Először beszélt L.L. Junior egykori kedvese, Hopp Csilla arról, hogyan tudta feldolgozni kisfiuk elvesztéséről.
Augusztus végén történt a döbbenetes tragédia, amikor L.L. Junior és Hopp Csilla közös gyermekei közül Dávidka egy autó elé szaladt Zuglóban. Az autós már nem tudta elkerülni a balesetet – elütötte a kisfiút, aki a baleset következtében életét vesztette. A szülők teljesen összeomlottak a történtek után; Csilla most a Story magazinnak mondta el, hogyan sikerült feldolgoznia Dávidka elvesztését.
„Három hónapig szinte minden pillanatban lepergett a szemem előtt a baleset, a legapróbb részletekig újrajátszódott az egész, mintha csak egyfolytában valami szörnyű filmet néznék” – kezdte a lapnak a gyászoló édesanya. „Két külön életet éltem, miközben beszélgettem valakivel, dolgoztam, vagy bármivel próbáltam elterelni a gondolataimat, a másik énem folyamatosan látta a jelenetet” – magyarázta, hozzátéve: ennek ellenére rémálmai nem voltak, bár nehezen tudott elaludni. „Dávidkáról talán ha háromszor álmodtam azóta, de nem a balesetről, hanem arról, hogy boldogan ölel, puszil, mosolyog rám a hatalmas szeretetével.”
Csilla azt mondja, még most is úgy érzi, mintha a kisfia itt lenne vele. Dávidka mindig is anyásabb volt, mint a másik gyermeke, nagyon szorosan kötődtek egymáshoz. Tisztában van vele, hogy a tragédia miatti önvád élete végéig elkíséri majd. Ezzel borzasztó nehéz megbirkóznia, de meg kell tanulnia együtt élni vele, különben a gyász magával rántja.
„Lacikáért álltam talpra, miatta élek. Ha ő nem lenne, már nem élnék, ezt biztosan tudom. Nekem már nem ijesztő a halál, láttam, ahogy elragadja a kisfiamat, nem félek tőle” – mondta az anyuka, aki állítása szerint az öngyilkosságra sosem gondolt, csak arra, hogy neki Dávidka mellett a helye, mert szüksége van rá, ha a mennyországban van, akkor ott.
Az első napok kilátástalansága után Csilla kezdett megerősödni, az is megkeményítette, hogy egy ideig nem láthatta Lacikát. Ő tartotta benne a lelket, hogy fel kell nevelnie. Már nem érzi főszereplőnek magát a saját életében, mellékszereplő lett Lacikáéban, mindent érte kell tennie.
„Szerintem egy ilyen helyzetben három út áll az ember előtt: vagy öngyilkos lesz, vagy alkoholista, netán gyógyszerfüggő – és pszichiátrián köt ki –, vagy pedig azt választja, hogy feláll, belekapaszkodik a szeretetbe, amit a gyermeke iránt érez, és megtanul együttélni azzal, amivel a legnehezebb ezen a földön. Én a harcot választottam magammal és az érzéseimmel, amelyek tele vannak fájdalommal és hiánnyal, de teszem a dolgom a nagyobbik fiamért és a boldogságáért” – mondta Csilla.
Az édesanya 4 éve vált külön L.L. Juniortól, a saját lábára állt, műkörmös lett, úgy érezte, a két gyermekkel kerek az élete. Dávidka elvesztésével minden összeomlott. Azt mondja, jó ideig nem tudott sírni , mert bár fojtogatta a zokogás, de nem ment. Ma már újra vannak könnyei, volt, hogy a vendégeivel együtt zokogott.
„Tudom, hogy a fájdalmon az idő nem segít, legfeljebb annyiban, hogy minden egyes nappal erősebbé válok” – folytatta Csilla, aki hónapokig órákat töltött naponta Dávidka sírjánál, ahol az arra járó idegenek is mindig kifejezték az együttérzésüket, amiért nagyon hálás. A barátaitól is sok támogatást kapott, közben rátalált az interneten az Árva Szülők Alapítványra, mely gyermeküket elvesztő szülőket fog össze. Ez a közösség megadja az érzést, hogy nincs egyedül a földön a fájdalmával, nem feladata a miértek megértése, hiszen úgysincs válasz a kérdéseire.
Csilla azt is elárulta, a barátai a baleset után burokban próbálták tartani – nem olvasta a híreket és a közösségi médiától is távolt tartotta magát. Mikor először egyedül lement a boltba, érezte, hogy megfagy körülötte a levegő. Fokozatosan kellett hozzászoknia a tömeghez, néhány hete merészkedett csak le először egy bevásárlóközpontba. A jövőről annyit mondott, nincsenek hosszútávú tervei, csak egy hétre tervez előre mindig. A feltett kérdésre felelve újabb párkapcsolaton nem gondolkodik, de azért reméli, hogy egyszer megtalálja azt a társat, akivel megoszthatja a mindennapjait.
