– Az egészségügyi doboz? – kérdezte a másik rendőr, hangjában némi reménnyel, hiszen a lejárt ragtapasz az esetek 90 százalékában megbízható bevételi forrás.

– Tessék parancsolni – nyújtotta át Tímea a dobozt. – A kötszerek szavatossága 2030-ig érvényes, a biztosítótűket tegnap sterilizáltam, és kiegészítettem a csomagot egy aloe verás égésgéllel, hátha szükség lenne rá.

A magasabbik rendőr ekkor előhúzta a végső fegyvert: az alkoholszondát.
– Kérem, fújja meg! – mondta diadalmasan, bízva abban, hogy talán egy konyakmeggy vagy egy reggel véletlenül lenyelt alkoholos szájvíz megmenti a becsületüket.
Tímea bólintott, mély levegőt vett, és olyan tökéletes, egyenletes tüdőkapacitással fújta meg a csutorát, hogy egy szimfonikus zenekar oboása is megirigyelhette volna. A gép pittyent egyet. A kijelzőn nemhogy egy árva tizedesjegy nem jelent meg, de a műszer szinte már mínuszba ment át. Tímea leheletében még a levegőben lévő természetes erjedés nyomai sem voltak meg; valószínűleg utoljára az óvodában evett túlérett almát.

A percek csak teltek, a feszültség pedig egyre nőtt. A két rendőr már a térdén csúszva mérte a gumiabroncsok profilmélységét egy digitális tolómércével (tökéletes 6 milliméter volt mind a négy), majd elemlámpával vizsgálták meg a kipufogócsövet, hátha találnak egy illegális, utólagos módosítást. De az autó olyan gyári állapotban volt, mintha most gurult volna le a szalagról. Még a szélvédőre tapadt falevelek is valahogy szabályosan, a látóteret nem zavarva helyezkedtek el.

Negyvenöt perc elteltével a két járőr kimerülten, izzadva és láthatóan megtörve támaszkodott a motorháztetőnek. Mindent bevetettek. Lekérték a rendszámot, ellenőrizték az alvázszámot, belemértek az ablakmosó fagyáspontjába, megfújatták a szondát, de semmi. Az autó egy guruló erőd volt a szabálysértések ellen.

A magasabbik rendőr végül letörölte a homlokát, nagyot sóhajtott, majd elővette a csekkfüzetét. Letépett egy sárga papírt, kitöltötte, és határozott léptekkel Tímea elé állt.

– Sajnálom hölgyem, de meg kell büntetnünk 100 ezer forintra! – mondta halálos komolysággal.

Tímeának tágra nyílt a szeme, a tökéletesen felépített, szabálykövető világképe egy másodperc alatt omlott össze. Hitetlenkedve tárta szét a karját.

– Mégis miért?! Hiszen mindent rendben találtak, és semmilyen szabálytalanságot nem követtem el! – háborodott fel, miközben a pulzusa most már tényleg az egekbe szökött.

A rendőr lassan elrakta a tollát, belenézett Tímea szemébe, és a bürokrácia megkérdőjelezhetetlen, jéghideg logikájával válaszolt:

– Azért hölgyem, mert ön vesztegette a rendőrség idejét!