Vigyázat, brutális nosztalgia-cunamit fog benned elindítani ez a tizenöt kép. Mindannyian voltunk gyerekek, és mindannyian imádtuk felfedezni a világot, és apróságokkal ütöttük el az időt. Szerencsére még nem volt iPad és okostelefonok, ezért feltaláltuk magunkat, és éltük a gyerekek kalandokkal teli életét. És milyen jó is volt a gyerekkorunk!
Rendezgettük a ceruzákat a tolltartónkban, matricákat és játszótéri sérüléseket gyűjtöttünk, néztük az autó ablakán, ahogy az esőcseppek versenyeznek egymással…ezek olyan dolgok, amelyek szépségét csak értheti meg, aki ezeket átélte. És tudjátok mit? Egyáltalán nem bánom, hogy nem képernyő előtt, hanem a játszótéren és a nagymama kertjében nevelkedtünk fel.
Nem bánom, hogy nem volt Angry Birds, hanem egész nap egy szakadt focilabdát rugdostunk, amíg anyukánk haza nem parancsolt minket.
Hosszú, esős autókázások során az esőcseppek versenyzése volt a legérdekesebb dolog, amit nézhettünk. 🙂
Tornaórákon a legjobb az volt, amikor előkerültek ezek a nagy szőnyegek. Mindegy mi volt a feladat, imádtunk rajtuk ugrálni.
Mindennaposak voltak a sérülések, általában a könyök, térd és áll volt a fő célpont. 🙂
Vonalzóval bohóckodás, ugye megvolt? 🙂
Remélem, ezt nem csak én csináltam gyerekként! 😀
Valamiért a matricagyűjtés nálunk nagyon ment. Nálatok is?
Egy focilabdát addig nyűttünk, amíg felismerhetetlenné nem szakadt. 🙂
Nem hagytuk békén a mozgó tejfogakat, és addig piszkáltuk, amíg ki nem hullottak.
A tolltartót imádtuk!! Elsőben még biztosan. 🙂
Kis véznácska, gyenge kezeinkkel alig bírtuk le- és feltekerni az ablakot.
A legszörnyűbb dolog, ami történhetett. Ha ügyesek voltunk, egy ceruzával sikerült orvosolni a problémát.
Nem volt internet, az okostévé még sehol nem volt, ezért így állítottuk össze az aznapi néznivalókat. 🙂
Emlékeztek még ezekre a dolgokra? 🙂
