A körülmények furcsa alakulásának köszönhetően néha mindenki kerül olyan kínos szituációba, amit aztán csak nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem tud kimagyarázni. Holott ő nem követett el semmi rosszat, csupán csak sorozatos félreértések áldozata lett. A most következő emberekkel is hasonló dolog történt, és ha már megesett, akkor úgy gondolták, hogy megosztják a világgal.
1. Egy cégnél voltam biztonsági őr, ahol az volt a feladatom, hogy ellenőrizzem az épületbe belépő emberek biztonsági kártyáját. Ezt a kártyát leggyakrabban a nyakukban és az övükre tűzve hordták. Egy nap az egyik nő, aki még csak néhány napja dolgozott ott, félrehívott, hogy elmondja, mérhetetlenül zavarja, hogy minden reggel megbámulom őt nyaktól lefelé. Nagyon kínos volt, de nagy nehezen elmagyaráztam neki, hogy nekem ez a munkám.
2. Pár évvel ezelőtt az egyik barátom randizni kezdett egy csajjal, melynek következtében teljesen megfeledkezett rólunk, a barátairól. Emiatt persze kissé dühösek voltunk rá, így hát elhatároztuk, hogy megvicceljük. Amikor a szülei elutaztak nyaralni, ő pedig átment a lányhoz, mi szépen belopóztunk a házába különféle otthon talált jelmezekbe öltözve. Vegyes volt a paletta, az egyikünk űrhajós volt, a másikunk egy ceruza, ősember és olyan is volt, aki Hulk Hogan-nek öltözött. Hirtelen lépéseket hallottunk…nyílik az ajtó. Amikor a villany felkapcsolódott, hirtelen előugrottunk, hogy „Tá-daaaam!” Természetesen nem a barátunk, hanem a nagyszülei voltak azok, akik jöttek meglátogatni az unokájukat, és miattunk majdnem szívrohamot kaptak az ajtóban.
3. A férjemmel épp az újszülött gyermekünket néztük, és nem győztük csodálni őt. Hosszú percekig csendben figyeltük a gyermeket, majd amikor megszólaltam, azt akartam mondani, hogy „jobban hasonlít rád”, de nem tudom miért, véletlenül ez jött ki a számon: „valószínűleg a Tiéd…”
4. 16 éves voltam, amikor a szüleim elmentek vacsorázni. Én épp a piszkos ruháimat pakoltam be a mosógépbe, amikor rájöttem, hogy a rajtam lévő pólót leöntöttem kávéval, úgyhogy levettem, bedobtam a gépbe. Akkor láttam, hogy a nadrágom is olyan lett, úgyhogy azt is levettem és bedobtam a gépbe. Pörögtek az események, melyek vége az lett, hogy minden ruhámat levettem és pucéron álltam a mosógép előtt. Elindítottam a mosást, majd elindultam a szobám felé, hogy magamra kapjak valamit. Ekkor hallom, hogy nyílik a bejárati ajtó, amin édesapám lépett be. Néhány másodpercig szótlanul néztük egymást, majd így szólt: „szóval ezt csinálod itthon, amikor egyedül hagyunk!” – majd elvette az asztalon hagyott pénztárcáját és elment.
5. Egy ápoló otthonban dolgoztam, ahol egy Alzheimer-kóros betegünk is volt. Amikor pánikolni kezdett, mondtuk neki, hogy kezdjen el szalvétákat hajtogatni – ettől ugyanis mindig lenyugodott. Egy nap, amikor épp szalvétákat hajtogatott egy új idős ember jött látogatóba a családjával, akik szerették volna a gondozásunkra bízni az öreget. Mikor körbevezettük őket az épületben, a szalvétákat hajtogató Alzheimeres beteghez érve a beteg bánatos arccal ránk nézett, majd így szólt: „olyan fáradt vagyok…”. Mondanom se kell, milyen kínos volt az egész, mivel teljesen úgy jött le, mintha az idős és beteg embereket különböző munkák elvégzésére kényszerítenénk, amíg a fáradtságtól le nem dőlnek a lábukról.
6. Egy szupermarketben dolgoztam, boltvezetőként. Néhány pénztáros túl fiatal volt, ezért ők nem adhatták el az alkoholt, nekem kellett lehúznom a kártyámat helyettük. Amikor az egyik pénztáros már negyedik alkalommal hívott vissza, kitörtem: „Nem fogom megvárni, amíg 18 éves leszel!” Ezután elgondolkodtam rajta, hogy vajon mit gondolhattak rólam a sorban álló emberek.
7. Néhány évvel ezelőtt a lányom és én egy parkban sétáltunk éppen. A lányom akkor 4 éves volt. Több kisgyermek és szülő is volt a parkban, valamint egy nagy ázsiai család. A lányom egy darabig játszott az ázsiai gyerekekkel, majd amikor szóltak nekik a szüleik, hogy ideje hazamenni, összepakoltak és elindultak. A lányom közölte, hogy ő hazamegy velük, mire mondtam, hogy ilyet nem lehet csinálni. A helyzet súlyosbodni kezdett, mert amikor megfogtam a kezét, üvöltözni kezdett, hogy „neeem, én velük akarok menniii…” és bömbölt. A helyzetet tovább súlyosbította, hogy mivel a feleségem ázsiai, ezért a lányom is ázsiai beütésű, miközben én nem… szóval meg kellett magyaráznom a többi szülőnek, hogy nem épp egy ázsiai kislányt próbálok meg elrabolni a családjától.
