Túlélték a betegséget, de újabb baj jött.
Gáspár Zsolt és a 70 esztendős édesapja szinte egyszerre kapták el a koronavírus fertőzést. Zsolti felesége és a gyerekek is megfertőződtek. Nem csak az idős férfit, de a fiát is annyira megviselte a betegség, hogy kórházba is kerültek.
– Derült égből villámcsapásként jött a megbetegedés, hiszen vigyáztunk magunkra, sőt, március elején be is oltattuk magunkat – meséli Zsolti. – Én a kínai oltást kaptam, édesapám a Pfizert. Ám nyilván már bennünk volt a vírus, mert az oltás után pár nappal kezdtük nagyon rosszul érezni magunkat. Kórházba kerültünk. Én Salgótarjánba, az édesapám Balassagyarmatra. Mindketten megjártuk az intenzív osztályt is. Szegény édesapámat nagyon féltettük attól, hogy elveszítjük… De szerencsére nem volt szükség arra, hogy lélegeztetőgépre kerüljünk. Viszont apám három, én pedig egy napon át folyamatosan kaptuk az oxigént. Hála a nővéreknek és az orvosoknak, élve kerültünk ki a kórházból! Köszönet az egészségügyi dolgozóknak, hiszen valami egészen elképesztő munkát végeznek a betegekért!
A két Gáspár még ott, a kórházban megfogadta, hogy ha onnan kikerülnek, megünneplik a gyógyulásukat. Ám téved, aki azt gondolja, hogy valami nagy lakomával készülnek Gáspárék az ünneplésre: a Kékes-tetőt fogják megmászni, amikor visszanyerik a régi állóképességüket. Ugyanis hiába vannak már egy hónapja otthon, ettől még igen messze vannak, hisz a betegség utóhatásait máig érzik.
– Még mindig nem vagyunk a régiek! Nem megy egyikünknek sem úgy a munka, mint a betegség előtt. Amíg kórházban voltunk, egy ember végezte helyettünk az állataink körüli teendőket. Most már édesapám végzi, és persze besegítek neki. De ebben is nagyon hamar elfáradunk. Ez még a betegségünk utóhatása. De nem panaszkodunk, pedig a tavaszi fagy mindenünket elvitte! Ilyenkor az jut az eszembe, hogy túléltük a covidot, és semmi nem lehet akkora nagy baj, mint a betegség. Hamarosan megkapjuk a második védőoltásunkat is, és nagyon remélem, hogy végre tényleg már csak egy rémálom lesz ez az egész járvány.
forrás: blikkruzs.blikk.hu