A rendkívül szűk fűzőktől a méregdrága ruhákig a viktoriánus korszak sok furcsaságot hozott. Talán a háborúkkal, járványokkal és szigorú társadalmi normákkal körülvett légkör tette olyan bizarrá és érthetetlenné a viktoriánus ízlést. Bármi is legyen az ok, komoly befolyásuk volt a divatra, melyek egy része még ma sem tűnt el teljesen a köztudatból. Most összeállítottunk egy listát a viktoriánus kor legfurcsább divattrendjeiről, melyektől ma már a hideg is kirázná az embereket.
1 Arzént tartalmazó halálos anyagot használtak a szövetek festéséhez.
A keveréket Schweinfurti zöldnek hívták, és ugyanezt használták a falfestékek előállításához is. A viktoriánus korban bár a tudósok észrevették, hogy gyakran halnak meg azok, akik kapcsolatba kerülnek az arzénnel, de valamilyen oknál fogva mégis sok időbe telt megtalálni a kapcsolatot a mérgező anyag és a halálos tragédiák között.
A Schweinfurti zöld gyönyörűen nézett ki a ruhákon, de amikor vízzel érintkezett, olyan vegyi anyagot bocsátott ki, ami halálos volt az emberek számára.
2 Rovarokkal díszítették a ruhájukat.
Volt egy pont a viktoriánus korszakban, amikor az volt a divat, hogy a varrónők bogarakkal díszítették a ruhákat. Legtöbbször csak a bogarak szárnyait varrták fel a ruhákra, ezért nagy piaca lett a begyűjtött és szárnyaiktól megfosztott bogaraknak.
Talán furcsán hangzik, de a bogarak élénk színű szárnya, azok fényessége és csillogása annyira lenyűgözték az akkori embereket, hogy egyfajta flitterként hordták ket a ruhákon. Őszintén szólva, ha nem tudnánk, hogy ezek bogárszárnyak, valószínűleg mi is azt mondanánk, hogy gyönyörű kiegészítők.
3 Hajból készült kiegészítők.
Ezek nagy eszmei értékkel bíró kiegészítők voltak, mivel általában az elhunyt rokonok hajából készítették őket. Később mindenféle hajból készült kiegészítőket csináltak, az asszonyok például a férjeik hajából készült csatokat hordtak, hogy ezzel fejezzék ki a házastársuk iránt érzett szeretetüket.
4 Kitömött madarak a kalapokon.
Talán ez volt az egyik legsötétebb hóbort, melyhez rendkívül sok madárra és tollra volt szükség. Annyira megnőtt a kitömött madarakkal és madártollakkal díszített ruhadarabok piaca, hogy a madárállomány is megcsappant. Szerencsére nem tartott sokáig, mert a Harper’s Bazaar magazinban indítottak egy mozgalmat a madarak védelmében, amihez rengetegen csatlakoztak.
5 A fűzők annyira szorosak voltak, hogy megváltoztatták a nők anatómiáját.
Bár nem okoztak halálesetet és annyi ájulást, mint korábban hitték, a fűzők kétségkívül olyan ruhadarabok voltak, amik rendkívüli hatással bírtak. A nők annyira megfeszítették a fűzőjüket, hogy ezzel nemcsak a légzésüket korlátozták, de izomsorvadást is okoztak maguknak. Mi több, megváltoztatták vele a mellkascsontjuk alakját és a belső szerveik elrendezését. A viktoriánus korban élt nők belső szervei épp ezért teljesen másképp néztek ki és helyezkedtek el, mint a ma élő nők belső szervei.
6 A széles szoknyák pusztítást hagytak maguk után.
A Jane Austen-filmekből ismert klasszikus ruhák abroncsmérete a 19. század második felében egyre nagyobb méreteket öltött. Némelyik ilyen ruha már akkora volt, hogy gyakorlatilag szövet anyag nélkül az acélgyűrűk olyanok voltak, mint egy ketrec.
Bár a ruha elméletileg nagyobb mozgást tett lehetővé a nőknek, már ami a lábuk körüli helyet illette, a valóságban túlságosan szélesek voltak és rendkívül körülményessé tették az ajtókon történő áthaladást és a házakban történő közlekedést.
7 Lyukas fehérneműk.
A viktoriánus nők rendkívül előrelátó módon fehérneműket kezdtek hordani a ruhák alatt, hogy megvédjék legkényesebb testrészeiket, de elkövettek egy nagy hibát: épp csak az intim területeket hagyták fedetlenül.
Mielőtt valaki másra gondolna, ezt azért csinálták, mivel a viktoriánus korban rengeteg réteg ruha volt a hölgyeken, ezért a WC használatakor nem volt lehetőség mindent levenni és úgy ráülni a csészére, úgyhogy maradt az alul lyukas fehérnemű, mint alternatív megoldás.
8, 4 éves korig a gyerekek ugyanolyan ruhát viseltek, függetlenül attól, hogy fiúk vagy lányok.
Születésüktől az iskolás korukig, vagyis körülbelül 4 éves korukig, a gyerekeket telt, csipkés ruhát viseltek. Minél több csipke volt és minél nagyobb volt a ruha, annál tehetősebbnek látszott a gyermek családja. Minden gyerek ilyen ruhát viselt, függetlenül attól, hogy fiúk vagy lányok, ami a mai modern világban már kissé talán furcsának tűnhet, de akkoriban teljesen megszokott volt.
9 Megjelent a gyászdivat.
A középosztály várható élettartama a viktoriánus korban körülbelül 45 év volt. Az emberek nagy veszélynek voltak kitéve a háborúk és a járványok, például a kolera, tuberkulózis, a szifilisz és a himlő miatt, ami nagyon gyorsan terjedt a városokban. A gyakori halálesetek miatt az emberek gyakran gyászolták az elhunyt rokonaikat. Sok nő éveken át fekete ruhákat viselt a gyakori halálesetek miatt, amire a ruhakészítők is felfigyeltek, egy idő után pedig megjelent a máig ismert gyászdivat.
A középosztálybeli nőknek jellemzően nem volt lehetőségük fekete ruhát vásárolni, ezért amikor a rokonuk elhunyt, különféle módszerek segítségével festették feketére a ruháikat. Mindennek feketének kellett lennie, a gomboktól az ékszereken át egészen a többi kiegészítőig. Kivételt ez alól csak azok a kiegészítők képeztek, amik az elhunyt hajából készültek. A gyász etikett rendkívül szigorú volt, ezért ha egy özvegy asszony újra férjhez akart menni, akkor az esküvői ruhája nem lehetett többé fehér, annak is feketének kellett lennie, bármennyire is szomorúnak vagy épp furcsának tűnik ez mai szemmel.
