
A bátyám egy nappal a 40. születésnapja előtt hunyt el. Két lego-kockát tetováltattam magamra az emlékére: a nagyobbikat kékkel (az ő kedvenc színe volt), a kisebbet, amely átöleli, sárgával (az én kedvenc színem). Gyerekkorunkban mindig együtt legóztunk.
