Érdekes, hogy milyen gyorsan változik a családi dinamika, ha valaki végre kimondja az „elég volt” szót.

Azóta történtek bizonyos… fejlemények.

Ha az anyósom jön, a férjem főz.
Ha nem főz, ő rendel, és általában még az ajtót is ő nyitja ki.
Az anyósom pedig azóta kétszer átgondolja, milyen megjegyzést tesz – mert láthatóan még mindig fél egy újabb „zárt konyhás esetektől”.

Kiderült, hogy néha nem nagy kiabálás kell ahhoz, hogy rend legyen a házban, csak egy nagyon határozott vajaskenyér, és egy nő, aki már nem hajlandó többé moslékot hallgatni ott, ahol ő főz.