Egyedül él Monowiban a 88 éves Elsie Eiler, aki mindent elvégez a településen.
Monowi az Egyesült Államok különös apró falva, mely mindössze egyetlen lakóval rendelkezik. A 88 éves Elsie Eiler minden feladatot egyedül lát el, mégsem magányos, bőven akad társasága a mindennapokban.
Az idén már 88 esztendős Elsie Eiler férje, Rudy 2004-ben bekövetkezett halála óta egyedül él a Nebraska állambeli Monowiban. Az egyfős faluban az özvegyasszonynak nincs ideje tétlenkedni, mindent ő végez el egy személyben.
Monowi utolsó lakója
Elsie Eiler egyszerre a falu kocsmárosa, könyvtárosa, titkára, jegyzője és polgármestere. Monowi Tavern nevű vendéglőjében gyakran nagy az élet, sok esetben a helyi gazdálkodók töltik meg, hogy kedvenc italaikat kortyolgassák jó társaságban, vagy egyenek egy jó pizzát, hamburgert, esetleg más finomságot. A nő pedig minden mókában benne van.
Az egyfős település különlegessége miatt a turisták is bakancslistás helyként tekintenek rá, még rendezvények helyszíneként is szolgál olykor. Ilyenkor bizony elkél a segítő kéz, melyből szerencsére akad is.
A hölgyet rendszeresen meglátogatják barátai, akikkel vidám közös programokat szerveznek, de a környékbeli ritkán lakott települések összefogása is szoros, a nagyobb rendezvényeken és a mindennapokban is segítik egymást.
Eilernek nem kenyere a passzív pihenés, szabadidejében egy könyvtárat is működtet a településen, ahol több ezer könyv elérhető, melynek nagy része a szeretett férj hagyatékát képezte, tiszteletére pedig az intézmény a Rudy Könyvtára nevet viseli.
A hölgy egyúttal a falu polgármestere is, ami meglehetősen abszurd helyzetet teremt: a választásokkor időről időre megszavazza magát, és saját magára szabja ki az adókat is, amelyből például a közvilágítás költségeit állja. Komoly önkormányzati tervet készít viszont a település fenntartására és az infrastruktúra finanszírozására.
Bár az 1930-as években még nagyjából 150-en lakták az apró települést, az idők folyamán egyre fogyott a népesség, akik a jobb megélhetés, a több lehetőség reményében költöztek a nagyobb városokba.
Férjével 1975-ben nyitották meg a ma is működő vendéglátóhelyet, ám 2000-re már csak a házaspár maradt meg a faluban utolsó lakóként. Az egyedüllét gyakran nagy kihívás elé állítja, mégsem kívánja elhagyni otthonát, hiába élt már életében több városban is. A festői környék nyugalma, a közösségek együttműködése és a folyamatos feladatok tartják a lelket a fáradhatatlannak tűnő hölgyben.
