Alexandra Petukhovskaya egy lengyel hölgy, aki a férjével, a macskájukkal, és a kutyájukkal éli felhőtlenül és boldogan a mindennapjait. Legalábbis így lenne, ha egy álomvilágban élnénk, de a valóság az soha nem ilyen idilli. Alexandra alapjában véve egy vidám nő, ezért a héköznapokban felmerülő problémákhoz és bosszantó dolgokhoz is képes kellő humorral és némi szarkazmussal hozzáállni. Ezt pedig tökéletesen megcsillogtatta az alábbi kis írásában, amiben azt meséli el, hogy hogyan zajlik náluk a hálóban egy átlagos forró nyári éjszaka.
Talán mondanunk sem kell, hogy nem egészen úgy, mint ahogy azt elsőre elképzelnénk.
Valamikor éjjel egy és két óra között fekszünk le aludni. Ahogy befekszem az ágyba, máris elkezdünk mantrázni a férjemmel. Én azt ismételgetem magamban, hogy „Meleg van, meleg van, meleg van…”. Míg ő azt mondogatja, hogy „Dolgoznom kell holnap, dolgoznom kell holnap…”. Mindeközben a kutya az ágy mellett fekszik, a macska pedig a konyhában. Próbáljunk meg aludni. Szépen kényelmesen elhelyezkedem, amennyire tudom széttárom karjaim, lábaim. Érzem, hogy beleolvadok a matracba. Másfél óra múlva kezdek elbóbiskolni.
A kutyánk levágja a dolgot, hogy most már nincs mocorgás az ágyban, mindenki alszik, tehát eljött az ő ideje. Nem egy kis termetű kutya úgyhogy nagy testétől kb. megreccsen az ágy, ahogy felugrik. Mert ő ott szeretne aludni! Valahol a lábaim környékén próbál kuporogni. Na most én erre egyébként is ki vagyok hegyezve. Nem szeretem, ha a kutya felmászik az ágyba. Szőrős, meleg, és összekarmolászik mindent. Elsőre egyből rá is szólok, hogy „Lennél kedves lemászni az ágyról?!”, amire a kutya a következőt gondolja: „Nos… ha nem tetszik, próbálj meg lelökni innen…”
Szóval a kis lábaimmal próbálom letolni ezt az amorf kutyaszerű tömeget az ágyról. Az állat súlya ilyen esetekben megháromszorozódik a normális állapotához képest. Nagy nehezen eltolom az ágy végéig majd nagy duzzogva lemászik… Pontosan 5 perc erejéig ugyanis megfordul a fejében, hogy most ő már egy másik kutya és én csak az előzőt akartam lelökni. Újra próbálkozik. Itt már konkrétan úgy néz ki a dolog, mintha egy erődöt próbálnék meg védeni. Megelégeli a dolgot és tesz egy kört az ágy körül. Megpróbál a férjem oldalán felmászni. Sikerül is, de az engem már nem zavar. Az már annál inkább, hogy a párom erre megébred és annyit mond a kutyának, hogy „mássz le az ágyról”. Erre a kutya felállt, lemászott és lefeküdt az ágy mellé. Na itt kb. fel tudtam volna robbanni, hogy ugyan miért is kellett velem 40 percet harcolni, ha megérthette volna elsőre is.
A párom látta rajtam, hogy ideges vagyok, úgyhogy megpróbált hozzám bújni és úgy aludni tovább. NEM! 200 fok van, ideges vagyok! Menj szépen vissza a saját térfeledre és aludj! Holnap dolgozol…
Na, de van egy macskánk is… A macskákról köztudott, hogy ők szeretnek éjszaka vibrálni. Magyarán romba dönteni a fél lakást, míg a normális ember alszik. A dolog a következőképpen néz ki… ugyanúgy felmászik az ágyra, mint a kutya. De ilyenkor nem alvás célzattal, hanem, hogy esetleg simogatnánk-e? Megetetnénk-e? Esetleg érdekel-e minket egy kis egéragy, amire nem rég sikerült szert tennie. Nem, senkit nem érdekel, úgyhogy nincs mit tenni, le kell foglalnia magát nélkülünk. Nehéz elhinni, hogy létezhet annál hangosabb módja valaminek, mint amikor egy macska éjjel megpróbálja feltalálni magát. Konyhapultról a szekrény tetejére, onnan tovább a csillárra, a hűtőre és így tovább. Indiana Jones-ként lengi be az egész konyhát.
Ebbe bele lehet unni, úgyhogy irány a fürdőszoba és ott kaparászni kellene valamit. Na most ha egy macska kapar, az gyanús… Arra mindenki felkel, mert hát szeretnénk elkerülni az esetleges baleseteket. Ez azon kivételes eset volt, amikor engem nem tudott átverni. A macska szobatiszta, az macskaalom is friss úgyhogy majd megoldja. Így is lett, szóval végső elkeseredésében vissza bejött a hálóba és elérkezettnek látta az időt egy kis körömélezésnek az éjjeli szekrényen.
Mindeközben a férjem talált egy csodálatos pózt, amiben olyan hangosan horkolt, mint amilyen egy világháborús csata. Noszogattam, hogy forduljon már oldalra… kevés sikerrel.
A kutya meg ezalatt rájött, hogy üres gyomorral nem jó aludni, így kiment a konyhába. A száraz kutyatáp hangja olyan, mint ha kavicsokat csörtetnél egy bádog vödörben. A tíz perces csörgés-zörgés után visszajött a hálóba. Velem ellentétben ő meglehetősen hamar elalszik, csak most sikerült valami olyasmit álmodnia, amiben kergetett valamit vagy valakit. Magyarán álmában morgott és fészkelődött. Hirtelen megébredt és úgy gondolta itt az idő minket megvédenie egy alaktól aki hajnali négy környékén elsétált a ház előtt. Jó hangosan megugatta. Köszi…
„Az éjszaka sötét és tele van iszonyattal….” Csiripelték a madarak fél 5 környékén, akiknek elindult a nap. Közeledik a vég… A nap, mint halálcsillag kezd emelkedni, és már beszűrődik a fénye a redőny rései között.
A szomszédok elindultak a munkába. Szerintem a Vissza a jövőbe című film időgép-vonatával, mert olyan iszonyatosan nagy zajt csaptak. Erre jött valami szirénázó mentő, rendőr is…
Valahol a negyedik tűzoltó hadosztály elvonulása után: a macska alszik a konyhai szekrényen, a kutya az ágy mellett, a férjem mellettem, én pedig kezdek lehűlni.
Míg végül elaludtam.
