Az Egyesült Államoknak is van egy kevésbé *csillogó* oldala.
Az amerikai filmek hosszú évek óta elhitetik az európai és a világ más részein élő emberekkel, hogy Amerika egy mesebeli ország, ahol minden lehetséges.
A filmvásznon gyönyörű nők láthatók drága ruhákban, erős és bátor férfiak, akik képesek megoldani bármilyen problémát, fényűző autók száguldoznak az utakon, és minden, még a legveszélyesebb kaland is boldog véget ér. Amerika látszólag egy olyan hely, ahol minden álmunk és vágyunk teljesül, hiszen nem hiába indulnak a számos film hősei az álmaik valóra váltása végett épp az Egyesült Államokba!
Azonban a Hollywood által teremtett mesebeli országkép mégis némileg eltér a valóságtól, ahol az emberek – akárcsak az magyar állampolgárok – nem üldözik a bűnözőket (hacsak ez nem a közvetlen kötelességük), nem mentik meg a világot, és nem fejlesztenek ki vakcinát, ami a zombikat visszaváltoztatja élő emberekké. A hétköznapi amerikaiak leggyakrabban a mindennapi problémák megoldásába merülnek, amikről a filmek általában nem tesznek említést. Ezek közül ma bemutatok néhányat.
Az élet egyik fontos aspektusa bármely országban a pénzügy, de szerintem nem kell különösebben hangsúlyoznom, hogy Amerikában minden nagyon drága. Ezt már úgy is tudod. A szolgáltatási szektorban dolgozók többsége órabérben dolgozik, és minden órájuk sokba kerül. Ezért a cégek és vállalatok igyekeznek minél kevesebb alkalmazottat felvenni (még ha egyébként kellene is extra munkatárs), és mindezt a takarékosság jegyében teszik.
Emiatt az amerikai repülőtereken például néha hatalmas sorok alakulnak ki az útlevél-ellenőrzésnél, mert a szükséges 5 határőr közül csak kettő dolgozik. El tudod képzelni, milyen terhet raknak a nyakukba! Így az utasoknak a hosszadalmas repülőút után még órákat kell üldögélniük a repülőtéren, amíg az összes adminisztratív procedúrát le nem bonyolítják.
Ami a kártyás fizetést és a különféle mobilalkalmazásokat illeti, amik nélkül a hétköznapi magyar ember el sem tudja képzelni az életét, Amerikában ez a kérdés számos nehézséggel jár. Mi hozzászoktunk ahhoz, hogy az OTP Bank vagy más európai bankok alkalmazásai óramű pontossággal működnek, és ha elromlanak, azonnal hívhatjuk az ügyfélszolgálatot, hogy megoldást találjunk a problémánkra. Az Államokban nincs ilyen gyorsaság és precizitás, a pénzügyi mobilalkalmazások pedig meglehetősen bonyolultak, ami arra kényszeríti az amerikaiakat, hogy mindig legyen náluk fizikai bankkártya vagy, ami még jobb, készpénz.
Bármilyen hihetetlen is, az amerikaiak a mai napig jobban megbíznak a készpénzben, valamint a papír csekkben és számlákban. Ezenkívül az Államokban rengeteg fizetős út, önkiszolgáló mosoda, benzinkút, kis élelmiszer- és háztartási szupermarket található, ahol kizárólag „negyeddollárosokkal” – 25 centes érmékkel – lehet fizetni. Nincs érme, nincs szolgáltatás, és a számos kártya és mobilalkalmazás itt nem segít!
Amerikában továbbá úgynevezett „rejtett kifizetések” is léteznek, amelyekről sokan még csak nem is hallottak. Például egy éttermi ebéd után a végső számlán egészen más összeg szerepelhet, mint ami az étlapon szerepelt.
És nem arról van szó, hogy a „borravaló” már benne van, hanem arról, hogy az étterem étlapján az árak nem tartalmazzák az állami adót, ami általában a végső összeg 8-9%-át teszi ki. Ezenkívül sok amerikai étteremben a 6 fős társaságokra automatikusan 25%-os „szervizdíjat” számítanak fel, és természetesen a szokásos „borravalót” is szívesen fogadják!
