,A sztárokat jól átgondolva és hidegvérrel hozzák létre, a semmiből felépítve” – mondta Louis Bart Mayer, az MGM társalapítója. Ez régen tényleg így volt. A sztárokat létrehozó stúdiók pedig gyakorlatilag teljes irányítást szereztek a hírességek élete felett: megszabták, hogyan nézzenek ki, mit vegyenek fel, hogyan viselkedjenek, kivel létesítsenek romantikus kapcsolatot, és még a családi életükbe is beleszóltak. Az ilyen nyomás hatására nem meglepő módon gyakran tragédiába torkollott a híres sztárok színházként működő élete, mely teljesen tönkretette a lelki egyensúlyukat. Utánajártunk, hogy milyen volt az élet a „régi Hollywoodban”, milyen követelményeket állítottak a cégek a színészek elé, és milyen áldozatokat kellett hozniuk azért, hogy megismerhesse őket a világ.

A színészek életét teljesen irányították

• A stúdiók mindig hosszútávú szerződéseket kötötte a színészekkel, akiknek emiatt nem volt beleszólásuk abba, hogy melyik filmet vállalják el és melyiket nem. Kénytelenek voltak eljátszani mindent, amit felkínáltak nekik. A filmek esetleges megtagadása miatt a sztárokat eltiltással büntették, miközben megtiltották számukra, hogy máshol keressenek pénzt. Olivia de Havilland, az Elfújta a szél színésznője volt az első, akinek sikerült legyőznie a hollywoodi stúdiókat. A nagy visszhangot keltő bírósági ügy után a stúdiókat arra kötelezték, hogy nem köthetnek 7 évnél hosszabb szerződéseket a színészekkel.
• A stúdiók asszisztenseket rendeltek ki a színészek mellé, akik úgy vigyáztak a hírességekre, mintha magatehetetlen gyerekek lennének. Az ilyen asszisztensek egyúttal “beépített kémek” is voltak, akik a hírességek minden mozdulatát lejegyezték és részletes jelentést írtak róluk a stúdióknak.

A tökéletes kép megteremtése áldozatokkal járt

• Marilyn Monroe igyekezett mindig a reflektorfényben lenni. Azért pedig, hogy mindig felhívja magára az emberek és a paparazzik figyelmét, gyakran lufikat tömött a melltartójába, hogy még inkább kirívó legyen a megjelenése még az olyan ruhákban is, amik egyébként eltakarnák az különleges adottságait.
• Katharine Hepburn színésznő szinte már megszállottan ragaszkodott a farmernadrágokhoz. Egy nap ellopták tőle a kedvenc farmernadrágját a forgatás közben, így próbálták meg rávenni arra, hogy viseljen szoknyát, mint a többi “normális” színésznő. Katharine erre fehérneműre vetkőzött és úgy mászkált fel-alá a stúdióban, míg vissza nem kapta a farmernadrágját.
• A karcsú alak megőrzésére a sztárokat szerződésben kötelezték. Ha a színésznők meghíztak, a stúdiók szigorú diétára kényszerítették őket. Miután Greta Garbo Hollywoodba költözött 3 hétig spenótot kellett ennie, Marlene Dietrich-nek pedig csak paradicsomlevet és kekszet engedett a stúdiója.

A stúdiók nem törődtek a sztárok egészségével

• A színészek szó szerint a forgatásokon éltek. Az Elfújta a szél forgatása közben Vivien Leigh 125 napon keresztül, napi 16 órában, heti 6 napon át dolgozott.
• A filmek forgatása alatt nem lehetett szabadságot vagy betegszabadságot kivenni, és mindig, amikor a színészek miatt kellett leállítani a forgatást, pénzt vontak le az adott sztár fizetéséből. Judy Garland az egyik forgatáson annyira megbetegedett, hogy a film elkészítése után nem hogy nem kapott fizetést, de még ő tartozott 100 ezer dollárral az MGM-nek.

A sértések a szakma részét képezték

• A kissé telt Judy Garland étkezését mindig szigorúan ellenőrizték. A főnökei azonban még ezután is elégedetlenek voltak a megjelenésével, ezért a fiatal színésznőt gyakran “copfos malacnak” nevezték.
• 1938-ban, amikor a sztárok több katasztrofális film után sem termeltek elegendő bevételt, a stúdiók gyakran “kasszagyilkos” címkét aggattak az adott színészekre és színésznőkre. Így járt többek között Greta Garbo, Marlene Dietrich, Katharine Hepburn és Joan Crawford is.
• Amikor Carol Lombard először találkozott Harry Cohn-nal, a kolumbiai filmmágnással, a férfi azt mondta, hogy túl szőke a haja, ettől pedig könnyen kaphatónak tűnik, noha megjegyezte, hogy látta, mikor a színésznő elutasította más producerek közeledését.

Az anyaság nem fért bele a sztárságba

• A szülés és az anyaság gyakorlatilag azonnal tönkretette a híres hollywoodi színésznők karrierjét. Az egyik kiskapu ennek elkerülésére az örökbefogadás volt. Amikor Loretta Young színésznő teherbe esett, a stúdiómunkások segítettek neki elrejteni a hasát a felettesei elől, majd megszervezték, hogy rögtön a szülés után árvaházba adja, majd onnan örökbe fogadja a saját gyermekét.
• A színésznők nem tervezett terhessége megzavarhatta a forgatásokat vagy komplett botrányokat is okozhatott, ezért a stúdiók nem fogadták szívesen az anyaságot. A rajongók milliói szemében ráadásul a színésznőknek meg kellett őrizniük a kívánatos nők státuszát, amibe a gyermekszülés nem fért bele akkoriban.

A gyerekek a felnőttekkel egyenrangú munkát végeztek

• Hollywood aranykorában a gyerekszínészek pontosan annyit dolgoztak, mint a felnőtt társaik, nem kivételeztek velük. A fiatal Judy Garland például het 6 napot keményen dolgozott, néha napi 18 órán át folyamatosan énekelt és táncolt. Miután befejezte az egyik filmet, pihenés és vakáció nélkül jött a következő.
• Senki nem simogatta a gyerekszínészeket. Az idő pénz elven dolgozó stúdiók a fiatal gyerekszínészekkel is épp úgy kiabáltak, mint a 30-40 éves sztárokkal – jegyezte meg életrajzában Shirley Temple.

Forgatás közben a színészeknek szerényen kellett viselkedniük

• 1934 és 1968 között Hollywoodban érvényben volt egy úgynevezett Hays-szabályzat. Hollywood első önkorlátozó szabálygyűjteménye többek között tiltotta a túlságosan szenvedélyes csókolózást a forgatáson, ezért a színészek és színésznők mindig szigorú szabályok szerint csókolóztak: például egyik csók sem tarthatott 3 másodpercnél tovább a filmekben.
• A szigorú szabályok nemcsak a félénk szerelmespárokra vonatkoztak, hanem azokra a párokra is, akik a forgatókönyv szerint törvényes házasságban éltek. Függetlenül a filmekben alakított párkapcsolattól, a férfiaknak és nőknek mindig külön ágyakon kellett aludniuk, ezzel megőrizve a tisztaság látszatát.
• Ugyanebből az okból kifolyólag a Hays-szabályzat megkövetelte, hogy a kanapén vagy ágyon kibontakozó románcok közben a színészek és színésznők “legalább egyik lába mindig a padlón legyen“.

forrás