Egy választáson a pártok mellett a közvélemény-kutatók is megküzdenek egymással az előrejelzéseikkel, és nem most vizsgáztak a legjobban: a Fideszt mindenki jelentősen alulbecsülte, míg az ellenzéknél többen éppen olyan irányba tévednek, ahonnan a megbízásokat kapják. Megnéztük, hogy vizsgáztak a kutatóintézetek, és hogy miért okozhatott meglepetést a Fidesz elsöprő sikere.
 

Szinte mindenki arra számított, hogy ha magas részvétel lesz, az az ellenzéknek jó, néhányan még azt is lehetségesnek tartották, hogy rekordrészvételnél a Fidesz alulmaradhat. Volt ebben logika: a Fidesz korábban mindig akkor teljesített jól vagy nagyon jól, ha viszonylag kevesen szavaztak, ráadásul a közvélemény-kutatásokból most is az látszott, hogy inkább az ellenzéki pártoknak lehetnek még érdemi tartalékai.

A részvétel magas lett, 70 százalékos, a Fidesz mégis teljes győzelmet aratott. Úgy ismételték meg a 2014-es kétharmados sikerüket, hogy most sokkal többen mentek el – nyugodtan mondhatják, hogy most olyan legitimációt, felhatalmazást kaptak, mint soha korábban. Amellett, hogy egyéniben is söpörtek, a 48 százalék fölötti listás eredmény egészen elképesztő, a 2014-esnél (akkor 43,5 százalék volt) is sokkal jobb.

Ilyen mértékű sikerre nem sokan számíthattak a nyilvános közvélemény-kutatási adatok alapján. A Fideszt gyakorlatilag minden mérvadó intézet alulbecsülte: az utoljára közölt számok alapján a Fideszt a legtöbben 41-43 százalékra tették. Ehhez képest a tényleges eredmény 5-8 százalékkal magasabb: ez az előre kalkulált hibahatárt bőven meghaladja.

A közvélemény-kutató intézetek utolsó publikált előrejelzései és a valóság ütközése: ennyit tévedtek az egyes pártokkal kapcsolatban. (Az oszlopok fölég görgetve az látszik, hogy hány százalékponttal lőttek mellé, zárójelben pedig maga az utolsó előrejelzésük értéke.)

 

Hogy lehetséges ez? A kérdés valószínűleg még hosszas fejtörést okoz majd a szakértőknek és sokféle magyarázatot hoz elő, de ami a leginkább szembeötlő: a közvélemény-kutatók többsége nem hitt a saját számainak. Azt gondolták, hogy a Fideszt különféle okokból túl magasra mérik, ezért különféle módszerekkel, átsúlyozással jelentős mértékben lejjebb vitték a kormánypártra vonatkozó előrejelzéseiket.
Bár ez sokaknak biztos valamiféle pártpolitikai fondorlatnak tűnhet, sokatmondó, hogy még az egyértelműen kormányközeli Nézőpont Intézet is így járt el: ők ugyan 52 százalékot mértek a Fidesznek, de a szakértői becslésükben inkább óvatosan csak 43 százalékot valószínűsítettek. Majdnem mindenki hasonlóképpen járt el. Több kutatóintézet nyilvánosságra hozott a mért adatai mellett egy szakértői becslést is, és utóbbiban a Fideszt mindenki jóval gyengébbre hozta ki. Azt gondolták, hogy a kutatásokban könnyebben szólaltatják meg a kormánypárti szimpatizánsokat, míg az ellenzék hívei közül többen elhallgatják a pártválasztásukat. Bár ez a jelenség valóban létezhet, most a választás után megállapítható: a kutatóintézetek közelebb kerültek volna a valós eredményekhez, ha jobban hisznek a saját számaiknak.
Hogy pontosan hol csúszott félre valami, inkább csak találgatni lehet. Bár itt most azt vázoltuk fel, hogy pontatlanul kalkulálhattak a válaszmegtagadók tényleges pártválasztásával és a válaszolók őszinteségével, más forgatókönyv is simán elképzelhető. Az is lehet, hogy a mérés pillanatában a kutatóknak még többé-kevésbé „igazuk volt”, csakhogy közben történt valami: az, hogy a Fidesz tudott a kampány utolsó időszakában a legjobban mozgósítani, és még az utolsó pillanatban berántani jelentős számú – akár 2-400 ezer – addig bizonytalan szavazót.
Hódmezővásárhely után főleg az ellenzéki térfélen minden arról szólt, hogy megnyílt az esély, az ellenzék, ha későn is, de elhitte, hogy lehet keresnivalója, a kormányváltást akaró szavazók aktivizálódnak, és benne van a levegőben egy igazi meglepetés. Közben arról jöttek a hírek, hogy a mérések nagy és növekvő szavazási kedvet mutatnak, talán még a rekordrészvétel is összejöhet. Majdnem mindenki biztos volt benne, hogy a magas részvétel az ellenzéknek jó, számokban kifejezve néhány közvélemény-kutató arról beszélt, hogy 65 százalék felett már az ellenzéket gyarapítják majd a plusz szavazatok, 70 felett meg tényleg bármi lehet.
Az igazi meglepetés, hogy nem így történt, hogy elmaradt a meglepetés. 70 százalékos részvétellel lett meg a kétharmad a Fidesznek. Már napközben is látszott, hogy nagyon sokan mennek el, de a részletesebb elemzésből az is kiderült, hogy arányaiban igazán sokan a kistelepüléseken nőtt leginkább a részvétel, és nem a baloldali ellenzék nagyvárosi bázisain. Most már tudjuk, hogy ha csak a községeken múlik, tényleg összejött volna a rendszerváltás utáni részvételi rekord. A Fidesz vidéki mozgósítása a saját szempontjukból kiválóan sikerült: nagyon úgy tűnik, ez döntötte el a választásokat.
Egy márciusi felmérés valójában már előrejelezte, hogy ez történhet, de a sok kutatás hangzavarában ez nem kapott kellő figyelmet. Pedig a Medián márciusi kutatása megmutatta, hogy a községekben nagyon megugrott a részvételi hajlandóság. Hogy ez mennyire jelentős tényező volt, az bizonyítja, hogy

