A hokedlin kanalazott krumplileves képe csupán egy gondosan felépített politikai álca volt. A pártvezető a Rózsadombon lakott teljes személyzettel, a pártelitnek fenntartott üdülőkomplexumban nyaralt, és vadászat közben véletlenül világrekordot lőtt.
A nép egyszerű gyermeke, aki munkásöltönyben kanalazza a krumplilevest, és a hivatali autójából integet a járókelőknek. Valahogy így égett be a köztudatba a szocializmusban Kádár János karaktere, de a gondosan felépített látszat mögött, több visszaemlékezés szerint, egy szigorúan elzárt világ húzódott meg.
A Rózsadombon található, Cserje utca 21. alatti villában, a beszámolók szerint, neobarokk bútorok, Egry József, Rippl-Rónai József és Szőnyi István festményei díszítették a szobákat, sőt, egyes források szerint még egy sorszámozott Picasso-nyomat is akadt a gyűjteményben. A mindennapok kényelméről állandó személyzet, házvezetőnő, sofőr és biztonsági őrök gondoskodtak. A fennmaradt leltári adatok szerint a házaspár vagyonleltárában emellett több tucat értékes vadászfegyver és dísztőr is szerepelt.
KAPCSOLÓDÓ:
Kádár és felesége, Tamáska Mária 1948-ban költözött be a budai villába. Az épületet a pártvezető az 1951-es letartóztatása és börtönévei után is visszakapta, a fennmaradt iratok szerint. Életük a nyilvánosságtól elzárva zajlott, több forrás szerint, gyermektelen házasságukban a magánélet szinte teljesen egybeforrt a hatalomgyakorlással.
Arról az elvről híres volt, hogy nem keverte a munkát a szórakozással, és gyakran hangoztatta: a vezetők ne jussanak hozzá semmihez ingyen, és mindenért fizessék meg méltányosan az árát.
A munka egyébként a rendszer szimbolikus központjaiban zajlott. A pártközpont, a történeti források szerint, 1945-től az Akadémia utca 17. alatt működött, majd 1962-re költözött át a Jászai Mari téri épületbe, a Széchenyi rakpart 19. alá. A pártközpont ezzel a Belügyminisztérium korábbi székházát foglalta el.
KAPCSOLÓDÓ:
A pihenés sem az átlagemberek strandjain telt. A pártelit számára fenntartott balatonaligai üdülőkomplexumban, az Aliga I. nevű elkerített zónában források szerint külön épület, a Kádár-villa állt a főtitkár rendelkezésére. Az Aliga II.-ben az alacsonyabb beosztásúak nyaralhattak, de ez az elkülönítés nem tetszett a pártvezetőnek, így – beszámolók szerint – számos enyhítést bevezetett, például az uszodák közös használatát. Míg a lakosság a szakszervezeti beutalókért állt sorba, a legfelső vezetés gyakran saját partszakaszon, a külvilágtól részben elszigetelve nyaralt. Az életrajzi adatok szerint Kádár sosem volt luxusutazáson, és külföldön, a „hanyatló nyugaton” is 48 évesen járt először.
Kádár legfőbb szenvedélye és legdrágább hobbija a vadászat volt. Ez nemcsak kikapcsolódást jelentett, hanem a diplomáciai kapcsolatok ápolásának és a belső játszmáknak, beszámolók szerint, az egyik legfontosabb terepe is volt. A szerénység hangoztatása mellett komoly állami infrastruktúrával fenntartott vadászatok sora kísérte az életét. Vadászsikere sem maradt el, pedig mértékletesen és kockázatkerülően űzte a hobbiját:
Egy sokat idézett visszaemlékezés szerint, amikor a kísérő orvos a vadászatok egyikén figyelmeztette a pártvezetőt, hogy ne gyújtson rá a megszokott Symphonia cigarettájára, Kádár így vágott vissza: „Doktor, maga azért van itt, hogy ne gyújtsak rá, én meg azt csinálok, amit akarok.”
A pártvezető kettős világát, a politikai túlélőt és a magánembert Moldova György is igyekezett megragadni 2006-ban megjelent kétkötetes monográfiájában.
Kádár János életének fontos helyszínei mára jórészt alaposan átalakultak: a budai villa új funkciót kapott, az egykor exkluzív balatonaligai pártüdülő épületeit pedig kikezdte az idő. A pártvezető puritán mítoszán azonban mintha nem fogna az idő.
