Magyar Péter a nemzetközi sajtótájékoztatóján egyértelművé tette: a Tisza-kormány elkötelezett az euró mellett. De mielőtt bárki elszaladna beváltani a megmaradt forintját, a közös pénz nem holnap, hanem „középtávon” érkezhet. Megnéztük, miért kell erre 5-6 évet várnunk, illetve mit érez majd ebből a saját bőrén egy átlagos magyar család.

• A Tisza-kormány elkötelezett az euró bevezetése mellett, de a közös pénz csak 5-6 év múlva várható
• A váltáshoz komoly gazdasági feltételeket kell teljesíteni, főként a hiány és az államadósság csökkentése terén
• Az átállás elején kerekítés és rejtett áremelések okozhatnak árfelhajtást, ahogy Horvátországban is tapasztalták

Az euró a legtöbbünk számára ma elsősorban pénzváltást jelenti. Például, hogy mennyi forintot is vonnak le a számlájáról, ha külföldi webáruházból rendel valamit, ahol euróban vannak megadva az árak. Honfitársainknak többségének továbbá akkor van még közvetlenül dolga az európai valutával, ha külföldre utazik. Akár csak a szomszédba, a horvát tengerpartra nyaralni, ahol a kunát már leváltotta az euró.

A forint árfolyama a mindennapjainkban

Ha épp rosszabbul áll a forint árfolyama, többe kerül a horvátországi nyaralás, hiszen kevesebb eurót kapunk ugyanannyi forintért. Ez az árfolyamfüggőség azonban itthon is naponta hat a pénztárcánkra: a külföldön gyártott műszaki cikkek, az import élelmiszerek ára is többé-kevésbé követi a forint euróhoz mért mozgását. Egy stabil valuta bevezetése véget vetne ennek a bizonytalanságnak, minden sokkal kiszámíthatóbb lenne. Hosszabb távon az eurózónához tartozás általában alacsonyabb hitelkamatokat is hoz, ami kedvezőbb lakáshiteleket jelenthet a családoknak.

Nem csak akarni kell

Akkor miért is nem cseréljük le már holnap a forintot? Hát, mert a váltásnak olyan komoly ára és szigorú feltételei vannak, amelyek teljesítése legalább 5-6 évet vehet igénybe. Magyar Péter, a Tisza leendő miniszterelnöke ezért fogalmazott óvatosan a választást követő napon tartott nemzetközi sajtótájékoztatóján: középtávú célként jelölte meg az euróövezethez csatlakozást. Ehhez ugyanis teljesíteni kell az úgynevezett maastrichti kritériumokat: Az áremelkedés mértékét és a kamatszintet le kell szorítani az uniós átlag közelébe. Jelenleg ettől még elmaradunk. A hiányt a GDP 3 százaléka alá kell vinni, az államadósságot pedig folyamatosan csökkenő pályára kell állítani. Ez komoly állami kiadáscsökkentést igényel.

Kármán András, a Tisza Párt első számú gazdaságpolitikai szakértője szerint az euró bevezetése 2030-ra reális célkitűzés lehet, de ehhez elengedhetetlen az állami beavatkozások fokozatos kivezetése. Az euró bevezetése a Varga Mihály jegybankelnökkel folytatott megbeszélésén is szóba került már.

Bod Péter Ákos: „Aki túlsúlyos, ne üljön pónira”

Bod Péter Ákos korábbi jegybankelnök szerint a magyar költségvetés jelenleg „szét van esve”, a szabályok pedig egyértelműek: az eurózónába nem szabad bevinni a pénzügyi nyomorúságokat.

– Aki túlsúlyos, ne üljön pónira – szemlélteti a szakember a helyzetet. Emlékeztetett, hogy az elmúlt hat évben az államháztartási hiány 5-7 százalék körül mozgott, amit drasztikusan le kell faragni a belépéshez. – Ez a „fogyókúra” pedig nem népszerű. Aki próbált már lefogyni vagy leszokni a dohányzásról, tudja, hogy a folyamat alatt mogorvább az ember.

A szakértő hangsúlyozza:a stabilitásnak ára van. Jelenleg ugyanis a gyenge és kiszámíthatatlan forint miatt Magyarország kénytelen a legtöbb kamatot fizetni az államadósság után egész Európában. Ez a teher a nemzeti össztermék 4-5 százalékát emészti fel, ami annyi pénz, mint amennyit a teljes oktatásra költünk. Ha eurónk lenne, a hitelességünk miatt ez a kamatteher jóval kisebb lenne, a megspórolt milliárdokat pedig kátyúzásra, iskolákra vagy éppen az élelmiszerek adójának csökkentésére lehetne fordítani.

