„Ötvenezer forint a nyugdíjam” – Marcellina bevallotta, miből él valójában
Miközben a fél ország a nyugdíjrendszer közelgő összeomlását vizionálja, és a szakértők a valorizációs szorzókkal dobálóznak, vannak, akik a rideg valóságban is megtalálják a módját, hogy ne panaszkodjanak. Marcellina, aki a nyolcvanas években a világot járva alapozta meg karrierjét, most a Meglepetés magazinnak beszélt arról, hogy pontosan mennyi pénzből él, miután az állam letudta a havi kötelezettségét – írta a story.hu.
A szám nem fog sokkot okozni azoknak, akik képben vannak a magyar művésznyugdíjak sorsával, de azért érdemes leírni: havi ötvenezer forint.
A válasz persze az, hogy a mai napig kőkeményen dolgozik. Az énekesnő elmondta, hogy bár a nyugdíja szerény, egyáltalán nem kell nélkülöznie, de ehhez több lábon kell állnia.
Ez a fajta kényszerű aktivitás sokak számára ismerős lehet az idősebb generációból, akiknek az állami ellátás inkább csak egyfajta jelképes alap, mintsem a tényleges megélhetés forrása.
Marcellina életmódja sem éppen a luxusmárkák körül forog, ami szintén hozzájárul ahhoz, hogy a pénzügyei rendben legyenek. Messziről elkerüli a vásárlásfüggőséget, és hidegen hagyják a drága táskák és cipők. Ahogy fogalmazott, a fenntarthatóságot már évtizedekkel a trend előtt feltalálta.
„Szerencsés vagyok, mert nincs különösebb szenvedélyem, nem lettem vásárlásfüggő, nem vonzódom a drága táskákhoz, cipőkhöz. Nem hoz lázba a Gucci és a Versace, mert nem ez az értékrendem. Fiatalabb koromban magam varrtam a ruháimat, amik a mai napig jók rám. Negyvenéves darabok találhatók a szekrényemben, szinte nem is vásárolok új ruhákat. Manapság egy kicsit átszabom, itt-ott újragondolom, és ismét hordhatók.”
Az énekesnő arra is kitért, hogy a nyolcvanas években, amikor hazatért, sokan „dörzsölt üzletasszonynak” tartották, mert a külföldön keresett pénzéből hangstúdiót alapított. Ezt a címkét azonban határozottan visszautasítja, szerinte a valóság egészen máshogy festett.
Marcellina esete egyáltalán nem egyedi a magyar művészvilágban, ahol a rendszerváltás előtti, gyakran minimálbérre vagy alkalmi megbízásokra épülő foglalkoztatás miatt sokan szembesülnek méltatlanul alacsony nyugdíjjal. A probléma túlmutat a személyes történetén, és egy olyan rendszerszintű anomáliára világít rá, amely a színpadi csillogás mögött sokak számára jelent komoly időskori kihívást.
