Celeb / Híresség

Pataky Attila: „Pontosan tudom a napot, mikor fogok meghalni”

Pataky Attila július 2-án ünnepli 74. születésnapját, és bár érzi az idő múlását, továbbra is 3500-as fordulatszámon pörög. Ennek ellenére természetesen neki is eszébe jut az elmúlás, sőt, a horoszkópjából már jó ideje tudja azt is, mikor jön el ez a nap.

 

 

 

  • Pataky Attila 74. születésnapját július 2-án ünnepli, baráti társaságban, általában a Balatonnál.
  • Részletes horoszkópot készíttetett, amely betekintést nyújt az előző életekbe és jövőbe.
  • EDDA zenekar 50 éves fennállása meghatározó része az életének, örök fiatalnak érzi magát bennük.

Hogyan ünnepli a születésnapját?

Inkább azt mondanám, hogy megünnepelnek, és én is ünneplek velük. Orsi által szokott ez megtörténni, általában a Balatonnál vagyunk és egy 20-22 fős baráti társasággal jövünk össze.

Zavarja az évek száma?

A családban mindig megünnepelték a születésnapokat. Édesanyám igazi polihisztor volt, sok útravalót kaptam tőle, többek között azt, hogy az életidő véges, éppen ezért nagy értéke van. Rajtunk múlik, ezt mivel töltjük ki, mert semleges emberi létezés nincs. Valaki vagy elvesz, vagy hozzátesz a világunkhoz. A születési időnk fontos, nem véletlen, hogy azon a napon születtünk és ezt az én horoszkópom is igazolja. Mert rák vagyok, ízig vérig rák. És nem is akármilyen, pontosan 50 éves, már ami az eddásságomat illeti. Egyébként a rock and roll tart fiatalon.

Készíttetett részletes horoszkópot? Mi mindent tudott meg belőle?

Nagyon sok mindent, hisz az asztrológia nem véletlenül több ezer éves tudomány. Az előző életeimmel kapcsolatban sokat tudtam meg, hisz a létezés valójában végtelen, örök életű fénylények vagyunk. Azt is tudom, hogy ennek az életkörömnek mikor van vége.

Elárulja?

Nem, ez az enyém. De pontosan tudom a napot, mikor fogok meghalni és azt is, hogy ha szeretnék, meddig maradhatok még. De ha tudom is, bármelyik nap történhet bármi, ami megváltoztatja a jövőt és lehet az az utolsó nap. Minden nap hálát adok a teremtőnek, mert tudom, hogy semmi nem a miénk, mindent csak kölcsönbe kapunk, ezért minden reggel megköszönöm, hogy kaptam egy újabb napot, lehetőséget az életre.

Kérni is szokott a köszönet mellett?

Ó, igen! Nagyszerűen tudok kérni a Jóistentől, legutóbb egy barátom számára kértem, aki nagy bajban volt, mert súlyos izomsorvadással diagnosztizálták. Érte fohászkodtam és meditáltam, de kvantumenergiával is gyógyítottam és küldtem szeretetenergiát.

Hatásos ez a gyógyítás?

Ha magamat kezelem, akkor körülbelül húsz százalékos hatékonyságú a gyógyítás, de ha másokat, akkor 70-80 százalékban működik. Az ilyenfajta érdeklődést édesanyámnak köszönhetem, hiszen tőle hallottam először, hogy a valóság csupán négy-öt százalékát érzékeljük, és akkor mi van a többivel?! És ez volt az a pillanat, amikor ez a bizonyos 95-96 százalék elkezdett nagyon érdekelni.

Igyekszik a mának élni?

Igen, úgy élek, hogy ha elmegyek, nyugodt szívvel mehessek. Minden nap igyekszem úgy élni, mintha az enne az utolsó. Persze ez nem mindig könnyű, folyamatosan tanulom én is. Igyekszem úgy élni, hogy ha egy mód van rá, ne ártsak. Mert egy dolgot a mesteremtől, Cristiantól biztosan tudok: hogy az univerzumban „mindig a gyilkos veszít”.