Általában az amerikai vendéglátásban a 15%-os borravaló magától értetődőnek számít, és ez a „jutalom” gyakorlatilag kötelezőnek minősül, még akkor is, ha az ember csak egy kávét iszik péksüteménnyel a bárpultnál. A fizetéskor a pincér vagy a barista azonnal hoz egy terminált, ahol a rendelés összege alatt szerepel a javasolt „borravaló” mértéke – 18%, 20% és akár 25%. Ilyen a kultúrájuk…
A tömegközlekedés is a pénzről szól, de nem csak arról. Amerikában a taxi 5-8-szor drágább, mint Magyarországon, ezért a legtöbb átlagember a tömegközlekedést, az autóbuszt és a metrót választja. Ha láttál már felvételeket az amerikai metróról, akkor el tudod képzelni, milyen állapotban vannak nem csak az aluljárók és a peronok, de maguk a vonatok is.
Budapesten és más európai nagyvárosokban, ahol a tömegközlekedés az utazás és a művészet ötvözete, még egy kis fekete folt is zavaró lehet, amit a cipők talpa hagy, nemhogy egy graffiti vagy a rengeteg szemét. Amerikában ez rendben van. A vasúti szerelvények, még ha nem is öregek, meglehetősen kopottaknak és elavultnak tűnnek, bár ez a legtöbb esetben csak a látszat.
A peronokat festék borítja, tele vannak plakátokkal és reklámokkal, a padlón pedig szemét hever. Az aluljárókban utcai zenészek, árusok, kéregetők és igazi hajléktalanok tömege található, akik állandó jelleggel ott élnek.
Természetesen ezek az elemek sajátos hangulatot kölcsönöznek az amerikai metrónak, felismerhetővé és valahol kultikussá teszik. És mindig fel lehet kiáltani: „Ez Amerika – a szabadság hazája!” De szerintem ezek a „szabadságok” nemcsak a metró, hanem az egész város megjelenésére is negatívan hatnak. Egyetértesz? A piszkos, kopott és hajléktalanokkal teli metróban lenni nemcsak kellemetlen, de egyenesen életveszélyes is! Az amerikaiak számára ez a mindennapok része, amihez úgy tűnik, hozzászoktak.
Egy másik figyelemre méltó tény, amit a legtöbb hollywoodi filmben is bemutatnak, az amerikaiak szenvedélyes rajongása a gyorséttermekért és a kávéért – ez alapvetően igaz. De itt nem a forró ital vagy a finom hamburger élvezetéről van szó, hanem inkább az életmódról. Egyszerűen fogalmazva, beülni egy híres amerikai kávézóláncba és ott 20 dollárért lattet vagy cappuccinot inni – ez Amerikában rendkívül menő! Vagy egy szendvicset enni egy világhírű gyorsétteremben – ez sem rossz.
Azonban az igazi finom kávé megtalálása Amerikában meglehetősen nehéz feladat. A manapság már nem találni ilyet a népszerű kávézókban, mivel ezek a helyek a kávékoktélokra specializálódtak, tele ízesítőkkel, öntetekkel és tejjel, sokszor több van belőlük, mint magából a kávéból. Ezeknek a kávéknak gyakorlatilag csak a neve emlékeztet minket az igazi európai kávéra. Az igazi fekete, keserű és fanyar kávét csak az erre specializálódott helyeken lehet megtalálni, és meglehetősen borsos áron.
A gyorséttermekkel, amelyekből Amerikában, mint sejtheted, jóval több van, mint Európában, a helyzet a következő. A legtöbb amerikai a lustasága miatt inkább házhoz rendeli az ételt, vagy elvitelesen kéri, mintsem az étteremben fogyasztaná. Ennek oka, hogy rengeteg kávézót és gyorséttermet hajléktalanok és egyéb nemkívánatos alakok leptek el, az ezzel járó következményekkel.
Egy ilyen helyen tartózkodni, nemhogy családdal és gyerekekkel odamenni, magad is érzed, kellemetlen és nem biztonságos. Ezért a legtöbb amerikai autóval hajt az étteremhez, átveszi a rendelést, és elmegy piknikezni a parkba, vagy az autóban eszik meg az ételt. Még ez a verzió is előnyösebb, mint megosztani egy gyorsétterem étkezőjét egy hajléktalannal.
