Noha ma már nem szereti felidézni a rácsok mögött töltött időszakot, Zalatnay Sarolta nem habozott, amikor Galambos Lajos tőle kért tanácsot a börtönbe vonulása előtt.

Ahogyan Lajcsinak, úgy Cininek is egy súlyos betegséggel kellett megküzdeni a börtönben töltött idő alatt, éppen ezért nem csoda, hogy a trombitás bevonulása előtt szóba került kettejük között, mi vár majd rá odabent.

– Egy zenésznek, akinek különösen fontos a szabadság, talán még rettenetesebb átélni a bezártságot. Amikor korábban beszéltünk, azt tanácsoltam neki, ha már látja, hogy mindenképp menni kell, ne húzza az időt, menjen be emelt fővel, tisztességesen. Emlékszem, amikor én bevonultam, a börtönparancsnok amikor meglátott, felvont szemöldökkel kérdezte: hova siet, Sarolta? Annyira ügyeltem arra, hogy időben beérjek, hogy korábban értem oda – emlékezett vissza Cini, aki szerint a betegség lelkileg még nagyobb megpróbáltatás a börtönben, ezért még több erőre lesz szüksége Lajcsinak is.

– Azt tanácsoltam neki, legyen erős, türelmes és kitartó a börtönben, mert a szabályokat, a rendet be kell tartani, hogy kedvezményeket kaphasson az ember. A betegség pedig lelkileg még nehezebbé teszi ezt az egészet, ezért pontosan átérzem, amit Lajcsi is átél. Onnan menni a kezelésekre emberpróbáló, hiszen nincs ott családja, nem támogathatja senki. Pedig valóban mindent megtettek értem a kórházban, de a lelkemet nem tudták gyógyítani – tette hozzá az énekesnő, aki szerint a börtönben mindenki sokkal érzékenyebbé válik.

– A könyvtárban dolgoztam és emlékszem, jöttek a nagy, kétajtós méretű rabok, akik a Bibliát vagy romantikus könyveket vettek ki. Hatványozottan kell ilyenkor az érzékenység és a jó szó, mert egyébként még nehezebb lenne átélni, hogy az ember el van zárva a szeretteitől, a családjától és semmit sem akkor tesz, amikor akarja, hanem amikor megszabják neki – idézte fel Cini.

forrás: blikk.hu