Volt egy súlyos betegsége és a covid kapcsán is azt mondta, hogy a halál kapujában járt. A horoszkópjából azt is tudta, hogy nem az lesz a vége?

Igen, tudtam azt is, hogy van egy időkapu, amin átmehettem volna, de valahogyan a tudtomra adták odaföntről, hogy még dolgom van idelent.

A zenekarral kapcsolatban? Vagy a családra gondol?

Mindkettőre, de az EDDA az első, ezt a család is tudja és elfogadja. 50 év, a nemzet, a rockzene és az EDDA-tábor szolgálatában. Kell ennél jobb meló? A család is EDDA lázban él, a nagyfiam, Gergő velem énekel, a 22 éves unokám, Lilike is, ha csak teheti, minden bulin ott van, és a feleségemnek, Orsikának pedig „kötelező” ott lennie. 35 arany-, 7 platina- és 4 gyémántlemez vesz körül és integet, amikor bulikra indulok.

A régi bandából már csak ön maradt, a többiekkel tartja a kapcsolatot?

Valaha réges-régen öt szegénylegény elindult Miskolcról szerencsét próbálni és a legkisebbnek sikerült, ez én vagyok. Szerencsés fickó vagyok, hiszen a mai napig Magyarország számomra négy legjobb rockzenészével játszhatok együtt és ez mindig így volt, és van. A rockzene konzervál, együtt sírunk, együtt nevetünk, legtöbbször magunkon és egymáson. Bor, szex és rock and roll van már 51 éve.

Meddig áll a színpadon? Örökké, mint mondjuk Mick Jaggerék vagy van terve a zene utáni életre?

A színpadról fogok elköszönni egyszer, úgy gondolom. Az utolsó leheletemig énekelni fogok és még utána is, mert tudom, hogy odafönn Kun Peti vár majd. De addig is az a mottóm, hogy szeress, alkoss, nevess, mert a szeretet az egyetlen valóság, a többi illúzió.

Azt lehet tudni, hogy testnevelő tanárnak készült és többször is elmondta már, hogy rendszeresen edz, de lehet ezt a tempót bírni?

Szenvedélyesen élek, 3500-as fordulatszámon pörgök, amit a testem azért már nehezebben bír. De próbálom tartani a test-lélek és szellem arányát.

Mikor nehezebb ön szerint a siker egy zenekar számára? Anno a kommunizmus idején, amikor csak egy TV-csatorna volt, vagy ma, amikor rengeteg csatorna, videó- és zenemegosztó és számtalan előadó van a palettán?

Mindkettő nehéz. Akkor a szükség volt nagyobb, és a korlátok miatt volt nehéz, most meg a sokból van sok és ezért nem egyszerű. Ebben is segített az, hogy a jelenben éltem mindig, jó borok, az EDDA-világ és egy szakrális csapat társaságában.

Volt egy kikacsintása a mulatós világba, ezt már megbánta?

Az a helyzet, hogy ezt is k*rva jól csináltam, még a cigányzene krémje is gratulált. Egy jó játék volt az egész, édesanyám sokat énekelt mindenfélét, amikor gyúrta a tésztát és szólt a Pacsirta rádió, én pedig mindent magamba szívtam, amit csak hallottam. Aztán Lajcsi kérésére gondoltam egyet, a fejembe csaptam egy kalapot, lett bajuszom és „világra szóló sikerem”! (nevet)

Milyen nagypapa Pataky Attila? Szigorú, engedékeny, bizalmas?

Érdekes dolog ez, mert Lili, aki ma már 22 éves, eleinte nagyon csöndes kislány volt, csendesebb, mint az átlag. Később kezdtünk igazán közel kerülni egymáshoz, emlékszem, csak úgy hívott, hogy Zene papa. Ahogy nőtt, úgy elkezdtem tanulni tőle a csendet, azt, hogy nem kell mindig mindent hangosan, zajosan, nagy elánnal csinálni. Nagyon jó, ha figyeljük a fiatal generációt is, mert rengeteget lehet tőlük tanulni.

forrás



VÉLEMÉNY, HOZZÁSZÓLÁS?