Belföld, Hírek

Húzós lehet a családi nyaralás idén: már nem sokáig lehet elodázni az áremelést a Balatonnál sem?

A szállodák és éttermek jövedelmezősége csökkent, az áremelések nagy átlagban nem tudták követni a költségnövekedést, amit a szektornak egyelőre el kell fogadnia, vagy az áremelésen túli módszerekkel kell növelnie az árbevételt – fejtette ki a Pénzcentrumnak adott interjúban Flesch Tamás. A Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének (MSZÉSZ) elnöke hozzátette, ettől függetlenül drágábbak lehetnek a szállások árai, a fővárosban izmosabb, vidéken szerényebb mértékben. Szóba kerültek munkaerőpiaci kérdések is, az új generáció, a harmadik országból érkező munkavállalók, sőt, a robotok szemszögéből is körbejártuk a témát.

 

 

 

Pénzcentrum: Talán egyetlen szektort sem tépázott meg az elmúlt négy év oly mértékben, mint a szállodaipart és a vendéglátást. Elmondható, hogy mostanra helyreállt a rend, ott tartunk, ahol 2020 március 10-én „abbahagytuk”: talpra állt a szektor?

Flesch Tamás: Azt gondolom, hogy a szektor mostanra talpra állt. Értelemszerűen nehéz összehasonlítani a helyzetet a négy évvel ezelőttivel, mert az egész világ nagyon megváltozott azóta. A Covid, a háborúk, az infláció nemcsak a turizmuson hagyott nyomot, hanem az egész világ gazdaságán, minden lehetséges szempontból. Semmi nem olyan, mint korábban volt, de összességében a turizmus abszolút helyreállt, hiszen az emberek utaznak, fogyasztanak, jönnek-mennek, ez egy jól működő iparág.

A turisztikai cégek a működési költségei az elmúlt 3 hónapban az előző év azonos időszakához mérten átlagosan 20%-kal nőttek a szektorban. Ehhez mérten az áremelkedés átlagosan 10%-os volt az előző év azonos időszakához viszonyítva. Várható, hogy ez kiegyenlítődik, azaz lesznek további áremelések az idei évben?

Az áremelések nagy átlagban nem tudták követni a költségnövekedést, és az átlagos itt egy nagyon fontos szó, hiszen vannak olyan vállalkozások, amelyek jobban prosperálnak, mint az előző években, és vannak olyanok, amelyek jóval gyengébben. De összességében az áremelkedés nem követte a költségek növekedését, ami valahol természetes, hiszen a turizmus azért nem egy kötelező termék, ellenben enni-inni, aludni kell, a fűtésszámlát ki kell fizetni, ugyanakkor utazni nem kötelező, bármennyire is úgy tűnt az elmúlt évtizedekben mintha ez egy kötelező elem lett volna az életünkben.

A jövedelmezőség csökkenését egyelőre mindenkinek el kell fogadni, aztán majd meglátjuk, hogy ez közép-hosszú távon hogyan alakul majd. Természetesen más kategória alá esnek azok a szálláshelyek, pl. Budapesten, ahol 90-95 százalékban külföldiekre építenek, és más árazást alkalmaznak azok a vidéki helyek, ahol 80-90 százalékban a magyarokra. De ennek a pozitív üzenete az, hogy ma a turizmus megint egy működő iparág, és az is látszik, hogy relatív sokan hajlandók voltak visszatérni dolgozni a szektorba, van hit, függetlenül attól, hogy vannak problémák a munkaerőhelyzettel.

Ettől függetlenül várhatóan lesznek további áremelések a szektorban?

Ezt nagyon nehéz megmondani. Értelemszerűen minden vállalkozás szeretné javítani a jövedelmezőségét, és megpróbálja optimalizálni az árbevételét, de az nem feltétlenül csak úgy érheti el, hogy megemeli az árakat, hanem például vannak időszakok, amikor jobban el lehet adni a szobát, ügyesebben árulja. A szállodák nagy része ma már a dinamikus árazást követi, így tudja növelni az átlagárait anélkül, hogy a költségeit növelné, ezáltal a jövedelmezősége is javulhat. Én a magyar vidék tekintetében nem látok komoly áremelésre teret, szerintem ez éves szinten egy számjegyű lesz, Budapesten viszont lehet nagyobb is, majd kiderül, hogy mit lehet érvényesíteni. A budapesti szállodapiac erősen exportpiac, meglátjuk, hogy euróban mit tudnak elfogadni a külföldiek, és kérdéses persze az árfolyam is.

