Életmód, Igaz történetek

Az ügyvédek elmesélték azokat az emlékezetes eseteket, amikor az ügyfeleik mindent tönkretettek

Jogi segítség keresése közben sokan úgy vélik, hogy az ügy sikere kizárólag az általuk felvett szakember képességeitől és hozzáértésétől függ. Valójában azonban az ügyvédek csak segíteni tudják és terelgetni tudják a bíróságokon megjelent ügyfeleiket, akik között néha akadnak olyanok, akiknek a váratlan megnyilvánulásai még a legjobb ügyvédek érveit is ellehetetlenítik.

 

 

 

 




 

  • Ellenkező oldal ügyvédje: „Igaz-e, hogy arcon ütötte egy téglával az áldozatot?” Ügyfél: „Nem. Marcus ütötte az arcát téglával. Én a hátát ütöttem egy fadarabbal”. © lizard96golf
  • Bolti lopás. Az eset még a 80-as évek végén történt, amikor fiatal ügyvéd voltam, és egy srácot kellett megvédenem, akit bolti lopás miatt idéztek be a bíróságra. A tanú a ruhabolt egyik eladója volt. A videómegfigyelő rendszerek megjelenése előtt a bírók nagy mértékben támaszkodtak a tanúvallomásokra. Mivel az eladónő volt az egyetlen, aki felismerhette az ügyfelem, ezért megkérdeztem tőle, hogyan lehet biztos abban, hogy tényleg az ügyfelem követte el a lopást. Az ügyfelemre nézett, aki a lehető legrikítóbb sárga pólóban volt éppen, majd azt mondta: „Mert nem csak teljes mértékben megfelel az általam adott személyleírásnak, de pontosan azt a pólót is hordja, amit ellopott.” Az ügyfelemet elítélték, és azon a napon rájöttem, hogy jobb, ha ezentúl előre felkészítem majd az embereket a tárgyalásokra. © hankthetank2112
  • Az ügyfelem levideózta a bűncselekményt, majd feltöltötte a YouTube csatornájára. Még a rendőrség sem tudott róla. Az egyik tanú a tárgyalás harmadik napján hozta ezt szóba, és aznap a vallomások nagyon gyorsan megváltoztak. © LegalDuchess
  • Hallottam egy srácról, aki megpróbált fellebbezni, amiért elutasították a rokkantsági ellátással kapcsolatos kérelmét. Állítólag lebénult, de a másik oldal egy több mint 10 perces videofelvételt készített róla, ahogy sétált, futott, és kerítéseket ugrott át. Egy perccel később a bíró azt mondta: „Nos eleget láttam, kérem, menjen haza.” © jonesiguess
  • A férjem egy banknál dolgozott, de elvesztette az állását. Munkanélküli ellátást kért, de azt is elutasították. Úgy döntöttem, hogy segítek neki a fellebbezési tárgyaláson. A találkozó előtt többször is megkérdeztem, hogy „Van valami olyasmi, ami miatt esetleg okkal rúghattak ki téged?”. Azt mondta, hogy nem, egyszer csak kirúgták. Jött a meghallgatás napja. Eskü alatt vallotta, hogy nem tett semmi rosszat és jól dolgozott, nem volt vele probléma. Ezután a másik ügyvéd kihúzott néhány ingatlanügyekkel kapcsolatos dokumentumot – azokat a dokumentumokat, amiket a férjem meghamisított és visszafelé keltezett. El kellett ismernünk, hogy hamis vallomást adott, és mondanom sem kell, hogy nem kapott munkanélküli ellátást, de még csak otthon sem aludt aznap éjszaka. © lawgirl3278
  • Bementünk a bíróságra, leültünk. Első kérdés: „Kérem a vádlottat, adja meg a nevét!”. Az ügyfél rám nézett, majd azt mondta: „Tarthatnánk egy kis szünetet?”. Ezután kihúzott a folyosóra, és elárulta, hogy még nekem is hazudott a személyazonosságáról, mivel egy sorozatcsalást követett el és a 90-es évek óta már hétszer változtatott nevet. Valószínűleg az ellenzék ügyvédje gyanított valamit, azért kezdték ezzel a kérdéssel. © Philosopher422

 

 




 

 

 

