Ezért a boltíveket mindenhol elkezdték használni. Láthatod őket hidaknál, vízvezetékeknél, katedrálisoknál és erődítményeknél. Sok ilyen építmény a mai napig – több száz, vagy akár több ezer év elteltével is – szilárdan áll.
De a történet itt még nem ért véget. Idővel az emberiség megtanult vasat, majd acélt, később pedig vasbetont gyártani. Az új anyagok lehetővé tették olyan szerkezetek megépítését, amilyenekről az ókori mesterek álmodni sem mertek volna.
Megjelentek a rácsos tartók, ahol a terhelés a húzásra és nyomásra dolgozó rudak rendszerén keresztül oszlik el. Megjelentek a függőhidak, ahol hatalmas kábelek tartják az úttestet szakadékok és szorosok felett. Ma már léteznek több kilométer hosszú hidak is, amiket lehetetlen lett volna boltíves formában megépíteni.
De van itt egy másik érdekesség is. A mérnökök még a modern anyagok megjelenése után sem vetették el teljesen az ősi elvet.
Ha figyelmesen megnézel sok modern hidat, észrevehetsz egy alig látható emelkedést a fesztávolság közepén. Néha ez olyan kicsi, hogy utasként észre sem veszed. Ezt az emelkedést túlemelésnek (vagy cambernek) hívják.
Miért van erre szükség?
A helyzet az, hogy minden híd a saját súlya alatt fokozatosan lefelé hajlik. Amikor autók, vonatok vagy gyalogosok közlekednek rajta, ez a behajlás még nagyobb lesz.
A mérnökök előre tudják, pontosan mennyit fog süllyedni a szerkezet a terhelés alatt. Ezért a hidat nem tökéletesen egyenesre, hanem kissé felfelé ívelőre építik. Miután magának a szerkezetnek és a forgalomnak a súlya is hatni kezd rá, a híd felveszi a gyakorlatilag vízszintes helyzetet.
Ez egyfajta zseniális mérnöki trükk. A híd kezdetben csak azért néz ki egy kicsit szabálytalannak, hogy az évekig tartó használat során teljesen szabályosnak tűnjön. Ebben rejlik az építőmérnöki tudomány egyik legszebb gondolata: a szilárdságot sokszor nem több anyag felhasználásával, hanem a megfelelő forma kialakításával érik el.
A boltív több ezer évvel ezelőtt született meg, mint egy kényszerű megoldás a kővel való munkához. De a legfőbb tanulsága univerzálisnak bizonyult. A terhelés mindig utat keres magának. A mérnök feladata pedig nem az, hogy harcoljon a természet erőivel, hanem hogy oda irányítsa őket, ahol a szerkezet javára dolgoznak, nem pedig ellene.
A hidak boltívei jóval a modern számítások előtt jelentek meg, de annyira sikeresnek bizonyultak, hogy ezt az alapötletet a mai napig használják.
