A “tökéletes” alak jelentése folyamatosan változik és mindig a trendeknek megfelelően alakul. Az elmúlt 100 évben is többször változott, elsősorban a sztárok és a divatba jött új stílusok miatt. Miközben mindent megteszel, hogy valaki másra hasonlíts, ne feledkezz meg arról, hogy a divat végül úgyis változni fog, ezért értékeld inkább a saját természetes szépségedet. Megmutatjuk, az elmúlt 100 év során hogyan változott meg a “tökéletes” női test fogalma.
1910 – Gibson-lány
Charles Gibson alkotta meg. Hosszú nyak, ejtett váll, nagy fürtök és szorosra húzott fűző jellemezte. Ez a női alak egy 8-ast formázott, köszönhetően a fűzőnek. Linda M. Scott ezt írta róla: “A Gibson-lány nem volt kecses… inkább dölyfös és elég magas.”
1920 – Bakfis
Az 1920-as évekre a domborulatok eltűntek, a keskeny csípő és lapos fenék jött divatba. Ez a test törékeny volt, az eszményi nő pedig alacsonyabb, mint az 1910-es években. A fókusz a lábakra helyeződött át, amik a rövidebb szoknyák alatt már láthatóvá váltak. A hosszú hajat a vállig érő vagy rövidebb váltotta fel, a bob fazon lett divatos.
1930 – Kifinomult szirén
A ruhák újra hosszabbak, viszont testre simulók lettek. Visszatért a derék kiemelése és a kissé gömbölydedebb testalkat. A középpontba a hangsúlyos derékvonal került, a tökéletes testű nő vállban, csípőben és mellben is erősebb lett. Az ideális alak tehát jóval nőiesebbé vált, a divat pedig a romantikus irányzat felé tolódott el.
1940 – Csillagszóró
Ebben a korszakban a széles vállak voltak tetszetősek. A tökéletes nő már magasabb és tiszteletet parancsoló volt. Ez megjelent az öltözködésben is, előtérbe kerültek az olyan fazonok, amelyek hosszabb végtagokat és szögletesebb testalkatot kívántak meg. A divat ebben az időszakban gyakorlatiasabbá vált, és kevésbé összpontosított a ragyogásra.
1950 – Homokóra
Az 1950-es években az érzéki homokóraalakért rajongtak. Az eszményi test ebben a korszakban csupa domborulatból állt: keskeny derék, nagy mellek, széles csípő. Még súlynövelő étrendkiegészítőket is ajánlottak a nőknek, hogy még gömbölydedebb alakjuk legyen.
1960 – Pálcika
Az 1960-as évekre az 1950-es évek domborulatai eltűntek a süllyesztőben. Az androgün, sovány, törékeny testalkat tért vissza. Az üde arcú, kislányos kinézet volt közkedvelt. Keskeny csípő, vékony derék és kis mell – ezek voltak az ideális alak jellemzői, amelyek passzoltak a korszak divatos ruháihoz is.
1970 – Diszkódíva
Az 1970-es évek bulizós lánya arra törekedett, hogy a csípője keskeny, a hasa pedig lapos legyen. Az ekkoriban divatos, szintetikus anyagok is jóval többet mutattak a testből, kiemeltek minden domborulatot. A tökéletes test sovány volt, ugyanakkor a melleknél már a nagyobb méret számított ideálisnak. Emellett a napbarnított bőr és a természetes haj hódítottak.
1980 – Szupermodell
Az 1980-as évek női ideálját a szupermodellek határozták meg. A magas, vékony test és a hosszú lábak jöttek divatba. Ekkor indult a fitneszőrület, egyre többen kocogtak, aerobikoztak, így a történelemben először lett trendi, ha egy női testen izmok is láthatók voltak.
1990 – Lelenc
Az 1980-as évek sportos szupermodelljei helyett a sovány, lelenc kinézetű nők számítottak kifogástalannak. Ebben az évtizedben a sovány, androgün test és a sápadt bőr hódított, amit az alacsonyabb színésznők és modellek inspiráltak.
2000 – Formás
A 2000-es években megint sok minden változott. Visszatért a sportos, formás test, ami magában foglalta a lapos hasat és a combok közti rést. Ez alkalommal is a modellek jelentették az inspirációt. Az eszményi test ebben az évtizedben magas és karcsú volt.
2010 – Hangsúly a fenéken
Egy új testideál lépett színre, a gömbölyded, kerekebb alak, melynél elsősorban a fenék volt hangsúlyos. A sokféleség került előtérbe, megjelentek a plus-size modellek, az ideális alak pedig a gömbölyű, kerekded homokóra lett.
2020 – A közösségi média korszaka
A felmérések szerint az ideális test a legtöbb ember számára még mindig egyenlő a kicsi és vékony alakkal. Ám ez nem egyenlő a nők átlagos testalkatával. A testpozitivitás korszakában egyre inkább elszakadunk attól a kiindulóponttól, hogy csupán egyfajta ideális test létezik. A médiában ma már mindenféle testet, alakot láthatunk, a közösségi médiának köszönhetően pedig egyre inkább előtérbe került az átlagos, “normális” testalkat.
Végre kezdjük eltemetni azt a gondolatot, hogy a nőknek egy bizonyos módon kellene kinézniük ahhoz, hogy szépek legyenek. A nők mind inkább jól érzik magukat a saját testükben úgy, ahogyan vannak. Ez sokkal jobb üzenetet küld, mégpedig azt, hogy nem kell arra törekednünk, hogy valaki másra hasonlítsunk.