  • Jogtalan elbocsátás esete. Az ügyfelem azt állította, hogy minden ok és megfelelő eljárás nélkül kirúgták. Miután elkezdtük megvizsgálni az esetet, kiderült, hogy nem csak 3 írásbeli figyelmeztetést kapott, de az elbocsátás előtt fegyelmi meghallgatásra is behívták. Ne hazudj az ügyvédednek. © afrocircus6969
  • Az ellenkező oldal tanúként hívta be a vádló fiát, akiről azt hazudták, hogy vak, hogy még több együttérzést keltsen az egybegyűltekben. Erről mit sem tudtunk, míg fel nem ment tanúvallomást tenni, majd amikor az ügyvéd kérte, hogy tegyen esküt, elővette az igazolványát és felolvasta. Nem sokkal ezután a bíró elutasította a keresetüket, amit az ügyfelem ellen indítottak. Több tíz éve vagyok a szakmában, de ez volt a legviccesebb eset, amit valaha láttam. © Crow_eggs
  • A barátom ügyvéd, és azt mondta, hogy egyszer az ügyfele ugyanabban a ruhában jelent meg a bíróságon, mint ami a betörés közben volt rajta. Amikor a bizonyítékként szolgáló biztonsági kamera felvételét kezdtük visszanézni, az ügyfél magára nézett és csak annyit mondott: „A fenébe!”. © Theholynun
  • Az alperest azzal vádolták, hogy vezetés közben mobiltelefonon beszélt, ő pedig azzal védte magát: „Már elnézést, de nem használtam okostelefont. Egy kihajthatós mobil volt.” Bűnös… © WoodenDeck
  • Nem velem, hanem az ügyvédként dolgozó tanárommal történt meg, hogy egyszer egy nőt képviselt, aki beperelte a helyi szupermarketet, mert elcsúszott és megsérült a válla. El kellett mondania a bíróságon, hogy ez nagy hatással volt az életére, és hogy nem tudta ezután ugyanúgy végezni a napi feladatait. A nő azt mondta: „Nem tudom felemelni a kezemet, hogy felakasszam a ruhákat a szekrényben”, és közben az egész bíróság szeme láttára a kezével végig mutatta az egész folyamatot, amire állítólag képtelen volt. © shaz_k

 

 




 

 

 

  • Tipikus meghallgatásnak indult a bevándorlási bizottsággal az ügyfelem tartózkodási engedélye kapcsán. Feleségül vett egy országban élő nőt, ami nálunk elég kell hogy legyen a tartózkodási engedély megszerzéséhez, szóval teljesen normális eljárás volt. Legalábbis én azt hittem. A bizottság is unta már, ezért feltették a legtipikusabb, unalmas kérdéseket, például: hol találkoztak, hol élnek, stb. Egy ponton megkérdezték az ügyfelemtől, hogy volt-e már házas korábban, mire ő: „Igen, a hazámban valójában még mindig házas vagyok, sosem váltunk el.” Mi a franc?! Teljesen lesokkoltam. Ezt valahogy elfelejtette megemlíteni nekem, amikor beszéltünk. Később elmondta, hogy félt hazudni a bíróságon, azért mondta el az igazat. Őszinte, de hülye ember volt. © akefaloskavalaris
  • Joghallgató vagyok. Olvastunk egy olyan büntetőperről, amelyben nem állt rendelkezésre elég bizonyíték a gyanúsított elítéléséhez, tehát ésszerű módon végül nem ítélték el. Az eredmény ismertetése után csak annyit mondott: „Köszönöm szépen, esküszöm, hogy soha többé nem teszek ilyet!”. A körzeti ügyvéd ezután fellebbezést nyújtott be, és a srácot végül mégis elítélték. © Belgian_friet
  • Apám bíró. Emlékszem, hogy mesélt egy olyan esetről, amikor egy nő súlyos hátsérülés miatt perelt, mivel véleménye szerint nem tud dolgozni, nem tudja gondozni a gyermekeit, stb. Amint a nő bejött a terembe, lehajolt, és elkezdte igazgatni a széket. Túl messze volt a magasság állító fogantyú, ezért ismét lehajolt, felállt. Miután megkezdődött a per, apám megkérdezte a nőt, hogy jól van-e, mire az azt válaszolta, hogy igen. Ezután az ügyvédje súgott valamit a fülébe, majd a nő hangosan panaszkodni kezdett a hátfájására, csakhogy akkor már senki sem hitt neki. © mortismalum

 

 

 

 

forrás



►► HA TETSZETT A CIKK, KÉRJÜK LÁJKOLD ÉS OSZD MEG MÁSOKKAL IS! ❤ KÖSZÖNJÜK!



VÉLEMÉNY, HOZZÁSZÓLÁS?