Mindig profikra bízom a lakásfelújítást. Igen, tudom, hogy nem olcsó, cserébe viszont az eredmény gyönyörködteti a szemet. A tapasztalt szakemberek mindig megtalálják a kompromisszumot a kényelem és a praktikum között, anélkül, hogy a lakók kárát látnák.
Bár a férjemmel mi is sok mindent meg tudunk csinálni saját magunk, a kezdeti időkben azért volt részünk mindenféle kalandban. Ezek a háztulajdonosok viszont úgy döntöttek, hogy egyedül is megbirkóznak a feladattal, és alaposan pórul jártak. Most mindent elölről kell kezdeniük, vagy kénytelenek lesznek ebben a rémálomban élni. Néhányuknak persze sikerült érdekes dizájneri elképzeléseket megvalósítaniuk.
Nem volt elég pénzed egy nagyobb lakásra? Nem gond, egy aprócska területen is el lehet helyezni mindent, ami a mindennapi élethez szükséges. Csak soha ne csináld úgy, ahogy a fotón szereplő alanyok, különben rajtad fog nevetni az egész internet. Minek tették a vécét a konyhába? Valószínűleg úgy gondolták, hogy mosdókagylóként is használják majd. A lényeg, hogy az oda nem illő „illatok” ne zavarjanak a levesfőzésben.
Tudod, hogyan védheted meg a lakásodat a betörőktől? Ennek a lakásnak a tulajdonosai – akik profi alpinisták – roppant egyszerűen oldották meg a kérdést. Egy ilyen létrán nem minden tolvaj mászik fel az emeletre. Így most már odafent tárolhatják a legértékesebb holmijaikat, és nem kell attól tartaniuk, hogy ellopják azokat. Hogy tetszik neked ez a megoldás – te is szeretnél ilyet?
Hát ez egy valóságos mestermű! Csak nézd meg, milyen birkatürelemmel rakták ki a tulajdonosok ezt a mozaikot a fürdőszobában. Igen, talán egy kicsit giccses, cserébe viszont masszív, és egy örökkévalóságnak készült. A színvilág hagy némi kívánnivalót maga után, de ha a házigazdáknak így tetszik, akkor minden a legnagyobb rendben! A lényeg az, hogy a takarítás jelentősen leegyszerűsödik. Csak át kell törölni mindent egy ronggyal, és már kész is.
Mi van akkor, ha nincs pénz egy olyan luxusvillára, mint amilyen a hollywoodi sztároknak van? Teljesen jól el lehet lenni egy átlagos kétszobás panellakásban is. Mindent be kell borítani aranyozással és kacskaringós mintákkal, élénk festményeket kell aggatni a falakra, és az egész nagyon olcsón kijön, pláne, ha az alapanyagokat akciósan szerzik be. A legszebb az egészben, hogy ilyen enteriőrje soha senki másnak nem lesz – igazi exkluzív darab, ahogy mondani szokták.
Íme, ez történik, ha a ház tulajdonosai túlságosan is elbízzák magukat. Nem akartak profi építőmunkásokhoz fordulni, hanem mindent a saját két kezükkel csináltak meg. Igaz, egy kicsit elszámolták a dolgokat, és most minden vendég a saját hátával számolja meg a lépcsőfokokat, amikor először jár ezen a lépcsőn. Még jó, hogy nincsenek kisgyerekek a házban – nekik nem lett volna egyszerű megtenniük az első lépéseket. Bár ki tudja, talán ez is valami eredeti betörésgátló megoldás akar lenni?
Nézd csak, és jegyezd meg jól, hogyan lehet egy aprócska mosdóba bezsúfolni az összes szükséges holmit: a vécétől kezdve egészen a mosógépig. Igen, az elején talán szokatlan lesz, és a vendégek be fogják verni a fejüket a gépbe, de aztán majd hozzászoknak. Cserébe viszont mostantól senki sem fog túl sokáig ücsörögni a vécén – elvégre ijesztő belegondolni, mi van akkor, ha a rögzítések nem elég erősek, és mosás közben az egész a nyakukba szakad?
Még egy elképesztő lépcső. Már a fotó puszta látványától is kavarog a gyomrom; hogyan képesek itt élni a tulajdonosok? A hullám alakú lépcsőfokokon nagyon könnyű megbotlani, de úgy tűnik, a házigazdák kifejezetten élvezik, ha minden nap borzolhatják a saját idegeiket. Ebben a családban valószínűleg mindenki nagyon fiatal és hihetetlenül fürge. Vagy talán mindannyian a cirkuszban dolgoznak?
A perfekcionisták igazi rémálma. Miért nem pontosan középre rögzítették azt a csillárt? A ludas valószínűleg a rosszul elvezetett kábelezés lehet. Ez történik olyankor, amikor a házigazda spórolni akar a szakembereken, és úgy dönt, hogy mindent megcsinál maga, mondván: „így is jó lesz”. Idővel aztán a csillárnak ez az elhelyezkedése egyre bosszantóbbá válik majd, és a végén mégiscsak a zsebükbe kell nyúlniuk egy újabb felújítás erejéig.
