Hanem mert szerinte azok sem tudták használni Katit.
Egy péntek délután azonban olyan hosszú sor állt a hagyományos kasszáknál, hogy beadta a derekát.
– Jó. Legyen.
Odament az egyik géphez.
Lehúzta a kenyeret.
Csipp.
Tej.
Csipp.
Sajt.
Csipp.
Kati már kezdett elégedett lenni magával.
Aztán jött egy zacskó alma.
Rátette a mérlegre.
A gép megszólalt:
– Kérem, válassza ki a terméket!
Kati kiválasztotta.
– Kérem, helyezze a terméket a csomagolófelületre!
Odatette.
– Váratlan termék a csomagolófelületen.
Kati levette.
– Kérem, helyezze a terméket a csomagolófelületre!
Visszatette.
– Váratlan termék a csomagolófelületen.
Kati körülnézett.
– Te kérted, hogy tegyem oda.
A gép hallgatott.
– Most mi van?
A mögötte álló idős néni elmosolyodott.
Kati újra próbálkozott.
– Kérem, várja meg a munkatársunkat!
– Na végre! – mondta Kati. – Jöjjön valaki, aki tud is beszélni.
Megérkezett az alkalmazott, megnyomott egy gombot, és továbbment.
Kati folytatta.
Jött egy ásványvíz.
Csipp.
– Váratlan termék a csomagolófelületen.
– Már megint?!
Levette.
– Kérem, helyezze vissza a terméket!
– Döntsd már el!
Az idős néni mögötte már nevetett.
Kati hátrafordult.
– Ne haragudjon, de ez a gép direkt csinálja.
– Tudom – mondta a néni.
– Magával is?
– Nem.
Kati meglepődött.
– Akkor honnan tudja?
– Tíz perce nézem magukat.
Kati végül eljutott a fizetésig.
Bedugta a bankkártyáját.
Semmi.
Újra bedugta.
Semmi.
– Na, most már fizetni sem enged!
A néni közelebb hajolt.
– Fordítsa meg a kártyát.
Kati megfordította.
A terminál azonnal elfogadta.
Kati lehunyta a szemét.
– Ezt senkinek nem mondjuk el.
A néni komolyan bólintott.
– Természetesen.
Kati összeszedte a bevásárlását, elköszönt, és elindult a kijárat felé.
Már majdnem odaért, amikor meghallotta maga mögött:
– Elnézést!
Megfordult.
Az idős néni integetett.
– Itt hagyta a telefonját!
Kati visszaszaladt.
– Köszönöm! Maga ma megmentette az életemet.
A néni átnyújtotta a telefont.
– Ugyan.
Aztán elmosolyodott.
– Én csak azért jöttem ön mögé, mert fogalmam sincs, hogyan kell használni ezt a kasszát.
Kati döbbenten nézett rá.
– És most már tudja?
– Persze.
– Tényleg?
– Igen. Megtanultam, mit nem szabad csinálni.
Kati két másodpercig hallgatott.
Aztán mindketten elnevették magukat.
Az idős néni pedig odalépett a kasszához, lehúzta az első termékét, és megszólalt:
– Na, te kis okos. Ketten maradtunk.
Tanulság: Néha kellemetlennek érezzük, amikor mások látják a bénázásunkat. Pedig lehet, hogy közben éppen abból tanulnak a legtöbbet.
És van, amikor a legjobb oktatóanyag egyszerűen az, hogy végignézed, ahogy valaki más mindent kipróbál helyetted.
