Nem jó irányban halad a világ, a káosz és istentelenség felé, pedig ahol nincs istenlátás, ott elvadul a nép – fogalmazott borúlátóan Koncz Gábor Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, a Halhatatlanok Társulatának tagja, a Mandinernek adott interjújában.

A színészlegenda idén töltötte be a 85. életévét, szellemileg teljesen friss, így nem csoda, hogy nagyon határozott véleménye van a színjátszásról, művészvilágról, a politikáról: „Nagyon taszít, hogy már régóta csak a feltűnés, a magamutogatás, a hazugság megy mindenütt. A televíziós valóságshow-k sorra termelik a celebeket, akik mögött nincs teljesítmény. De amiért különösen dühös vagyok, hogy a gagyi szappanoperák hülyének állítják be a magyar embert” – adott hangot hangsúlyozottan saját véleményének a kereskedelmi televíziókban látható műsorokról. Az ő ízlésvilágához, lelkivilágához olyan produkciók állnak közel, ahol igazi hősökkel elsősorban paraszthősökkel, történelmi legendákkal lehet találkozni. A lényeg, hogy bátor, a hazájukért, szerelmükért, elveikért akár az életüket is feláldozó példaképeket lássanak a fiatalok – fejtette ki a művész, aki szerint a liberális színjátszásnak is van helye ezen a színes palettán, de semmi esetre sem a középpontban. „Ezért is tartom üdvösnek, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem ügyeit végre rendbe tették. Ennek következtében talán visszaáll a régi egyensúly, és ismét kinevelődnek azok a generációk, amelyeknek a tagjai között több lesz a férfi. Olyan, aki adja és kapja a pofonokat, és nem távolról lesi a verekedést” – fogalmazta meg elvárását Koncz Gábor. Kifejtette azt is, hogy mindenkinek arra kellene törekednie, hogy „jó magyar” legyen.

„Erre kellene a magunk eszközeivel törekedni mindannyiunknak. Ahogyan a miniszterelnökünk is teszi, akit a század legnagyobb politikusának tartok. Azért, mert család- és sportszerető, de ami a legfőbb érdeme az én szememben, hogy nem emeli fel a kezét, nem adja meg magát. És ahogy már korábban mondtam, szeretem a bátor embereket, akik után – mert valakik után muszáj – menni lehet. Arra kérem az Istent, hogy az ő regnálása alatt még menjek el” – fogalmazott Koncz Gábor.

A színész hosszan vallott a gyökereiről, a kulákcsaládjáról, az életpályájáról, a pályatársakról. „Ne ölj! Ne lopj! Felebarátod házastársát ne kívánd! – ahogy a Bibliában is áll. Ezt nevezik röviden becsületnek. Tudom, hogy ez most nem divat, de vannak még emberek, köztük én is, akiknek igenis fontos. Nem csak magam miatt. Hanem mert én így őrzöm a hagyományainkat: apámét, nagyapámét, a magyar faluét, vidékét.”

forrás: blikk.hu