Becslések szerint Albert Einstein IQ-ja 160 volt, Isaac Newton-é 190, a Facebook alapító Mark Zuckerbergé pedig 152. Ezeket az embereket abszolút zseniként tartjuk számon, de élt egyszer egy ember, aki mellett labdába sem rúghattak volna. A valaha élt legokosabb emberként számon tartott William James Sidis IQ-ját ugyanis 250 és 300 közé saccolták.
8 éves korában 8 nyelven beszélt.
William 1898-ban született, New Yorkban. Édesapja, Boris Sidis egy Harvardon végzett pszichológus volt, édesanyja szintén doktori fokozattal rendelkezett. Mivel maguk a szülei is zsenik voltak, ezért nagyon bíztak benne, hogy William is az lesz. Ez később be is jött, de nem akárhogyan: gyermekünk intelligenciája sokkal magasabb volt, mint egy átlagos hétköznapi emberé.
Alig 18 hónapos korában már The New York Times-t olvasott. 8 éves korára latin, görög, francia, orosz, német, héber, török és örmény nyelven beszélt. Ez még semmi: az imént említett nyolc nyelv mellett kitalált egy sajátot is, amit „Vendergoodnak ” nevezett.
Ő volt minden idők legfiatalabb embere, akit felvettek a Harvardra.
Mivel tisztában volt fia elképesztő intelligenciájával, ezért apja megpróbálta őt bejuttatni a Harvardra, de először elutasították őt, mivel William akkor még csak 9 éves volt. Két évvel később azonban az egyetem felvette őt, ezzel pedig William lett a valaha élt legfiatalabb személy, aki bejutott a Harvardra 1909-ben. 1910-re a matematikával kapcsolatos ismeretei olyan szintre nőttek, hogy ő tartott előadásokat a tanárainak, akik csak „csodagyerekként” emlegették őt. 16 éves korában orvosi végzettséget szerzett.
Úgy döntött, hogy más életre vágyik.
A hírnév köztudottan kimerítő tud lenni, pláne, ha fiatal korban éri az embert. Nem sokkal a diploma megszerzése után William azt nyilatkozta az újságíróknak, hogy „tökéletes” életet szeretne élni, mely számára egyet jelentett a reflektorfénytől távoli, magányos élettel. Hozzátette, hogy soha nem akar megházasodni, mivel nem érdeklik őt a nők.
A váratlan döntés jól mutatja, hogy milyen hatalmas nyomás nehezedett rá már születése óta. Ekkoriban az egész Egyesült Államokban csodájára jártak a fiúnak, ezért édesapja, a tehetséges pszichológus meglovagolta a srác hírnevét, és oktatást vállalt, ahol ugyanúgy nevelte a magántanuló gyerekeket, ahogy ő nevelte anno a saját fiát. Bár William gyerekkorában nagyon szeretett tanulni, ez teljesen megváltozott, mire felnőtté vált, ezért pedig apját tette felelőssé. Amikor Boris 1923-ban elhunyt, William még csak a temetésére sem ment el.
18 hónap börtönre ítélték.
Csakúgy, mint sok zseni a hírnév elkerülése végett, William rosszul fizető adminisztratív munkákkal tartotta el magát, de előbb-utóbb az emberek mindenhol felismerték őt, ezért folyamatosan változtatnia kellett a munkahelyét. 1924-ben az újságírók felfedezték, hogy William egy hetente 23 dollárt fizető munkát végez, és ez ismét nagy hírnevet szerzett neki, mivel a média azt állította, hogy elvesztette a példátlan intelligenciáját, és már nem képes arra, amire gyerekként. Ez azonban nem volt igaz, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy William egész élete során siker könyveket írt, csak épp különböző álnevek alatt.
Az első világháború idején rendszer ellenes tiltakozó volt, amiért 1919-ben egy erőszakkossá vált tüntetés után le is tartóztatták Bostonban, ahol 18 hónap börtönre ítélték. Szülei közbenjárásával azonban nem kellett letöltenie a büntetést, cserébe azonban két évre házi őrizetbe kellett vonulnia.
Szerencsétlen halál 46 évesen.
William összetört, és teljesen egyedül töltötte az életét. Családjától távol, gépészként dolgozott, és apró munkákkal próbálta meg eltartani önmagát. Szomorú, de végül az a személy, aki talán az egész világ sorsát megváltoztathatta volna, végül 1944-ben, 46 éves korában egy agyvérzés következtében hirtelen elhunyt. Érdekesség, hogy 19 évvel korábban édesapja pontosan ugyanígy hunyt el.
Mit gondolsz William történetéről? Hallottál már róla korábban?
