A színes oldalnak funkciója van, nem csak dizájn.
Régebben sosem gondolkodtam azon, hogyan kell helyesen feltenni a korongot a flexre. Fogod a tárcsát, ráilleszted, meghúzod az anyát, és hajrá. A lényeg, hogy vágjon.
De egyszer egy munkaterületen összefutottam egy öreg lakatossal – igazi profi volt. Ő magyarázta el, miért kell a tárcsát a képes felével befelé feltenni. Ekkor értettem meg, miért ütött, szorult be, vagy repedt meg olyan gyakran a korongom.
Minden egy aprósággal kezdődik
Általában egy színes matricát látunk a korongon feliratokkal, logóval és táblázatokkal – dizájnnak tűnik az egész. Valójában ennek az oldalnak funkciója van. Ha jobban megnézed, a matrica alatt látszik egy vékony fémgyűrű – ez egy erősítő alátét, amit a gyárban préselnek a korongba.
A másik oldalon, ahol nincs kép, egyáltalán nincs fémgyűrű sem. És ebben rejlik a titok.
Hogyan tedd fel helyesen a tárcsát?
A tapasztalt lakatos egyszerűen elmagyarázta:
– Figyelj – mondta –, a flex szorítóanyáján vannak kis „dudorok”, egyfajta recézés. Ezek azért vannak, hogy belekapaszkodjanak a fémbe.
Ha a tárcsát a képes felével befelé teszed fel, akkor ez a fémgyűrű közvetlenül az anya recézett felületére fekszik fel. Így szoros, megbízható kapcsolat jön létre.
Munka közben a tárcsa nem fordul el, nem üt és nem imbolyog. Ha viszont fordítva teszed fel – képpel kifelé –, akkor a szorítás a csiszolóanyagon történik, nem a fémen. Innen erednek a gondok: ütés, egyenetlen kopás, és néha repedések a középpontban.
Miért fontos ez?
Sokan azt hiszik, a gyártók csak túlbiztosítják magukat, amikor felteszik ezt a gyűrűs oldalt. De valójában a biztonság érdekében teszik.
A sarokcsiszoló alattomos szerszám. Elég egy rosszul feltett korong, és a következmények súlyosak lehetnek.
A belső oldalon lévő fémgyűrű kiegyenlíti az anya esetleges mikroszkopikus egyenetlenségeit. Ez különösen akkor fontos, ha a tárcsa kicsit vetemedett a gyártás során, vagy ha az anya felülete nem tökéletes.
És mi a helyzet a lamellás csiszolókorongokkal?
Itt pont egyértelműbb a helyzet. A lamellás korongon a kép és a fémgyűrű éppen a belső oldalon van, közelebb a géphez. Ez azt jelenti, hogy ezt is úgy kell feltenni, hogy a gyűrű ismét az anyára feküdjön fel.
A szabály egyszerű: fémet a fémhez, így a szerszám tovább bírja, a kezed pedig épebben marad.
Azóta a korongokat mindig csak a képes felükkel befelé teszem fel. Évek alatt egyetlen beszorulásom és repedésem sem volt. Szóval ne tekintsd apróságnak azt, ami elsőre lényegtelennek tűnik – ebben rejlik az igazi szakmai dörzsöltség.
Bizonyított tény: ha ésszel csinálod, a flex lágyan, vibrációmentesen dolgozik, a korong pedig majdnem kétszer annyi ideig bírja.