A tavalyi gyenge teljesítmény után az idei évben már nőhetnek a reálbérek országos átlagban, aminek hatásaként nőhet a fogyasztás, ami a vendéglátásban is lecsapódhat. Számítanak arra, hogy 2024-ben élénkül a forgalom ennek hatására a hazai éttermekben, szálláshelyeken?

Nem mernék makrogazdasági fejtegetésekbe kezdeni, de azt látszik, hogy a tartós fogyasztási cikkeknél a turizmus előrébb szerepel: azaz ha választani kell egy új hűtő és az utazás között, inkább az utazást választjuk. Ennek részben oka, hogy a Covid, a háború okozta problémák után nagyon sokan akarnak élményt venni maguknak, a családjuknak. Ez pedig a turizmus-vendéglátás malmára hajtja a vizet. Az biztos, hogy sokkal tudatosabbak lettek a vevők, jobban megnézik, hogy mit, mikor és hogyan vesznek. Látják, hogy pénzt tudnak spórolni, ha jó időben, az interneten egy kis kutatással foglalnak szállást.

A konjunktúraindex szerint a következő három hónapban az előző év azonos időszakához képest a szállásadók 34%-a növekedést vár a vendégéjszakák számában, a vendéglátásban működő vállalkozások közül 31% vár vendégforgalom-növekedést. Ön szerint reális lehet ez a szám, a 2024-es év jobb lesz a tavalyinál?

Ezt nagyon nehéz márciusban megmondani. Ha valaki 2020. januárban vagy 2022. februárban beszélget velünk, akkor is mást mondtunk volna, aztán hirtelen olyan események történtek, amelyek teljesen felborították a terveket. Úgy fogalmaznék, hogy ha semmi váratlan esemény nem jön, akkor nagyon jó esély van arra, hogy a ’19-es számok is megdőlhetnek. Ez azért is jó lenne, mert akkor végre jövőre nem ’19-hez hasonlítgatnánk az eredményeket, ami nagyon távoli, sok szempontból már irreleváns.

Említette a munkaerőproblémákat, mekkora a baj: hány munkavállaló hiányzik?

A helyzet nem jó, de jobb, mint volt. Persze vannak olyan munkakörök, melyekre jóval nehezebb embert találni, és amikor elkezdődik a szezon, az nehézségeket okoz. De ma inkább azt problémának, hogy nagyon sok olyan magyar munkavállaló van, aki nem úgy becsüli meg a munkahelyét, ahogy régebben megbecsülték. Úgy van vele, hogy ha jól megfizetik, akkor dolgozik, ha nem, akkor továbbáll. Ez a jövés-menés jellemzően nem tesz jót a színvonalnak, a kiszolgálás minőségének. Azt tartanám helyesnek, ha kialakulnak egy egyensúlyi helyzet munkáltató és munkavállaló között, mert az sem szerencsés, ha az egyik „van a nyeregben”, az sem, ha a másik. Akkor működik jól, ha mind a kettőnek van „félnivalója”: a munkáltató is fél, hogy elveszíti a munkavállalót, és a munkavállaló is fél, hogy elveszíti a munkahelyét. Egy ilyen helyzet mindenkit arra ösztönöz, hogy a legjobb formáját hozza. Egy biztos: a mi szakmánkban elképesztően fontos, hogy a munkavállaló jól érezze magát a helyzetében. Ez nem azt jelenti, hogy azt csinál, amit akar, hanem tudja, hogy megbízható a munkaadója, biztos háttérrel rendelkezik, ki fogják fizetni, és úgy bánnak vele, ahogyan ő azt megérdemli.

Függetlenül attól, hogy a helyzet javult, változatlanul a munkaerő a legnehezebb kérdése a szakmának, hiszen nem sok olyan nemzetgazdasági ág van, mint a miénk, ahol ekkora az élőmunkaerő-igény.

A munkaerő és a járulékok költségének aránya nagyot változott a költségtáblában, brutálisan meghatározóvá vált, már egy 5-10 százalékos emelés is nagyon sokba kerül a munkáltatónak. A munkavállalónak azt kell megértenie, hogy ezt valahogy ki kell gazdálkodni, és ezt csak közösen tudjuk megoldani.

A munkaerő minőségének romlása generációs kérdés?

Nem. Értelemszerűen más generációnak más dolgok fontosak, másképp működnek, de én azt gondolom, teljesen rendben van a friss generáció is, sőt, inkább az előzőeknek kell megtanulni kezelni őket. Magyar viszonylatban a turizmus sokat vesztett a trendi voltából a Covid alatt, ennek a visszaépítése nagyon nehéz, és nem kevés időt vesz majd igénybe.

