Egy nap besétált egy férfi az American Airlines irodájába, és megkérte őket, hogy adják el neki a létező legdrágább, legexkluzívabb és legőrültebb terméküket: egy életre szóló, korlátlan első osztályú bérletet. A menedzserek azt hitték, megfogták az isten lábát, de a valóság sokkal prózaibb – és a pénztárcájuknak fájdalmasabb – lett.

Milyen ügyfelekkel találkoznak a nagyvállalatok… tiszta őrület! Őszintén sajnálom a marketingeseket, akiknek a jelentések és profitgrafikonok mögött kell kitalálniuk, mi jár egy csekkfüzetes ember fejében. Sok gazdag ember teljesen automatikusan vesz méregdrága bérleteket elit edzőtermekbe, eljár oda évente kétszer, megnyugtatja az egóját, aztán elfelejti az egészet. A vállalatok meg örülnek: a pénz jön, a szolgáltatást senki sem használja. De ha valaki hirtelen teljesen másképp kezd viselkedni, az a pénzügyi osztálynál teljes lefagyást okoz.

– De miért van szüksége egy 250 ezer dolláros jegyre? Gyakran repül?
– Nem, egyszerűen csak érezni akarom a szabadságot!

Az analitikus gondolkodású emberek különösen hajlamosak az ilyesmire. Hogyan is érthetné meg egy negyedéves bónusznak örülő, átlagos értékesítő egy olyan ember logikáját, aki a hosszú távú befektetések, a szerződési kiskapuk és a „korlátlan” szó prizmáján keresztül nézi a világot?

És ami a legfontosabb, a jogászoknak sem lehet elmagyarázni, hogy az ügyfél nem csaló. A légitársaság számára ő csak egy két lábon járó pénzeszsák volt, aki előrе kifizette a repülőjegyet.

De amikor ez a férfi gyakrabban kezd felbukkanni a repülőtéren, mint maguk a pilóták, és puszta unalomból foglalja le az első osztályú helyeket… az a vezérigazgatónak már nemcsak pár ősz hajszálába, hanem az egész karrierjébe kerülhet.

Hát na, egy tőzsdeügynök logikája egyáltalán nem hasonlít egy átlagos turista logikájára! Nagyon nem!

És erről az American Airlines főnökeinek is meg kellett bizonyosodniuk. Nem valami viccben, hanem a hús-vér valóságban. Még a távoli 1987-ben Steve Rothstein vett egy apróságot… egy arany „AAirpass” bérletet. Plusz hozzácsapott még 150 ezer dollárt azért a lehetőségért, hogy egy útitársat is magával vihessen.