Szakértői vélemény: nem kívánságműsor

Árokszállási Zoltán, az MBH Bank vezető elemzője szerint az euró bevezetése nem kívánságműsor: hiába a politikai elszántság, a gazdaság kőkemény törvényei diktálják a tempót. Az elemző úgy látja, hogy a folyamat elindításához először egy őszinte és hiteles gazdasági tervet kell letenni az asztalra. Ha a nemzetközi befektetők látják, hogy az ország komolyan gondolja a rendrakást, az már önmagában megnyugtathatja a piacokat, erősítheti a forintot és lejjebb szoríthatja a kamatokat.

A szakember azonban hűti a kedélyeket a gyors váltással kapcsolatban. Kiemelte, hogy létezik egy kötelező „előszoba”, az úgynevezett ERM II rendszer, ahol a forintnak minimum két évet kell eltöltenie úgy, hogy az árfolyama szinte meg sem mozdulhat. Mivel ebbe a tesztidőszakba még be sem léptünk, és a költségvetést is rendbe kell tenni, Árokszállási szerint reálisan 5-6 év múlva, azaz 2030 környékén lehet leghamarabb magyar euró.

A felkészülés ára és a kerekítés kockázata

Azt is világossá tette, hogy a felkészülésnek ára van. Ahhoz, hogy megfeleljünk az uniós elvárásoknak, az államnak szigorúbban kell bánnia a pénzzel, ami rövid távon fájdalmas döntésekkel és kiadáscsökkentéssel járhat, ez pedig – érthető módon – aligha javítja majd az emberek hangulatát.

Emellett számolni kell azzal is, hogy az átálláskor a boltokban jön a „felfelé kerekítés”: a kereskedők hajlamosak lesznek picit drágábban adni a termékeket az átváltáskor, ami miatt az elején sokan morgolódnak majd a pénztáraknál.

Drágulás a váltás után: a horvát tapasztalatok

Ez történt Horvátországban is, ahol 2023. január 1-jén vezették be az eurót. Bár a hivatalos statisztikák szerint az átállás csak minimálisan növelte az árakat, a valóság a boltokban és a vendéglátóhelyeken ennél jóval látványosabb volt. A kereskedők és szolgáltatók nagy része nem az akkori hivatalos árfolyamot (1 euró = 7,53 kuna) használta a kerekítésnél. Például ha egy kávé korábban 10 kuna volt, az a pontos váltás szerint 1,33 euró lett volna. Ehelyett sok helyen azonnal 1,50 euróra, sőt, néhol 2 euróra emelték az árát. Ez sok terméknél 10-20 százalékos drágulást jelentett egyik napról a másikra, ami messze meghaladta a szakértők által jósolt 0,2-0,3 százalékos elméleti hatást.

Állami szigor a tisztességtelen áremelések ellen

Sok vállalkozó az euró bevezetését használta fel arra, hogy a korábbi, az energiadrágulás miatti költségeit utólag beépítse az árakba. Azt gondolták, a pénznemváltás okozta zavarban az embereknek kevésbé tűnik fel egy nagyobb emelés. Ez különösen a pékségekben, a fodrászoknál és a kávézókban volt szembetűnő.

A lakossági felháborodás azonban olyan mértékű volt, hogy a horvát kormánynak be kellett avatkoznia. Fogyasztóvédelmi razziákat tartottak, és több ezer bírságot szabtak ki az indokolatlan áremelések miatt, továbbá nyilvánosságra hozták azoknak a boltoknak a nevét, amelyek tisztességtelenül váltották át az áraikat, és kötelezték a kereskedőket, hogy bizonyos alapvető termékek árát hozzák vissza a decemberi szintre.

Kétféle ár a boltokban

Horvátországban már hónapokkal a bevezetés előtt kötelező volt kiírni az árakat kunában és euróban is. Ez segített a tájékozódásban, de sokan csak az átállás után döbbentek rá, hogy a „szép kerek” eurós árak valójában jóval magasabbak, mint a régi, kunás árak voltak.

A szakértők is azért emlegetik a horvát példát, mert látszik: a technikai átállás (hogy legyen elég érme és működjenek az ATM-ek) sikeres volt, de a pszichológiai hatást nem sikerült teljesen kivédeni.

Magyarországon egy hasonló átállásnál valószínűleg még szigorúbb ellenőrzésekre és hosszabb ideig tartó kettős árazásra lenne szükség, hogy a kereskedők ne tudják a váltást „rejtett áremelésre” használni. Az emberek „morgolódása” tehát nem alaptalan félelem, hanem egy valós jelenség, amire a kormánynak már évekkel a bevezetés előtt készülnie kellene.

forrás