Az említett probléma nem generációs, sokkal inkább a mai kor kérdése: az emberek gyakran inkább a kényelmes utat választják, ha dolgozni kell délelőtt, délután, éjszaka, hétvégén, ünnepnapokon, az nem biztos, hogy a legnépszerűbb munkaidő-beosztás. Mivel hozzászoktunk a kényelmes élethez, ma már nehezebb egy 40-50 évessel is, aki nem biztos, hogy a hétvégéjét a munkahelyén akarja tölteni. Az új generáció pedig már ebbe született bele, ők nem is tudják, milyen az, amikor valaki több mint 20 napot dolgozik egyben.

Mi lehet a hosszú távú megoldás az élőmunkaigényre: robotizáció, külföldi munkaerő?

A robotot még nem látom, előbb látom a külföldieket. Majd meglátjuk, hogy az MI milyen formában tud betörni az ágazatunkba, és mit tud helyettesíteni. Létezik már takarító robot, de a közeljövőben nem hiszen, hogy egy szobát képes lesz kitakarítani. A konyhán is vannak olyan folyamatok, amiket meg lehet oldani fantasztikus gépekkel, de ezek egy jó darabig még biztosan nem fogják helyettesíteni azt az emberi tudást, amit egy séf vagy egy cukrász behoz.

A külföldi munkaerő egyfajta alternatívaként van jelen, de most már ugye harmadik országbeli munkavállalókról beszélünk, akiknek az integrálása azonban viszonylag nehéz, hiszen nagyon komoly nyelvi akadályokkal kell szembenéznünk. Sok vidéki szálloda csak bizonyos munkakörökben tud alkalmazni magyarul nem beszélő munkavállalót.

Ám ez a megoldás mégis terjedni fog, és nem az ára miatt, mert jelenleg drágább, mint a magyar munkaerő, hanem mert sokszor hatékonyabb és elkötelezettebb. Addig a két évig, amíg itt van, dolgozik, dolgozni akar és nagyon sok pénzt szeretne hazaküldeni a családjának. Ugyanez jellemző a magyar munkavállalóra, amikor elmegy külföldre dolgozni. Tulajdonképpen mi sem értjük, hogy ugyanaz a munkavállaló hogy tud Ausztriában háromszor annyit dolgozni.

Nagyjából hány ázsiai vendégmunkás lehet most a szállodaiparban és a vendéglátásban?

Szerintem 1000-2000-nél nem több. Még nagyon az elején vagyunk ennek a folyamatnak, de a következő időszakban ez a szám emelkedhet, főleg ha az adminisztráció is gyorsan, professzionálisan tud majd működni.

A múlt nyári szezonról megjelent statisztikák a belföldi turizmus jelentős visszaesését mutatták. A belföldi vendégéjszakák száma az első hét hónapban 8,1 százalékkal, nagyjából egymillió éjszakával esett vissza. Ön hogy látja, várható, hogy megfordul a trend vagy a magyarok és a Balaton viszony végleg megromlott?

Szerintem ez csak egy kommunikációs félreértés volt, hiszen nagyon nem mindegy, hogy melyik pillanatban beszélünk a Balatonról. A szezon elején még teljesen mást láttunk, de végül nagyon más lett a nyár vége. 2022 a belföldi turizmus szempontjából egy kiemelkedő év volt, hiszen a covid miatt mindenki itthon maradt, szabadon lehetett mozogni az országban. Ha ehhez hasonlítjuk a következő évet, megint abba a hibába eshetünk, mint amikor ’19-hez hasonlítjuk 2024-et. Azt gondolom, hogy tavaly sem volt rossz éve a belföldi turizmusnak, a Balatonnál is nagyon sok vendég megfordult. Bizonyos számok alapján lehetett gyengébb, mint 2022, de összességében a Balaton is nagyon jó évet zárt tavaly.

De szinte már brutális mértékű áremelések voltak.

Igen, de ez egy hektikus dolog volt. Gondoljunk csak bele, az éttermesnek fogalma sem volt, hogy másnap a paradicsom mennyibe fog kerülni, napról napra változtak az árak. Arról nem is beszélve, hogy a Balaton egy nagyon nehéz helyzetben lévő termék, hiszen a fő időszaka nagyjából még mindig csupán öt hétre korlátozódik.

Hogy abban az öt hétben mi történik, ki milyen árakkal operál a normális vállalkozótól a szerencselovagig, megjósolhatatlan. Aztán utána a sajtóban megjelennek olyan hírek, árak, amelyeket az ott lévők 5 százaléka ha tapasztalt – ez nem feltétlenül hiteles összkép.

Szerintem nemhogy nem fordultak el a magyarok a Balatontól, hanem én látok ebben egy folyamatos fejlődést, hiszen egyre több a jó termék mind szállás, mind vendéglátás szempontjából.

