Nem sokkal. Húsz perc, fél óra, néha negyven perc.
A felesége, Nóra eleinte nem foglalkozott vele. Aztán feltűnt neki valami.
Tamás mindig ugyanazzal a mondattal lépett be az ajtón:
– Ne haragudj, elhúzódott bent valami.
A negyedik héten Nóra már nem hitte el.
Főleg azért nem, mert egyik este kinézett az ablakon, és látta, hogy Tamás autója már fél órája ott áll a ház előtt.
A férje mégsem jött fel.
Nóra várt tíz percet, felvette a kabátját, és lement.
Tamás az autóban ült.
Egyedül.
Az ölében egy papírzacskó volt.
Nóra odalépett, és bekopogott az ablakon.
A férfi úgy összerezzent, hogy majdnem elejtette a zacskót.
– Te meg mit csinálsz itt?!
– Ezt inkább én kérdezném. Fél órája itthon vagy.
Tamás zavartan nézett maga elé.
– Csak kellett egy kis idő.
– Mire?
A férfi felsóhajtott.
– Hogy nyugodtan megegyem ezt.
És előhúzott a zacskóból egy hatalmas hamburgert.
Nóra néhány másodpercig csak bámult rá.
– Te három hete azért ülsz esténként a parkolóban, hogy titokban hamburgert egyél?
– Nem mindig hamburgert.
– Hanem?
– Kedden pizza volt.
Nóra már nem tudta, sírjon vagy nevessen.
– Miért nem eszed meg fent?
Tamás ránézett.
– Mert január óta egészségesen étkezünk.
– ÉN étkezem egészségesen. Te azt mondtad, csatlakozol.
– Csatlakoztam is.
– A jelek szerint csak a lakásban.
Tamás bólintott.
– Szerintem egy diéta hatálya a bejárati ajtónál kezdődik.
Nóra ekkor már elnevette magát.
Aztán észrevette a hátsó ülésen a második papírzacskót.
– Abban mi van?
Tamás arca megváltozott.
– Semmi.
Nóra kinyitotta az ajtót, és kivette.
Egy adag sült krumpli és egy sajttorta volt benne.
– Kettőt vettél?!
Tamás pár másodpercig hallgatott.
– A második a tiéd.
– Honnan tudtad, hogy lejövök?
– Nem tudtam.
– Akkor miért vetted?
Tamás lehajtotta a fejét.
– Mert három hete minden este veszek neked is valamit. Aztán mire felmegyek, bűntudatom lesz, és másnap beviszem a kollégámnak.
Nóra hitetlenkedve nézett rá.
– Tehát a kollégád három hete az én sajttortáimat eszi?
– Lényegében igen.
Nóra beült mellé az autóba, kivette a dobozból a sajttortát, és csak ennyit mondott:
– Holnaptól két dolgon változtatunk.
– Min?
– Nem hazudsz nekem a túlóráról.
– Rendben.
– És az a kollégád vesz magának saját sajttortát.
Aznap este majdnem egy órát ültek az autóban.
Beszélgettek, nevettek, és megették azt, amit hetek óta mindketten próbáltak tökéletesen kizárni az életükből.
Nóra később azt mondta:
Nem az zavart, hogy a férjem hamburgert evett. Hanem az, hogy azt hitte, előttem tökéletesnek kell mutatnia magát.
Pedig egy kapcsolatban sokszor nem attól lesz kevesebb a probléma, hogy elrejtjük a másik elől.
Hanem attól, hogy végre merünk beszélni róla.
És néha egy őszinte beszélgetéshez nem gyertya és romantikus vacsora kell. Elég két ember, egy parkoló és egy lebukott hamburger.
Végül: A történet fiktív, szereplői és eseményei a szerzői képzelet szüleményei. Bármilyen hasonlóság valós személyekkel vagy eseményekkel kizárólag a véletlen műve. A tartalom szórakoztató és tanulságos céllal készült.
