Az önkiszolgáló kasszánál végeztem, és siettem kifelé. Nem vettem észre, hogy a blokkot ott hagytam.
Egy nő lépett utánam, kissé lihegve, mintha attól tartana, hogy nem ér utol. Finoman a kezembe nyomta a papírt.

„Elejtette” – mondta mosolyogva.

Megköszöntem, betettem a táskámba, és már mentem is tovább. Nem tulajdonítottam nagy jelentőséget az egésznek. Csak egy kis kedvesség volt egy rohanó délután közepén.

Este, amikor kipakoltam a bevásárlást, a szemem sarkából feltűnt valami furcsa a blokkon.
A hátoldalán gyors, sietős betűkkel ennyi állt:

„Nézd meg a hátsó ülést.”

A gyomrom összeszorult.
Egy pillanat alatt megannyi kérdés villant át a fejemben: figyelmeztetés? Üzenet? Elhagytam valamit? Vagy valami baj van?

A kíváncsiság végül legyőzte a nyugtalanságot.

Kiléptem a ház elé, kinyitottam az autót. A hideg esti levegő végigsuhant az arcomon, ahogy benéztem hátulra.