Az eladók boldog pillantásaira és kérdéseire teljesen nyugodtan válaszolt egy olyan csekkel, amelynek végösszege egy szép villa árával vetekedett.

– „Biztos benne, hogy ez jó befektetés?” – gondolhatták a tisztviselők.
– Igen, állítsák ki – felelte Steve.
– De hát ez rengeteg pénz!
– Semmi baj, tervezem visszahozni az árát.
– És hova szeretne repülni?
– Mindenhova. És tulajdonképpen akár már most.

A könyvelésen valószínűleg sokáig bontogatták a pezsgőket a könnyű profitot ünnepelve. Úgy gondolták, a gazdagoknak megvannak a maguk hóbortjai, talán elrepül évente párszor nyaralni, aztán megnyugszik. Hiszen a 250 000 dollár 1987-es áron mérve kolosszális összeg volt.

Steve átvette az „aranyjegyét”, bepakolta a bőröndjét, és… elkezdett az égben élni. Figyelj, én elvben megértem a légitársaságot, ők a statisztikára építettek, miszerint egy átlagember fizikailag képtelen mindennap repülni. De ez tiszta őrültségnek tűnt, vagy egy kísérletnek arra, hogy világrekordot döntsön a repülésekből származó sugárzás felhalmozásában.

Miért szánta el magát egy ilyen méregdrága vásárlásra?

A helyzet az, hogy a légitársaság irodájába nem egy sima újgazdag sétált be, hanem… Steve Rothstein pénzügyi szakember. És ő valóban elhatározta, hogy kifosztja a kaszinót, és élete végéig biztosítja magának az utazásokat.

Steve úgy döntött, szakít a megszokott „pénzgyűjtés a matrac alatt” módszerrel, és inkább matekozni kezdett. Mint egy igazi tőzsdecápa, figyelmesen elolvasta az „AAirpass” szerződési feltételeit. Ez állt benne: „Életre szóló. Korlátlan. Első osztály.” Három szó, ami halálos ítéletet jelentett a légitársaság költségvetésére.

Zseniális tervéhez elkezdte taxiként használni a repülőgépeket. Első pillantásra őrültségnek tűnt, de Steve gyorsan kiszámolta: ha folyamatosan repül, minden egyes út fillérekbe fog kerülni.

A terv megvalósítása éveket vett igénybe. Steve családja kezdetben valószínűleg elfelejtette, hogy néz ki, hiszen állandóan a levegőben volt. De amikor megmutatta nekik a világot, megértették: ez nem különcködés, ez a főnyeremény.

Elrepült Párizsba csak azért, hogy megebédeljen és vegyen egy szendvicset. Londonba repült, hogy megigyon egy sört. Torontóba utazott a kedvenc sajtjáért. Felszállt a gépre New Yorkban, elrepült Los Angelesbe, ki sem lépett a terminálból, és repült is vissza – egyszerűen csak azért, mert szeretett az első osztály kényelmes foteljében aludni.

És ekkor Steve meglépte a „huszárvágást”, ami az ő életét álommá, a légitársaságét pedig pokollá változtatta. Elkezdte használni az útitárs-jegyet arra, hogy teljesen vadidegen embereket, barátokat, ismerősöket, vagy egyszerűen csak olyanokat utaztasson, akik szomorúan gubbasztottak a reptéren.

Ez elképesztően menő volt! Zseniális!

Végül több mint 10 000 repülést hajtott végre. Több mint 10 millió mérföldet repült. Ez olyan, mintha 400-szor megkerülte volna a Földet. Steve több mint 21 millió dollárjába került a légitársaságnak, miközben ő összesen csak 400 ezret fizetett. Ő lett a történelem legdrágább utasa.