Pedig ha jól csinálod, soha többé nem fogod tudni szétválasztani. A tubusos ragasztó az egyik legegyszerűbb dolog, ami csak egy ember kezébe akadhat. Még csak olvasgatni sem kell a csomagolást, úgyis minden világos: kiveszed, kinyomod, rányomod, vársz. Ha nem ragad, letéped, majd lásd az 1. pontot. Kicsit bonyolultabb a helyzet az epoxi ragasztóval – ott legalábbis keverni is kell.
Nehézségek csak akkor adódnak, ha… minden azonnal szétesik. Vagy éppen ellenkezőleg, úgy összeragad, hogy nem lehet letépni.
Az ismerőseim a 80-as évek végén úgy döntöttek, felújítják a lakásukat. Áttapetáznak, meszelnek, festenek, és hab a tortán, új csempét raknak a fürdőszobába.
A probléma az volt, hogy a csempe magától nem tapad a falra, cementtel ragasztani pedig nem sikerült. Normális csemperagasztót pedig akkoriban nem lehetett kapni. Így a családfő bekopogott a haverokhoz a gyár laborjába. Ők egy üveg piáért és egy ígéretért, hogy szerez nekik valami hiánycikket, adtak neki két háromliteres valamilyen zavaros löttyöt. Egyszerű útmutatással: kened, rányomod, nem téped le.
Meglepő módon így is történt. Semmi gubanc nem volt. A zavaros lötty egyből felragasztotta a csempét!
A gubanc 20 év múlva jött, amikor a gyerekek úgy döntöttek, felújítják a lakást, és sorra került az öreg csempe, ami teljesen besárgult, megrepedezett, és egyáltalán nem volt már divatos. Fogták a spaklit, a kalapácsot, és elkezdték leverni a csempét.
Csak hogy az nem jött le!
Előkerült a fúrókalapács. Az letépte a csempe külső rétegét, de a belső réteget a ragasztóval nem bírta. Egy nap alatt hihetetlen szenvedéssel csak két sor csempét sikerült leszedniük.
Felhívták a nagyapát:
– Milyen ragasztót hoztál akkor a munkából?
– Nem tudom, amit adtak, azzal ragasztottam.
Röviden, miután körbetelefonálták az ismerősöket, megkeresték a laborban dolgozó srácokat. Kiderült, hogy a háromliteres kannákban egy drága német ragasztó volt, amivel nem éghető szénszálas szövetet ragasztottak, ez mai áron körülbelül 720 dollár 10 grammonként. Nem csoda, hogy három és fél hétig tartott leszedni a falról a csempét.
Mi a bonyolult egy univerzális ragasztó használatában? Bekened az összeragasztandó dolog két felét, kensz rá cuccot, erősen összenyomod, és vársz 24 órát.
Így van? Nem, nem így van!
Miért?
Azért, mert 24 óra elteltével az összeragasztott részek alig tartanak. A legtöbben ilyenkor arra a következtetésre jutunk, hogy talán inkább pillanatragasztót kellett volna venni, az biztosan mindent összeragaszt elsőre. Még az ujjainkat is.
Valójában a legegyszerűbb univerzális ragasztó is úgy tud ragasztani, hogy utána ne lehessen szétválasztani a feleket. Csak két egyszerű dolgot kell tenned:
1. Kend be teljesen ragasztóval a két összeragasztandó felületet, és hagyod állni legalább 10 percig.
Jobb, ha 15-ig!
Csak ezt gyakorlatilag senki sem csinálja, mert ennyi idő alatt a ragasztó teljesen megszárad. Hiszen hogy is ragadna a megszáradt ragasztó?
Valójában a ragasztó nem szárad meg, hanem polimerizálódni kezd. Kialakul rajta egy filmréteg, ami a jövőbeni tapadás alapját képezi a két ragasztóréteg között.
Ez a polimer filmréteg kelti sokakban azt az érzést, hogy a ragasztó biztos megszáradt, és már nem fog tartani.
2. Nyomd össze erősen. És nem csak egyszerűen erősen, hanem NAGYON-NAGYON-NAGYON erősen. Ha olyan dolgot ragasztasz, amit nem tudsz erősen összenyomni, akkor vegyél pillanatragasztót inkább, és azzal próbálkozz.
A sima univerzális ragasztóval nagyon fontos a maximális nyomóerő biztosítása, jobb, ha nem is kézzel csinálod, hanem… mondjuk satuba fogod. Ha így teszel, akkor 24 óra múlva a kötés olyan erős lesz, hogy még egy hegesztő is megirigyelhetné.
Sokan most valószínűleg azt mondják: nem mondtál semmi újat, ez mind benne van az útmutatóban.
Igen, ez így van! De ki az, aki tényleg kivár 15 percet, és utána maximális nyomással szorítja össze?
Akárkit kérdeztem eddig, még a tapasztalt mesterek is azt mondták:
-Ugyan már, egy perc alatt megszárad. Én csak egy kicsit nyomok rá, és azonnal összenyomom.
És utána mindenki panaszkodik, hogy nem tart, könnyen leválik, stb. Pedig ha mindent jól csinálsz, akkor a szétválasztáshoz 68 kilogramm/négyzetcentiméter erő kell. Ez nagyon sok!
