Apadó vízszint, zátonyosodó meder és veszélybe kerülő áramellátás – az idei nyár megmutatta, hol tart a hazai folyók kiszáradása. A szakértők évek óta figyelmeztetnek: a vízszintcsökkenés nem egy múló időjárási szeszély, hanem egy régóta tartó, folyamatos jelenség. A Duna extrém alacsony vízállása már a paksi atomerőmű biztonságos működését, ezzel pedig az ország energiaellátását is veszélyezteti.

• Nincs részletes állami terv a folyók teljes kiszáradására, a jelenlegi stratégiák nem készültek ilyen mértékű változásra
• Szakértők szerint a Duna teljes eltűnése a jelenlegi vízgyűjtő területek miatt valószínűtlen, de regionális válságok így is várhatók
• Tartós vízhiány esetén a karsztvíz használata lehet a vészmegoldás, de ez csak alapvető szükségleteket fedezne

De mi vár ránk, ha a felmelegedés és a vízhiány folytatódik? Létezik-e vészforgatókönyv arra az esetre, ha a Duna teljesen kiszáradna? Ha a folyó helyén egy sárteknő húzódna, az nemcsak a látvány miatt lenne sokkoló, hanem konkrétan ellehetetlenítené Budapest és a többi folyó menti település létezését. Egy ilyen helyzetben az egész fővárost és az érintett településeket evakuálni kellene. Ez egy olyan igazi katasztrófahelyzet, amit ma még el sem tudunk képzelni.

Nincs terv a teljes vízhiányra

Logikus lenne azt feltételezni, hogy a legrosszabb eshetőségre is létezik egy részletesen kidolgozott állami akcióterv, egy úgynevezett havária terv. A valóság azonban az, hogy a rendszerek még az idei nyár extrém helyzeteire sem voltak teljesen felkészülve.

– A nemzetbiztonsági stratégiák jellemzően csak öt éves távlatra tekintenek előre – magyarázta a Blikknek Gyarmati István biztonságpolitikai szakértő. Mivel a vízszint csökkenése és a klíma megváltozása ennél sokkal hosszabb folyamat, a jelenlegi tervezési keretekbe egy ekkora változás kezelése egyszerűen nem fér bele.

Történelmi aszályok és eltűnő tengerek

Bár a Duna teljes eltűnése ma elképzelhetetlennek tűnik, a múltban voltak már hasonló szélsőséges események. Földtörténeti léptékben vizsgálva a kérdést, tudjuk, hogy egész tengerek és folyók is tűntek már el a bolygó színéről. De nem is kell évmilliókat visszamennünk az időben.

Pártai Lucia,az eumet.hu vezető meteorológusa felidézte, hogy Xantus Jánosnak, a fővárosi állatkert egyik alapítójának feljegyzései szerint a korabeli krónikák arról számoltak be, hogy 994-ben, 999-ben és 1000-ben, vagyis Szent István korában az európai folyók szinte teljesen kiszáradtak. Később, 1867-ben pedig a Balaton vize apadt le annyira, hogy a mederben lóval át lehetett kelni a tavon.

Nem kell száraz meder a katasztrófához

Ürge-Vorsatz Diána klímakutató, a CEU professzora szerint nem reális az a félelem, hogy a Duna a közeljövőben teljesen eltűnik, ám a helyzet így is aggasztó.

– Nem kell ahhoz teljesen kiszáradnia a medernek, hogy nagyon komoly bajba kerüljünk – figyelmeztetett a szakember.

Ha a vízszint a jelenleginél is sokkal lejjebb csökken, a főváros ivóvízellátását biztosító csápos kutak egyszerűen nem érik el a vizet. A kevesebb víz ráadásul egy másik súlyos problémát is magával hoz. A folyó összegyűjti a vízgyűjtő területről érkező szennyeződéseket. Ha a vízhozam csökken, a szennyezőanyagok mennyisége viszont változatlan marad, a víz annyira koncentráltan lesz szennyezett, hogy abból lehetetlen lesz ivóvizet tisztítani.

A professzor az Aral-tó esetét is megemlítette: a tó a közelmúltban szinte teljesen eltűnt, bár ott az emberi beavatkozás volt a fő ok.