Négy év alatt (2019 és 2023 között) több mint ötezer vendéglátóhely húzta le a rolót. Ebből a KSH-nál külön kategóriaként kezelt étterem és büfé csaknem háromezret veszített el a már említett időszakban. Ez egy ijesztő szám: természetes folyamatról van szó, vagy a recesszió hatása volt inkább?

Ez részben természetes. A vendéglátóhelyek elképesztő gyorsan változnak, átalakulnak, más tulajdonossal, bérlővel, üzemeltetővel újranyitnak – én nem látom, hogy mennyiségi szempontból probléma lenne.

De a világban is állandóan változnak a trendek, arról nem is beszélve, hogy nagyon másképp működik az a vendéglátóhely, ahol sok külföldi fordul meg, és az, ahová elsősorban belföldi vendégek térnek be. Sőt a kínálat országrészenként is elképesztően változatos, ahogyan a fizetőképes kereslet is. Szerintem nincs probléma, minőségi fejlődés is van. A vendéglátóipar meg tudta mutatni azt, hogy bármekkora csapás után képes magához térni.

Említette, hogy a fővárosi szállodákat 90 százalékban külföldi vendégek töltik meg, ez probléma? Nagyon hiányoznak innen a magyarok?

Igen, hiányoznak, de még mindig nem sikerült változtatni ezen a trenden. Mindenki nagyon szeretne belföldi vendégeket a fővárosba, a szállodaipar is, de ebből a szempontból speciális a helyzet Magyarországon: nagyon kicsi az ország, és Budapest a közepén van. Ha valaki üzleti útra érkezik, még aznap haza is megy. A nagyobb országokban ez nem így van. A szabadidős turizmus esetén pedig bebizonyosodott már az, hogy ha nagyon komoly és jó események vannak, akkor a vidékiek is eljönnek, és hajlandóak akár itt is aludni, legyen az magánszálláshely vagy szálloda. De itt kulcsfontosságú, hogy milyen eseményről beszélünk, hány napos, mikor van vége. Az, hogy egy vidéki család hétvégére elmegy Budapestre, meglátogat egy színházi előadást, az állatkertet, egy múzeumot, sajnos továbbra sem jellemző.

Ennek mi az oka?

Nagyon jó lenne, ha tudnék erre válaszolni. Ma egy vidéki család hamarabb elmegy Bécsbe, Prágába, hiszen még mindig nem sikerült azt eladnunk, hogy Budapest egy fantasztikus hely, ami kihagyhatatlan. Biztos, hogy ebben a fővárosiak is hibásak, de kétségkívül drága is. Persze Bécs sem olcsó, Párizs vagy London sem az. Mi nagyon örülnénk, ha sokkal többen jönnének, hiszen a fürdőktől a gasztronómiáig annyi minden van ebben a városban, amit érdemes megnézni.

2024. január 1-től a SZÉP kártyák már nem használhatók hideg élelmiszer vásárlására, visszaáll a korábbi rend mely szerint a SZÉP kártya keretet szálláshelyeken, vendéglátóhelyeken és szabadidős programokon lehet felhasználni. Meg lehet becsülni, hogy mekkora kiesést jelentett ez a szektornak, illetve a friss intézkedés is pörgetheti majd a szezont?

Én azt gondolom, a bevezetésekor jobban megijedtünk tőle, mint amekkora kiesést végül okozott ez az intézkedés. A vendéglátóiparra nincs rálátásunk, de a szállodaiparban nem okozott olyan veszteséget, amit érdemes lenne említeni. Ettől függetlenül nagyon örülünk annak, hogy visszaállt az eredeti állapot, mert a SZÉP kártya mégis csak pihenésre, rekreációra lett kitalálva. Nagyon szeretnénk azt is, hogy ennek a keretösszege emelkedjen, mert az emberek ezt a pénzt el akarják költeni pihenésre, és belföldi turizmusnak ez a legkomolyabb mozgatórugója, ami jól is működik. Szerintem nagyon jó irányzat kezd kialakulni a kormányzat és a szakmai szervezetek között, igazi párbeszéd, azt érezzük, kíváncsiak a véleményünkre, meg akarják ismerni, milyen problémákkal szembesülnek a turizmusban a munkaadók, döntéshozók, és hogyan lehet ezen segíteni. A kormányzat hisz abban, hogy a turizmus a nemzetgazdaságnak egy nagyon fontos ágazata, és érdemes vele aktívan foglalkozni.
forrás: penzcentrum.hu




VÉLEMÉNY, HOZZÁSZÓLÁS?