8. A pasimnak és nekem van egy macskánk, aki egész életében húst evett hússal. Nemrég kitaláltuk, hogy egy kicsit egészségesebb étrendre állítjuk, ám a zöldségeket önmagában nem ette meg, úgyhogy kitaláltuk a megoldást: bébiétel. Azóta elképesztően abszurd vásárlásaink szoktak lenni a bébiételeknél, a többi vásárló pedig nem győz ítélkezni felettünk és szemöldököt ráncolni, amikor a polc előtt állva olyanokat mondunk, hogy „mi van, ha a kis szőrös nem szereti a cukkinit?” vagy hogy „nem baj, akkor ma maximum majd vadászik magának valami vacsorát a kertben”.
9. Körülbelül egy évvel ezelőtt egy szupermarket pénztáránál álltam, amikor az előttem álló 90 éves bácsi 5 percig szenvedett vele, hogy kivegye a pénztárcáját a zsebéből. Nem ment neki, így hát hozzám fordult és a segítségemet kérte. Elkezdtem turkálni a zsebében. A pénztárca hatalmas volt, a zsebe keskeny – minden ellenem dolgozott. Egy pillanatra megfordultam és láttam, hogy a sorban mögöttem álló emberek el sem tudják képzelni, hogy mit művelek az idős bácsival. Nagyon kínos volt, úgyhogy inkább abbahagytam, majd így szóltam: „Uram, inkább kifizetem a vásárlását, csak menjünk haza.””Háromezer forintom bánta, de legalább idős embereket megrontó bűnözővé váltam a sorban álló emberek szemében.
10. A legjobb barátnőm ügyvéd. Mindig rengeteg dolgot csinál egyszerre, rendkívül komoly és elegáns. A ruhája és a sminkje mindig tökéletes, néha még én is meglepődök rajta. Két nappal ezelőtt a születésnapjakor gondoltam, hogy megviccelem őt, úgyhogy csináltattam róla egy henna tetoválást a fenekemre. Elküldtem neki a fotót, majd jót nevettünk és mivel elég hülyék tudunk lenni együtt, ezért ő is küldött nekem egy képet a meztelen fenekéről. Vagyis csak akart, mert mint kiderült, véletlenül az egyik ügyfelének küldte, ám ezt csak reggel vette észre, amikor a férfi már válaszolt is neki: „mi van, ilyen rosszul fizet az ügyvédkedés?!
11. Gyerekként a haverokkal szerettünk horror történeteket mesélni egymásnak. Az egyik srác mesélt egy „káromkodó gnómról”, akit úgy lehetett megidézni, hogy 20 káromkodást kellett írni egy papírlapra, majd a párna alá tenni és lefeküdni aludni. Pár nap múlva teljesen megfeledkeztem a papírlapról, amíg pedig én iskolában voltam, anyám lecserélte az ágyneműt. Miután hazaértett leültetett és kétségbeesett pillantással ezt kérdezte: „bánt Téged valami, fiam?!”
12. Gyerekkoromban anyukám egy helyi kisboltban dolgozott, ahol gyakran kirakta a boltba a rajzaimat, amiket előző nap rajzoltam. Egyik nap egy meglehetősen furcsa rajzot készítettem, amin többek között a „hívd a 911-et” felirat volt olvasható. A vásárlók persze kihívták anyámra a rendőrséget, mert azt hitték, hogy fogva tart engem és én így próbálok meg üzenni. Anyám a rendőröknek végül mindent elmagyarázott.
13. Egy nap a szomszéd kislány játék közben leesett a lépcsőn és lehorzsolta az arcát. Könnybe borult szemekkel szaladt az édesapjához, majd így szólt: „apa-apa, megütött a lépcső!”. Az apuka kijavította őt: „nem azt mondjuk, hogy megütött, hanem hogy leestem a lépcsőn”. Pár nappal később vásárolni mentek a lánnyal, ahol a pénztáros megkérdezte a lánytól, hogy mi történt az arcával. A lány ezután zavarodottan az apjára nézett, majd így szólt: „Most mit is mondjak?! Ja…eszembe jutott. Leestem a lépcsőn!”. Az apjának ezután beszélnie kellett a rendőrséggel.
14. Épp a macskámat vittem az állatorvoshoz. Tudni kell a cicáról, hogy szeret a feleségem fehérneműjével játszani. Amikor kihúztam a macskahordóból, természetesen mi volt a mancsában? A feleségem bugyija. Nagyon kínos volt, így hát gyorsan zsebre vágtam a fehérneműt. Az állatorvos és a nővér persze nevetett, mondták, hogy a kiscicák gyakran csinálnak ilyet, emiatt ne izguljak. Úgy ahogy sikerült megnyugtatniuk. Hazafele még gyorsan beugrottam az élelmiszerboltba, ahol a pénztárnál a zsebemből a pénztárcámmal együtt persze kirántottam a feleségem bugyiját is…megint! Ez határozottan nem az én napom volt.
15. Egy nap, amikor visszatértem a kollégiumba az ünnepek után, a nagymamám egy csokoládét adott nekem az útra. Törtem belőle egy kicsit, majd a többit a nadrágom hátsó zsebébe tettem. Már egy jó ideje utaztam a vonaton, amikor eszembe jutott, hogy a farzsebbe tett csokoládén ülni nem a legjobb ötlet. Belenyúltam a zsebembe, hogy kivegyem, de már késő volt. Úszott az olvadt csokoládéban. Természetesen az egész akciómat a mellettem ülő 4-es ülésben 4 lány nézte végig, akik annyit láttak az egészből, hogy belenyúlok a gatyámba, majd lassan kihúzom a csuklóig barna kezemet.
