1. A kisfiam így szólt hozzám:
– Apa, én táncórára szeretnék járni.
– Tényleg? Nem akarsz inkább focizni vagy a kisautóiddal játszani?
– Táncórára akarok menni, mert ott sok a lány és a lányok szeretnek táncolni.
– Hát te tudod, kisfiam.
– Igen, én tudom, mert már pontosan felmértem a helyzetet.
2. Közöltem otthon a családommal, hogy nagytakarítást fogunk tartani, és szükségem lesz mindenkinek a segítségére. Azon már meg sem lepődtem, hogy a gyerekeim próbáltak elbújni a feladat elől, de a kutyánktól azért nem ezt vártam.

3. A Star Wars rajongó 5 éves kisfiammal az eget bámultuk egy nyári estén a kertünkben, amikor így szóltam hozzá:
– Válassz ki egy csillagot, és kívánj valamit!
Erre a kisfiam:
– Jó, de melyik a Halálcsillag?
4. Megkértem a kisfiamat, hogy adjon enni egy konzervet macskánkanak. Azt hiszem, hogy legközelebb egy kicsit részletesebben és pontosabban fogok fogalmazni neki, ha megbízom valamivel.

5. A tanító néni a családról és az otthoni mindennapokról kérdezte az alsós kisdiákokat az órán:
– Danika, az anyukád és az apukád esténként mivel szokta töltetni az idejét otthon?
Danika erre elvörösödött arccal:
– A tanító néni szerintem pontosan tudja, de nem túl korai még ilyen dolgokról kérdezgetni az alsósokat?