Az ikonfestészet történetében számos furcsa ikon létezett.
Ezek közé tartoztak például az úgynevezett „ördögi” ikonok, ahol a szentek arca alatt ördögök képei rejtőztek. Nem kevésbé voltak szokatlanok a kevert hiposztázisú ikonok sem, amelyeknek kis része fennmaradt napjainkig.
A kereszténységben elfogadott nézet, hogy Isten egy, de hiposztázisa három van: az Atyaisten, a Fiúisten (Jézus Krisztus) és a Szentlélek. A kevert hiposztázisú ikonok pedig a középkori művészek sajátos módjai voltak arra, hogy Isten hiposztázisainak egységét ábrázolják.
Az első ismert ikonfestő a történelemben Jézus Krisztus egyik tanítványa, Lukács volt. Ő alkotta meg a Szent Szűz ikonját, majd később Szent Péter és Pál apostolok ikonját is.
Ezt követően hosszú éveken át formálódtak az ikonfestés kánonjai. Így alakult ki a szabályozott ábrázolási rendszer – Jézus Krisztus és más szentek ikonográfiája. A kánonoktól való eltérést az egyház nem nézte jó szemmel, de mégis előfordult.
A 10. században Nyugat-Európában különösen elterjedtek a Szent Háromság ikonjai, amelyeket három, egymáshoz hasonló, Krisztus arcú alakként ábrázoltak. Néhány ikonon a Szentháromságnak egy teste volt, de három feje, azonos arcokkal.
Ez összefüggött a katolicizmusban a „filioque” kifejezés megjelenésével. Ez azt jelentette, hogy a Szentlélek egyszerre származik az Atyától és a Fiútól.
A filioque-val sokan nem értettek egyet, ami miatt még a katolikus egyház is kettészakadt. Később a Szent Háromságot három azonos, egyforma arcú alakként ábrázoló ikonok közül sokat megsemmisítettek, és helyükre kevert hiposztázisú ikonok kerültek.
A „Kevert hiposztázisú Szentháromság” ikonokon Isten három azonos arca egy fejen helyezkedik el. Így a háromarcú arcnak négy szeme (a középső arc két szeme a szélső szemek is egyben), három orra és három szája volt. Test viszont csak egy volt. Az ismeretlen ikonfestő így akarta kifejezni, hogy a Szent Háromság egy és oszthatatlan.
Érdekes, hogy évszázadokon át a Szent Háromságnak ezt az ábrázolását tartották az egyháziak a leghelyesebbnek, de a hívek nem értették. Sokan egyszerűen nem értették az okokat, amiért a kevert hiposztázisú ikonok Isten három arcát egyesítették.
Európában a kevert hiposztázisú ikonokat a XVI. század elején betiltották. Ezt a döntést a tridenti zsinaton hozták meg. Az ilyen ikonokat eretneknek nyilvánították, majd szinte mindegyiket elégették.
Azokat, amelyek csodával határos módon megmaradtak, ma múzeumokban lehet megtekinteni. Például az ausztriai Tiroli Népművészeti Múzeumban vagy egy kis romániai templom bejárata felett.
A Szent Szinódus a Szent Háromság ikonjait is eretneknek nyilvánította. A rendelet előírta, hogy „az ikonábrázolásokban minden abszurd és furcsa, illetlen dolgot meg kell szüntetni”.
A Szent Szinódus rendelete ellenére nem minden tiltott ikont semmisítettek meg. Néhány fennmaradt példány ma különböző múzeumokban látható.
Neked hogy tetszenek ezek a szokatlan ikonok?