Ürge-Vorsatz Diána szerint jelenleg egy ördögi körben vagyunk: a melegedés tovább fokozza a szárazságot, a szárazság pedig a meleget. Ahhoz, hogy a Duna teljesen eltűnjön, az kellene, hogy az egész alpesi vízgyűjtő területtel azt tegyék, mint amit a magyar Alfölddel tettek a lecsapolások idején. Az Alpok azonban egyelőre ott van, és biztosítja a vízutánpótlást.

Kiszámíthatatlan végletek

A klímaváltozás a szélsőségekről is szól. Pártai Lucia, az eumet.hu vezető meteorológusa szerint tíz napon túl jelenleg nincsen megbízható időjárási előrejelzés, így hosszú távra lehetetlen megmondani, mikor jön a következő aszály. Bár a hazai folyókon idén nyáron kritikus volt a helyzet – a Sebes-Körösnél például volt olyan időszak, amikor a vízhozam gyakorlatilag nullára csökkent, és nem jött utánpótlás –, a szakember megerősítette, hogy az Alpokban már esik az eső, ami hoz némi enyhülést. Érdekességként hozzátette: miközben nálunk a szárazság okoz gondot, Észak-Amerikában és Ázsia egyes részein épp az ellenkezőjével, hatalmas áradásokkal küzdenek.

Egy folyó, ami tényleg eltűnt

Juhász Árpád geológus szerint azt kizárhatjuk, hogy a Duna a mi életünkben teljesen eltűnjön. A folyó ugyanis nem csak a Fekete-erdőből kapja a vizet: a Svájcból eredő Inn folyón keresztül jelentős gleccserutánpótlása is van. Bár a gleccserek nagyon visszahúzódtak, és ez hiányzik is a vízpótlásnál, a folyó teljes elapadását a szakember nem tartja elképzelhetőnek.

Ugyanakkor a világban tényleg előfordul, hogy egy folyó egyszerűen megszűnik létezni. Juhász Árpád példaként egy Alaszka és Kanada határán lévő folyót említett, amelyet egy, a Bering-tengerbe csúszó óriási gleccser olvadékvize táplált. Ott a felgyülemlett hordalék gátat emelt, elzárta a víz útját, így megszűnt a folyó utánpótlása. A Duna esetében azonban teljesen más a helyzet. A geológus szerint a kiterjedt vízgyűjtő terület miatt előbb-utóbb úgyis esni fog az eső, és a folyó megkapja a szükséges utánpótlást.

A B-terv: karsztvíz és a Pó folyó intő példája

Leel-Őssy Miklós nyugalmazott vízépítő mérnök, aki annak idején részt vett a bős-nagymarosi vízlépcső előkészítésében, elmondta, mi lenne a vészmegoldás egy katasztrofális vízhiány esetén.

– Egy 50 kilométeres vezetékhálózat bekapcsolásával a karsztvizekhez kellene hozzányúlnunk – vázolta fel a lehetőségeket. Ez a mennyiség arra elegendő lenne, hogy a lakosság ivóvízellátását biztosítsák, de ipari vagy mezőgazdasági célokra már nem jutna belőle.

A vízépítő mérnök példaként az olaszországi Pó folyót hozta fel, amely a torkolatnál annyira leapadt, hogy a tengervíz 30 kilométer hosszan visszaáramlott a mederbe, ami jól mutatja, mire képes a tartós vízhiány. A szakember megemlített egy beszédes tényt is: ha a nagymarosi vízlépcső és a hozzá tartozó tározó megépült volna, az onnan kinyerhető 1280 megawatt teljesítmény a paksi atomerőmű áramtermelésének 60 százalékát adta volna, ami most hatalmas segítség lenne az energiaellátásban.

Jelenleg a Duna vízhozama körülbelül 64 millió köbméter, ám ez a vízmennyiség egyszerűen elfolyik az országból. Bár a nyugati csapadéknak köszönhetően várhatóan tovább emelkedik a vízszint, Leel-Őssy Miklós arra hívja fel a figyelmet, hogy ezt a vizet meg kellene tartani: víztározókban kellene eltárolni a hasonlóan szélsőséges, aszályos időszakokra. Az idei nyár ugyanis egyértelmű jelzés: a folyamatos vízszintcsökkenés problémája hosszú távon velünk marad.

forrás