Az Amerikai Egyesült Államok egy másik ellentmondásos oldala az egészségügy. Egyrészt az amerikai orvostudományt vitathatatlanul a világ egyik legjobbjának tartják. Az orvosok kiválóan képzettek, a kórházak pedig a legmodernebb felszerelésekkel rendelkeznek. Másrészt viszont biztosítás nélkül maximum elsősegélyben részesülhet az ember, és ez a hétköznapi amerikai élet kemény valósága.
Igen, Amerikában minden orvosi ellátás fizetős… sőt, nagyon is fizetős. Ráadásul a kórházak és klinikák jogszerűen nem kötelesek közzétenni árlistájukat, így a beteg gyakran kellemetlen pénzügyi meglepetésekkel szembesül a kórházi falak között. Gyakoriak az esetek, amikor a drága vizsgálatokat utólag számolják be a végső számlába, a beteg tudta nélkül. Valószínűleg ezért is van az, hogy az amerikai családi csődök 62%-át a kórházi számlák okozzák! Ez azért szomorú. Egy 3 fős családnak egyébként egy normálisnak mondható biztosítás itt havi 1000-1500 dollárba kerül! Ez kb. fél millió forint.
Még egy dolog, ami meglehetősen gyakran visszatükröződik az amerikai filmekben, az éjszakai élet. És összességében ez a jelenség valóban létezik, már ha az éjszakai klubokról beszélünk. Ha azonban az „éjszakai élet” fogalma alatt a 24 órás boltokat, ügyeletes gyógyszertárakat vagy autóműhelyeket értjük, akkor itt Amerika egyértelműen elmarad Magyarországtól.
Emlékezzünk csak arra, hogy hány éjjel-nappal nyitva tartó üzlet van nálunk, ahol bármikor-bármit meg lehet venni – a fogkefétől a drága konyakig. Amerikában ilyesmi nincs. A benzinkutak (ez meglepő), a boltok, gyógyszertárak és még a sürgősségi ellátóhelyek is, ahová az ember veszély esetén mehetne, éjszakára bezárnak. Ezért a sürgősségi ellátást, még a minimálisat is, csak a kórházból történő „mentőautós” hívás útján lehet igénybe venni. Ha pedig szendvicset akarunk enni, vagy kiderül, hogy nincs tej a házban, várnunk kell reggelig, amíg kinyit a legközelebbi szupermarket.
És egy kicsit a gyerekekről. Mindannyian tudjuk, hogy az amerikai tematikus vidámparkokat a világ legmenőbbjeinek tartják! Naponta ezrek, sőt tízezrek látogatják őket a világ minden tájáról, de a fő fogyasztók természetesen a gyerekek. Ezért a parkokban mindent nekik csinálnak: szórakoztatást, játékokat, animátorokat, kávézókat és büféket – mindent azért, hogy a kis látogatók újra és újra visszatérjenek… és természetesen pénzt hozzanak magukkal. Vagy a szüleik hozzanak pénzt.
Ami a szórakoztatóipart illeti. A hétköznapi életben az amerikai gyerekek nagyrészt magukra vannak utalva, mivel az Egyesült Államokban, ellentétben Európával, jóval kevesebb a különböző érdeklődési körű délutáni foglalkoztatás. Ingyenesek pedig egyáltalán nincsenek is.
Ha egy átlagember azt akarja, hogy a gyermeke, mondjuk, egy sportkörbe vagy művészeti iskolába járjon, akkor alaposan a zsebébe kell nyúlnia, mivel nem sok ilyen szakkör van Amerikában, gyakran hónapokig is várni kell, hogy felszabaduljon egy hely. Amerikában senki sem fogja tanulásra kényszeríteni a gyerekeket, itt ez nem érdeke a pedagógusoknak. Ezért ha az amerikai szülők azt akarják, hogy a gyermekük sokoldalúan fejlett legyen, maguknak kell megnevelni a gyermeket. Vagy a gyermeket gondozó au pair-nek. Az iskola itt nem segít!
Remélem, hogy tetszett a cikk!