Ugyan négy százalékponttal a Medián is alulbecsülte a Fidesz várható eredményét, de összességében ők tévedtek a legkevesebbet a kutatóintézetek között. Bár sokan nem is nagyon akartak hinni nekik, a választás előtti héten azt is pontosan megjósolták, hogy a kormánypárt a kétharmados határ környékén fog végezni.
Megnéztük, hogy mekkorát tévedtek összességében a közvélemény-kutatók a végeredményt illetően. Egyszerű módszert használtunk: a parlamentbe jutó öt pártnál kiszámoltk, hogy az egyes intézetek hány százalékponttal lőttek mellé az utolsó publikált adataikkal, és mindegyiknél összeadtuk a különbségeket. Érdemes kicsit alaposabban is megnézni a fent már látott diagramot, főleg a jobb oldali oszlopokra figyeljenek; ezek mutatják, hogy összességében mennyit tévedtek a különböző cégek.

A Medián elsősége nem újdonság: bár a 2014-es választásokon meglepetésre a fideszes Nézőpont Intézet jósolt a legsikeresebben, a rendszerváltás óta összességében szintén a Mediánvolt az első. Ennyiben nem lenne meglepő a közvélemény-kutatók háziversenyében az újabb győzelmük, de mivel most némileg szembementek a versenytársaik jóslatával, mégis sokakat váratlanul ért.

A legfőbb tanulság, hogy mindenki azt hitte a pártoktól a kutatókig, hogy a Fidesz már elérte a maximális támogatói kört. A Medián felmérése ezt cáfolta. Hatalmas tévedésnek bizonyult az a közkeletű felfogás, hogy a magas részvétel az ellenzéknek kedvez

– mondta az Indexnek Hann Endre, a Medián vezetője. Bár maga is elismeri, hogy ezúttal tényleg nagyon nehéz volt előrejelezni, szerinte a mostani eredmény azt is bizonyítja, hogy a hagyományos technikán alapuló személyes megkérdezések még mindig viszonylag megbízhatóbbak. „Őrületes a szakmai nyomás, egymást figyelik az intézetek. Mindenki azt hitte, hogy volt egy hatalmas túlbecslés a Fideszt illetően, és ez korrigálható. Mi is próbáltunk kicsit súlyozni, és nem szerénykedésből mondom, de a jó előrejelzéshez tényleg sok szerencse is kell.”
 

 
A hagyományos közvélemény-kutatások nehézségei és az új technikák alkalmazhatósága mellett Magyarországon örök kérdés a közvélemény-kutatások politikai jellege is. Sokat hallani, hogy mindenki csak azoknak a statisztikáknak hisz, amiket maga hamisított, vagy finomabban, hogy a felmérések legalább annyira szólnak a közvélemény befolyásolásáról és formálásáról, mint elfogulatlan kutatásáról. Bár ebben rengeteg előítélet is van, nem beszélve arról, hogy sokan valójában nem tudják jól olvasni a kutatási adatokat, nem vesznek tudomást azokról a bizonytalanságokról, megbízhatósági szintekről és hibahatárokról, amiket a kutatók jó esetben még korrekten kommunikálnak, látni kell, hogy néhány intézetnél jellegzetes iránya van a tévedéseknek.
Ennek adott esetben lehetnek legitim szakmai magyarázatai, de látni kell, hogy néhányan éppen abba az irányba tévednek szisztematikusan, ahonnan a megbízásokat kapják. A mostani választási előrejelzésekben persze puszta véletlen is lehet, hogy a fideszes Századvég a Fidesz javára és a Jobbik ellenére tévedett nagyon sokat, a Jobbik-közeli Iránytű Intézet éppen a Jobbikot becsülte túl nagyon, míg a baloldali megbízókkal dolgozó Publicus és Republikon az MSZP-t jósolta nagyon sokkal felül. Bár a Fideszt most mindenki szisztematikusan alulbecsülte, a többieknél (Medián, Závecz és a kormányközeli Nézőpont) az utolsó előrejelzéseknél nem volt ehhez hasonló egyirányú komoly tévedés.

forrás