Szórakozás

VICC: Kati tíz percig vitatkozott az önkiszolgáló kasszával – aztán mögötte megszólalt egy kis öreg néni

Kati gyűlölte az önkiszolgáló kasszákat.
Nem azért, mert nem tudta használni őket.
Hanem mert szerinte azok sem tudták használni Katit.
Egy péntek délután azonban olyan hosszú sor állt a hagyományos kasszáknál, hogy beadta a derekát.
– Jó. Legyen.
Odament az egyik géphez.
Lehúzta a kenyeret.
Csipp.
Tej.
Csipp.
Sajt.
Csipp.
Kati már kezdett elégedett lenni magával.
Aztán jött egy zacskó alma.
Rátette a mérlegre.
A gép megszólalt:
– Kérem, válassza ki a terméket!
Kati kiválasztotta.
– Kérem, helyezze a terméket a csomagolófelületre!
Odatette.
– Váratlan termék a csomagolófelületen.
Kati levette.
– Kérem, helyezze a terméket a csomagolófelületre!
Visszatette.
– Váratlan termék a csomagolófelületen.
Kati körülnézett.
– Te kérted, hogy tegyem oda.
A gép hallgatott.
– Most mi van?
A mögötte álló idős néni elmosolyodott.
Kati újra próbálkozott.
– Kérem, várja meg a munkatársunkat!
– Na végre! – mondta Kati. – Jöjjön valaki, aki tud is beszélni.
Megérkezett az alkalmazott, megnyomott egy gombot, és továbbment.
Kati folytatta.
Jött egy ásványvíz.
Csipp.
– Váratlan termék a csomagolófelületen.
– Már megint?!
Levette.
– Kérem, helyezze vissza a terméket!
– Döntsd már el!
Az idős néni mögötte már nevetett.
Kati hátrafordult.
– Ne haragudjon, de ez a gép direkt csinálja.

– Tudom – mondta a néni.
– Magával is?
– Nem.
Kati meglepődött.
– Akkor honnan tudja?
– Tíz perce nézem magukat.
Kati végül eljutott a fizetésig.
Bedugta a bankkártyáját.
Semmi.
Újra bedugta.
Semmi.
– Na, most már fizetni sem enged!
A néni közelebb hajolt.
– Fordítsa meg a kártyát.
Kati megfordította.
A terminál azonnal elfogadta.
Kati lehunyta a szemét.
– Ezt senkinek nem mondjuk el.
A néni komolyan bólintott.
– Természetesen.
Kati összeszedte a bevásárlását, elköszönt, és elindult a kijárat felé.
Már majdnem odaért, amikor meghallotta maga mögött:
– Elnézést!
Megfordult.
Az idős néni integetett.
– Itt hagyta a telefonját!
Kati visszaszaladt.
– Köszönöm! Maga ma megmentette az életemet.
A néni átnyújtotta a telefont.
– Ugyan.
Aztán elmosolyodott.
– Én csak azért jöttem ön mögé, mert fogalmam sincs, hogyan kell használni ezt a kasszát.
Kati döbbenten nézett rá.
– És most már tudja?
– Persze.
– Tényleg?
– Igen. Megtanultam, mit nem szabad csinálni.
Kati két másodpercig hallgatott.
Aztán mindketten elnevették magukat.
Az idős néni pedig odalépett a kasszához, lehúzta az első termékét, és megszólalt:
– Na, te kis okos. Ketten maradtunk.
Tanulság: Néha kellemetlennek érezzük, amikor mások látják a bénázásunkat. Pedig lehet, hogy közben éppen abból tanulnak a legtöbbet.
És van, amikor a legjobb oktatóanyag egyszerűen az, hogy végignézed, ahogy valaki más mindent kipróbál helyetted.



VÉLEMÉNY, HOZZÁSZÓLÁS?