Itt ugyan még be sem fejezték a felújítást, de a fűtőtesteket máris felszerelték. Egyből látszik, hogy a tulajdonosok nagyon szeretnek melegben lenni. Csakhogy ez egy eléggé vitatható megoldás. A radiátorok annyira felmelegítik és kiszárítják majd a levegőt a szobában, hogy még a legnagyobb fagyban is résnyire nyitva kell majd tartaniuk az ablakot, ezzel az utcát fűtve. Az üvegeken pedig elkerülhetetlenül lecsapódik majd a pára, ami csak további bosszúságot okoz a háziasszonynak. Egyszóval: a legjobbat akarták, de az lett belőle, ami mindig.
Szokatlan, furcsa és roppant veszélyes egy ilyen csillárt felszerelni egy lakóhelyiségben. Az ötlet persze eredeti, de a megvalósítás már erősen megkérdőjelezhető. A kiálló betonvasak sem adnak túl sok okot az optimizmusra. Ez a vasbeton födémdarab valahogy nagyon megbízhatatlannak tűnik, ahogy ott lóg mindenféle látható megerősítés vagy alátámasztás nélkül. Nagy valószínűséggel eljön majd az a pillanat, amikor az egész szerkezet leszakad. És a tulajdonosok nagyon szerencsések lesznek, ha épp abban a pillanatban nem tartózkodik majd senki alatta.
Ez az az eset, amikor az ember hirtelen nem is tudja, mit mondjon. Egyfelől a ház keleti stílusú berendezése érdekesen fest, másfelől viszont megvannak a maga árnyoldalai. A márványpadló például rendkívül csúszósnak tűnik – a házigazdák valószínűleg rendszeresen törik majd a lábukat, amikor elcsúsznak a vizes csempén. A székek háttámláján lévő aranyozás pedig nagyon hamar le fog kopni. Ráadásul a bonyolult mintázatú mennyezetről gyakran kell majd letörölgetni a port – egyszóval tiszta nyűg az egész. Cserébe viszont legalább szép. Gondolom.
Ez egy igazi klasszikus. Szerettek volna egy egyszerű megoldást a hűvös levegő biztosítására a kánikulában, de nem számoltak a szekrény közelségével. Mostantól vagy nem fogják tudni használni a szekrényajtókat, vagy folyamatosan cserélniük kell majd a ventilátor lapátjait, amikor sokadszorra is elfelejtik, hogy éppen be van kapcsolva. Egyből látszik, hogy a házigazda nagyon ügyes kezű, ellenben nem túl éles eszű.
Minél tovább nézed ezt a fotót, annál több kérdés merül fel benned. Miért nincs ennek a lépcsőnek semmilyen alátámasztása? Vajon rá tud majd lépni egy felnőtt ember? Vagy talán nem is embereknek, hanem macskáknak készült? És egyáltalán, miért kellett kint vezetni az egyik emeletről a másikra, mikor belül biztosan sokkal egyszerűbb lett volna az egész? De a legfontosabb kérdés: ki engedélyezett egy ilyen háztervet?
Miért van a hűtőszekrény egy ferde kis fülkébe rejtve, pont a konyha kellős közepén? Végül is, miért ne? Nagyon praktikus: a betörőknek eszükbe sem jut majd ott keresni, így a kolbász teljes biztonságban marad. Valószínűleg a tulajdonosok nem bírták elcipelni a nehéz masinát a végleges helyére, otthagyták a lakás közepén, aztán egyszerűen csak építettek köré egy dobozt.
Nem mindenki képes megérteni a dizájner eredeti szándékát. Itt azonban tisztán látszik, hogy a házigazdák hajlamosak a filozofálásra, ezért kialakítottak maguknak egy tökéletes kis sarkot az álmodozáshoz és az elmélkedéshez. Furcsa ornamentikával festették tele a falakat, ami azonnal Bosch vagy Dalí műveit juttatja az ember eszébe. Aztán betettek egy kényelmes heverőt is, hogy a falon lévő kusza alakzatokat bámulva mély és fontos gondolatokba merülhessenek e világ múlandóságáról.
Itt elég egyszerű a helyzet. A házaspárnak nem volt elég pénze ahhoz, hogy felfogadjanak egy szakembercsapatot. Ezért úgy döntöttek, hogy a saját kezükkel újítják fel a rozoga tornácot. Nem baj, hogy egy kicsit ferde lett, a lényeg, hogy spóroltak a családi költségvetésen. Most már csak ki kell tapasztalniuk, hogyan közlekedjenek rajta anélkül, hogy orra esnének, de ez már csak apróság.
