Baka Andrást, a Legfelsőbb Bíróság korábbi elnökét jelöli köztársasági elnöknek a Tisza Párt parlamenti frakciója. A 73 éves Baka András volt az első magyar bíró Strasbourgban, majd azzal került be a köztudatba, hogy a Legfőbb Bíróság bírájaként nyílt konfliktusba került az Orbán-kormánnyal, és elmozdítása után az Emberi Jogok Európai Bírósága ez ügyben Magyarországot marasztalta el.
Magyar Péter augusztus 5-én szerdán tett ki egy közös fotót a találkozójukról. Mint írta: „Köszönöm a beszélgetést Baka Andrásnak, a Legfelsőbb Bíróság korábbi elnökének! Baka András jogtudós, főiskolai tanár, az állam- és jogtudományok kandidátusa, az Államigazgatási Főiskola egykori főigazgatója és két cikluson át az Emberi Jogok Európai Bíróságának bírája. Emlékezetes, hogy Baka Andrást az Alaptörvény 2011-es elfogadásakor, az uniós joggal ellentétesen távolították el a Legfelsőbb Bíróság éléről. Ezt követően a Kúria tanácsvezető bírájaként dolgozott. Baka András az európai jog és az alkotmányozási folyamatok egyik legelismertebb hazai szakértője, nemzetközi szinten jegyzett jogtudós. Volt miről beszélgetni” – fogalmazott a kormányfő.
Ki az a Baka András?
Baka András Bálint 1952. december 11-én született Budapesten, a magyar jogtudomány kiemelkedő alakja. A jogászi hivatását és közszerepvállalását jelentős sikerek és nehézségek egyaránt kísérték. Az Államigazgatási Főiskola főigazgatójaként, országgyűlési képviselőként és számos más intézmény meghatározó alakjaként sokrétű karriert tudhat magáénak. 1991-ben az Emberi Jogok Európai Bíróságának bírájává választották, ahol 2007-ig tevékenykedett. Legfelsőbb Bírósági elnökként, majd a Kúria jogelőd intézményének vezetőjeként is jelentős politikai és szakmai kihívásokkal szembesült.
Tanulmányait a budapesti Szent István Gimnáziumban kezdte, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán szerzett diplomát 1978-ban. Karrierje során meghatározó állomás volt számára a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézetének alkotmányjogi osztályán betöltött munkája, ahol évtizeden át kutatott. Tudományos munkája mellett oktatóként is kiemelkedő tevékenységet folytatott, többek között Franciaországban, az NSZK-ban és az Egyesült Államokban volt vendégprofesszor. Számos szakmai karral és bizottsággal működött együtt, több jelentős tanulmányt publikált.
A 2011-es alkotmánymódosítással és a Legfelsőbb Bíróság Kúriává történő átalakításával került politikai konfliktusba a második Orbán-kormány igazságügyi politikájával.
Élesen kritizálta:
-
a bírói önigazgatás átalakítását, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács megszüntetését és egy erős jogosítványokkal rendelkező központi bírósági igazgatási hivatal létrehozását;
-
a Legfelsőbb Bíróság Kúriává alakításának módját és az átmeneti szabályokat;
-
a bírák kötelező nyugdíjkorhatárának 70 évről 62 évre csökkentését, amely több száz bíró idő előtti távozását eredményezte.
A főbírót jogszabály-módosítással mozdították el, mégpedig úgy, hogy egy új feltételt támasztottak a Kúria elnökével szemben: azt, hogy ötéves bírói szolgálati jogviszonnyal kell rendelkeznie. Ebbe az öt évbe viszont nem számították bele a nemzetközi bíróságon eltöltött időt. A köznyelvben lex Bakaként emlegetett szabályt az Alaptörvény átmeneti rendelkezéseiről szóló törvénybe illesztették be.
Véleménykülönbségei és szakmai bírálatai miatt állásából eltávolították, ami komoly nemzetközi visszhangot váltott ki. Az Emberi Jogok Európai Bírósága jogszerűtlennek minősítette elmozdítását, megállapítva, hogy emberi jogai sérültek, különösen a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő joga. A magyar államot kártérítés megfizetésére kötelezték, ezzel is elismerve Baka András sérelmét. Az ügy az igazságszolgáltatási függetlenségre és a jogállamiság elveire is ráirányította a figyelmet.
Amikor Magyarország 1990 novemberében csatlakozott az Európa Tanácshoz, az Antall-kormány választotta ki a magyar jelöltet Baka személyében, ezzel az első magyar strasbourgi bíró lett. 1998-ban és 2004-ben is újraválasztották. Mandátuma több mint 16 és fél évig, 2008. január 19-ig tartott.
A Sorbonne-on tartott előadásában a bírók véleménynyilvánítási szabadságát hangsúlyozta, akárcsak a Magyar Bírói Egyesület rendezvényein, a 2025-ös bírótüntetésen.
Ezen a 2025. február 22-éntartott bírák tüntetésén felszólalt és így fogalmazott:
– A bírók véleménynyilvánítási szabadsága nemcsak jog, hanem kötelesség is. Olyan helyzetben, amikor a bírósági rendszerben anomáliák vannak, amikor az igazságszolgáltatás függetlensége, a hatalommegosztás vagy a jogállamiság veszélyben van, a bíróknak kötelességük felszólalni ezek védelmében, mind nemzeti, mind nemzetközi szinten azért, hogy az állam működése ellenőrizhető és a polgárok törvény előtti egyenlősége biztosított legyen. Ki emeljen szót a bírósági igazgatás szabályszerű működéséért, az igazságszolgáltatás függetlenségéért, a hatalommegosztás érvényesüléséért, vagy a jogállam lebontása ellen, ha nem a bírók?
Baka a 2026-os parlamenti választások után sem rejtette véka alá a véleményét. A jogállamiság kapcsán korábban az Euronewsnak elmondta, hogy az egyik legnagyobb problémának a fékek és ellensúlyok gyengülését érzi. Éppen ezért valószínűsíthető, hogy a hatalmi ágak elválasztását alapvető alkotmányos követelménynek tekinti. Az interjúban egyebek mellett a kétharmados többség jelentőségéről is beszélt, mely álláspontja szerint nem jelent korlátlan meghatalmazást, az alkotmányosság helyreállításához ugyanakkor feltétlenül szükséges – vélekedett korábban.
Az AFP hírügynökségnek adott 2022-es interjúban arról beszélt, hogy a korrupció hogyan jelent meg Magyarországon az Európai Unió többi országához képest. Az egykori főbíró arról is beszélt, hogy az elérhető statisztikák szerint a magyar állam az egyik legkorruptabb az egész unióban, és ha ez nem jelenik meg a bírósági ítéletekben, annak van valamilyen oka.
Baka András nem beszélt ugyanakkor az elmúlt években előforduló, Magyarországot is érintő sarkalatos pontok közül sem a migrációról, sem a menekültpolitikáról, sem az LMBTQ-kérdésekről, ahogyan az egyházpolitikáról, az adópolitikáról vagy a nyugdíjrendszerről sem. Nem lehet tudni, hogy mit gondol gazdasági témákról, például a rezsicsökkentésről, az árstopról vagy az üzemanyagárak alakulásáról. Akárcsak azt sem, hogyan vélekedik világpolitikai eseményekről, az orosz–ukrán háborúról, a NATO-ról, a Hormuzi-szoros eseményeiről, hogy csak néhányat említsünk.
