A történelmi lapszám 90 ezer példányban fogyott, és több mint 53 millió forintot hozott. Az énekesnő a bevétel tíz százalékát, azaz ötmillió forintot tehetett zsebre.

Negyed évszázad telt el azóta, hogy Magyarországon egy pillanatra megállt a levegő egy magazin címlapjától, Zalatnay Cini pedig 53 évesen írt bulvártörténelmet a Playboyban. A merész fotósorozat, ami egy teljesen más tervből nőtte ki magát, rekordeladásokat és milliós bevételt hozott, az énekesnő pedig most, huszonöt évvel később idézte fel a kulisszatitkokat.

KAPCSOLÓDÓ:

A történet ugyanis nem egy merész ötlettel, hanem egy könyvvel indult: Cini a Vörös ágyasok című, meglehetősen fűszeres kötetét szerette volna ingyen reklámozni a nyuszis magazinban, a szerkesztőség azonban másban látott fantáziát – írta a story.hu.

„Amikor először felkértek aktmodellnek, nem hittem a fülemnek. Az volt a kérdésem: »Ugye csak vicceltek? Utoljára tíz hónapos koromban fotóztak meztelenül!«” De a Playboy nem viccelt. Az énekesnő hónapokig rágódott a döntésen, félt a megítéléstől, a rajongók és a családja reakciójától. Végül a lánya, Niki és az osztálytársai győzték meg, mondván, a dolog kifejezetten menő lenne.

EZ IS ÉRDEKELHET:

„Az volt a kikötésem, hogy egyáltalán nem retusálhatnak rajtam, és a fotózás, utómunka minden egyes mozzanatát figyelemmel szeretném kísérni. Nem szerettem volna, ha olyan anyag jelenik meg rólam, ami köszönőviszonyban sincs azzal, ahogy valójában kinézek” – magyarázta.

A felkészülés sem volt mindennapi: vörösre festették a haját, kitetoválták a szemöldökét, és diétázott is, messziről elkerülve a szénsavas italokat, nehogy felpuffadjon a hasa. A fotózásra a Hajógyári-szigeten került sor, ahol két napon át egy profi stáb dolgozott a háttérben. A feszültséget azonban nehezen viselte.

A végeredmény totális diadal lett. A lapszám három utánnyomást ért meg, 90 ezer példányban fogyott, és több mint 53 millió forintot hozott a kiadónak. Cini markát a bevétel tíz százaléka, több mint ötmillió forint ütötte.

KAPCSOLÓDÓ:

„A koncertjeimen is többen vették az újságot, mint a CD-imet.” Negyed évszázad távlatából büszkén emlékszik vissza, de ma már nem vállalna hasonlót. „Ez egyszeri és megismételhetetlen volt, amit úgy tűnik, 25 év után sem felednek az emberek. És én sem!”
forrás