Egy ilyen csúfos kudarc után a sógunátus parancsnokai úgy döntöttek, hogy teljes körű ostromot indítanak egy hosszan tartó blokádhoz. Előtte biztosra mentek: kivágták a közeli erdőket, hogy esélyt se adjanak egy újabb rajtaütésnek. Miután megteremtették a biztonság illúzióját, a támadók felkészültek Akasaka falainak tömeges megrohamozására.
Másnap hajnalban a Kamakura-sógunátus oldalán álló szamurájok megindultak a fafalak ellen. Az akció nagyon lendületesen indult: a támadók rögtönzött fapajzsok mögé bújva, minden gond nélkül elérték az erődítményt. Odámasztották az ostromlétrákat, és elkezdtek felmászni rajta. A legvadabb álmaikban sem gondolták volna, hogy a fal, amit épp másznak, talán nem is igazi.
És itt jött el Maszasige zseniális csapdája: a fő védelmi vonalhoz egy hamis falat rögzítettek, amit mindössze kötelek tartottak a helyén. Amikor a sógunátus harcosai már épp készen álltak arra, hogy közelharcba bocsátkozzanak a védőkkel, utóbbiak egy önelégült mosoly kíséretében elvágták a köteleket, a hamis fal pedig egyszerűen lezuhant. A masszív faszerkezet rengeteg bátor támadót zúzott halálra. Akiknek egy picit több szerencséje volt, és még csak a lejtőn másztak felfelé, a védők egy másik meglepetéssel is készültek: súlyos rönköket és köveket zúdítottak a nyakukba. Szóval, ahogy gondolhatod, az ostrom csúfosan elbukott.
A sógun emberei akkora veszteségeket szenvedtek, hogy végül letettek a falak megrohamozásáról. Helyette inkább teljes blokádot vontak a vár köré, elzárva Akasakát a külvilágtól, megfosztva őket az élelmiszer-utánpótlástól és minden vízforrástól. Így telt el néhány hét, és a vár végül elesett. A slusszpoén viszont az, hogy Go-Daigo császár egyik legjobb hadvezérét végül mégsem sikerült elfogniuk. A legenda szerint ugyanis Maszasige és megmaradt szamurájai ellenséges egyenruhába öltöztek, és a legnagyobb nyugalommal, feltűnés nélkül kisétáltak az elfoglalt Akasakából.
