Nem, ez nem az, aminek látszik. A nagymama nem lélegzik, és a gyermek, az ő karjában nem egy hús-vér ember. Ezek hiperrealista szobrok, amelyeket olyan aprólékos részletességgel készítettek, hogy nem tudod megmondani, valódi vagy sem.
Elhoztuk a legjobb képeket a Hiperrealizmus szobrai 1973-2016 néven a spanyolországi Bilbaoban megrendezett kiállításról.
Nem, ez nem egy csapda. Még csak nem is egy ember, elrejtve a fiókokban. Ez egy önarckép a szerzőről.
Néz meg milyen részlesen kidolgozott a lába, a körmei, és a ráncok. Hihetetlen. Ezen túlmenően, a szeme kifejezőereje és az arca teljesen megdöbbentett bennünket.
Az ember meg szeretné érinteni, hiszen nem lehet, hogy ne igazi bőrből legyen olyan részletesek az erek, a textúra annyira élethű! Pedig csupán szilikon az egész!
Nagyon nehéz elhinni, hogy a cseppek valójában gyanta és olaj felhasználásával készült!
Ez minden bizonnyal az egyik legimpozánsabb munka. Az újszülött hajának jellegzetes fénye, kis keze ökölbe szorítva, a nő és a gyermek szemhéja…. Ez elképesztő!
Vajon mi lehet a pár története?
Elnézést uram, de ön miért alszik a múzeumban? Uram?
