Elég furcsa egy „matematika”, igaz? Nézzük meg közelebbről, mi is áll ennek a hátterében!

Az USA tehát a negyedik legnagyobb olajexportőr a világon Szaúd-Arábia, Oroszország és Irak mögött. Naponta mintegy 3,6 millió hordót dobnak piacra. Mielőtt azonban megértenénk ezt a furcsa paradoxont, fontos tisztázni, hogyan is áll össze egy liter üzemanyag ára.

A helyzet fonáksága 2022-ben vált mindenki számára teljesen egyértelművé, amikor a globális válság hatására az üzemanyagárak az Egyesült Államokban is az egekbe szöktek. Kézenfekvő megoldásnak tűnt volna a feszültség enyhítése a hatalmas, mintegy 38,2 milliárd hordónyi „saját” olajtartalék piacra dobásával, amelynek a lelőhelyeit ugyan már felkutatták, de a kitermelést még meg sem kezdték. Ráadásul az amerikai kormány nagyjából 3,7 millió hektárnyi tengeri és 5,7 millió hektárnyi szárazföldi területet tart fenn stratégiai tartalékként és jövőbeli kitermelési helyszínként.

Az az elképzelés azonban, hogy a felhalmozott tartalékokat csak úgy felszínre kell hozni és szét kell osztani a belső piacon, egy veszélyes utópia, amelyben csak a laikusok hisznek. A nyersolaj ugyanis önmagában még használhatatlan, azt még finomítani és tömegfogyasztásra alkalmas termékekké kell alakítani. A hirtelen, tömeges kitermelés ráadásul annyira letörné az árakat, hogy az ebből fakadó veszteségek szó szerint csődbe vinnék az olajfinomítással foglalkozó magánvállalatokat.

Az olaj köré ugyanis egy elképesztően hatalmas infrastruktúra épült: a kitermelő és finomító vállalatok együtt határozzák meg a benzin végső önköltségét. A feldolgozás egy rendkívül összetett folyamat, ráadásul a különböző lelőhelyekről származó kőolaj teljesen más fizikai és kémiai tulajdonságokkal rendelkezik. Éppen ezért minden egyes lelőhelyhez és olajtípushoz külön, erre a célra testreszabott üzemeket építenek, amelyek szorosan beágyazódnak a helyi gazdaságba. Ha hirtelen indokolatlanul sok nyersolajat termelnének ki, a feldolgozókapacitás hiánya miatt a végén kevesebb finomított üzemanyaghoz jutna a piac – a tömeges csődök miatt pedig az is megeshet, hogy egyáltalán semmihez.

Az Egyesült Államokban a finomítói infrastruktúra nagy része, a fontosabb lelőhelyekkel egyetemben, az ország belsejében és a Mexikói-öböl partvidékén összpontosul. Olajipar szempontjából öt állam emelkedik ki a többi közül: Texas, Alabama, Tennessee, Oklahoma és Mississippi, ahol a helyi jogszabályok is meglehetősen megengedőek ezzel az ágazattal szemben.