Az 1969-es holdra szállás kétségtelenül az emberiség egyik legnagyobb vívmánya.

Mégis, szinte rögtön azután, hogy Neil Armstrong megtette azt a bizonyos történelmi lépést, máris megjelentek a kételyek az Apollo-11 küldetés körül. A szkeptikusok egyik kedvenc „bizonyítéka” egy fotó lett arról a bizonyos holdi lábnyomról, ami szerintük egyáltalán nem illik az űrhajós szkafanderének talpához.

Első ránézésre tényleg úgy tűnhet, hogy a Hold felszínén hagyott nyom és Armstrong cipőjének talpa köszönőviszonyban sincs egymással. Sokan persze azonnal levonták a következtetést: a holdra szállás csak egy megrendezett átverés, egy hollywoodi film, semmi több.

Ha azonban egy kicsit jobban a dolgok mögé nézel, minden a helyére kerül.

Az Apollo űrhajósainak szkafandereit extrém körülményekre tervezték. Volt bennük hőszigetelés, mikrometeoritok elleni védelem, a nyomás fenntartásához szükséges rétegek, és egy speciális túlcipő (vagy inkább holdjáró huzat) a megfelelő tapadás érdekében. Vagyis az az alapcsizma, amit a földi tréningeken készült fotókon látsz, egyáltalán nem az, amiben végül a Holdon sétáltak.

A fotón látható holdi lábnyomot ugyanis ez a speciális „holdi túlcipő” hagyta, amelyet plusz rétegként húztak rá az űrruha alapcsizmájára. Ezt kifejezetten úgy tervezték, hogy a lehető legjobban tapadjon a laza, porszerű holdi talajon, a regoliton. Ezek a bordázott rétegek nemcsak a tapadást segítették, de a belső, eredeti talpat is védték.