Bárki, aki valaha is járt már Angliában, az bizonyára észrevette, hogy számtalan olyan épület található szerte az országban, amiről nemes egyszerűséggel hiányoznak az ablakok. Bár a józan ész talán azt sugallja, hogy esetleg elfogyott a pénzük a házakat építő embereknek és azért lettek befalazva az ablakoknak kialakított nyílások, ám a valóságban ennél sokkal összetettebb a magyarázat.
A jelenség megértéséhez egészen a 17. századig kell visszaugranunk az időben, amikor is Anglia vezetői a kincstár feltöltését tűzték ki célul. Természetesen ezt a lakosoktól beszedett adóból kellett volna valamilyen formában megvalósítani, közülük is lehetőleg a tehetősebb rétegből. Ekkor pattant ki III. Vilmos angol király fejéből az a nagyszerű gondolat, hogy adót vessenek ki az épületekre a rajtuk található ablakok száma alapján. Az elsőre őrült ötlet mögött azért volt logika: hiszen, minél gazdagabb vagy, annál nagyobb a házad vagyis magától értetődik, hogy annál több ablak található az épületen.
A 10-nél kevesebb ablakkal rendelkező épületek adója 18 font volt (2019-es értékeken), a 10-20 ablakos épületek adója 35 font, a 20-nál több ablakos épületekért pedig már 70 font adót kellett fizetni.
Ezzel a módszerrel gyerekjáték lett volna a kincstár feltöltése, legalábbis elméletben, a valóságban azonban az angol lakosok sem adták magukat könnyen, és megpróbálták ravasz módszerekkel elkerülni az adófizetést. Ennek a legkézenfekvőbb módja volt, hogy az épületen található ablakok számát valahogy 10 alattira kellett csökkenteni. A lakosok megoldása roppant egyszerű volt: egyszerűen kiszedték az ablakokat és befalazták vagy bedeszkázták azok helyét.
Ez a jelenség egészen 1851-ig tartott, amíg az angliai ablakadót el nem törölték. Ekkor a lakosok egy része újra kivágta a befalazott nyílásokat és ablakokat szereltetett a házakra, ám sokan már nem foglalkoztak vele, vagy egyszerűen féltek attól, hogy az adót ismételten kivetik majd, így számtalan angliai épület ablaka ma is befalazva áll.
