„Jó estét kívánok mindenkinek, José Armando vagyok” – konferál lelkesen G. Győző (46) a ValóVilág kísérőműsorában, ahol az aznapi összefoglalókból kimaradt 18+-os részeket mutatják be. A néző agya pedig felkészül arra a 20 percre, amiben az gyorsabban omlik össze, mint a villamosról lemaradt szerencsétlené a Népszínház utcában.

Két éve robbantott (villalakósan: húzta meg a váratlant) az RTL azzal, hogy Gáspár Győző Győzikét választotta BeleValóVilág műsorvezetőjének. A lépés abból a szempontból tökéletesen érthető volt, hogy ennek a műsornak az égegyadta világon semmi értelme nincs, leszámítva azt, hogy valahol meg kell mutatni az aktuálisan fel-fel villanó melleket, a szoknyából ki-ki lobbanó seggeket, és a s**xet – ha akad, van. Ezeket ugyanis nem lehet 18-as karika nélkül elsütni, és lehet, amúgy sem férne bele adásidőbe a hormontúltengéses villalakók dugásról elejtett összes magvas gondolata.

Jókai More

Ennek körítéséhez szalajsztották Győzikét, a koncepció pedig az volt, hogy nem csak fontos pillanatokat (s**xet) mutatja be a műsor, hanem új lábat is növeszt azzal, hogy egy országosan ismert celebre bízzák a konferálást, illetve a kiesőkkel folytatott interjúkat. Főleg, ha az illető Győzike, aki a Romantic utáni karrierjét arra a tehetségére építette fel, hogy viszonylag lelkesen és nagy elánnal tud megbízhatóan hosszú ideig összefüggéstelen marhaságokat beszélni a kamerába, úgy, hogy nyílt és őszinte tekintete akkor sem törik meg, ha zsinórban a harmadik értelmetlen mondatot mondta el egy levegővétellel. Ez nem probléma, ezt az imidzset nyilván szeretik a nézők, különben nem lenne itt.

A szerkesztők erre építvén továbbengedték a fantáziájukat a kilencedik reality showban, a Győzike-Baukó páros pedig maximálisan hozta azt a hatást, amitől az embernek tévénézés közben exponenciálisan csökkennek az agysejtjei – arról már nem is beszélve, hogy a díszlet és a háttér nagyjából olyan hatást keltett, mintha ironikus művészeti egyetemisták illusztrációit rakták volna be, valamilyen alacsony jogdíjas zenei aláfestéssel.

Ebben az évben aztán megint elindult ez a valami, és már több mint tíz rész le is ment a BeleValóból. Én pedig vettem egy mély levegőt, és pár cataflam, valamint néhány helex társaságában leültem megnézni az összes adást, ami körülbelül olyan vállalkozásnak ígérkezett, mint tavaly ilyenkor végigsétálni a wuhani piacon friss tobzoskát keresve ebédhez.

Nézzük meg együtt… Most!

Mióta Gáspár Győző Győzike vezeti a BeleValó Világot rengeteg ember fejében fordult meg a kérdés: vajon miért?

Dehát még beszélni sem tud! Mon cher dieu! C'est impossible!

– kiált fel a BeleValó rendszeres nézője, aki látta már, mit alkotott a „Vágyom rád„ egyik alkotója.

Győzikét – hála a magasságos égnek – az eddig levetített adások alapján némileg visszafogták, és egy picit halványabb formájában kapjuk, mint a VV9-ben. Igaz, még nagyon az elején járunk, de mindenképpen jó jel, hogy

• még nem szavalta el az Anyám tyúkját angolul;
• a stylist kevesebb goa-partis ruhát ad rá, így viszont úgy néz ki, mint hónapról hónapra végig próbálná az összes nagyobb fast fashion üzlet ajánlatát az elmúlt három évből;
• kevesebb sámánoskodás, kevesebb kedélyes bolondozás, kevesebb angol, kevesebb az elhibázott mondat is.

Ami viszont megmaradt: mosolyogva előadott trágár felkonferálások, „Jókai More„, sajátos nyelvtani hibák relatíve egyszerű mondatokban, és persze a törvényszerű lefagyások: ilyenkor általában Descartes belezavarodik az elrontott monológjába, jégszobrot formál mosolygó arca, nem megy az f5, beüt a kék halál, gyors reset, a súgógép súg, beadja a jelszót, és újból elkezdi kántálni a BeleValóVilág szokásos témafelvezetését (valakit felhívunk, valaki segget villantott mutatjuk stb).

Ez amúgy egyáltalán nem lenne zavaró, viszont azzal, hogy neki kell bemutatnia a Frankfurti Iskola növendékeinek aznapi borzalmait, egyenesen fejfájást okoz.

Képzeld el Diégónak reggel merevedése van, de közben Bálint kanyarászik egy nagyon

– hangzott el az egyik adásban. Majd olyan skeccsek jönnek, mint amiből

• megtudhatjuk, hogy az egyik játékos leborotválta-e a seggszőrét,
• vagy hogy az egyik lány az arcára, vagy torkába szereti, ha ejakuálnak.

Amik persze, minket nézőket nyilvánvalóan a legteljesebb mértékben hidegen hagynak. ¯\_(ツ)_/¯.

Segítség!

Aztán a gerincen végigfutó lidérces hideg görcs ismét jelzi, hogy Győzike megint olyan kérdéseket talált elsütni amilyenekre szerződtették.

Amikor az első kieső Mercédeszt az ellenkező nemmel kapcsolatos preferenciáiról (péniszméret) faggatja buja hangján, kijön belőle a kérdés, amely valószínűleg már ógörög drámaírókban is megfogant, csak ők nem voltak elég bátrak ahhoz, hogy feltegyék ezt darabjaikban, ellentétben a Győzikével:

De Győzikét az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz sem biztos, hogy felvennék, amikor Virág szende lépéseit Dani fele úgy tálalta, hogy

„Ou va le monde?” – kérdezhetnénk ekkor rekedt sóhajjal mi nézők, miközben fölpillantunk a Nádas-könyvből, és letesszük a két pötyis Chestnut Praline Latténkat az asztalra. Pedig összességében a hetedik részre összekumulálódott fejfájás meglepően gyorsan elmúlt, szóval még jól is jártunk a Győzikének ezzel a laktózmentes verziójával, mert mondjuk például 10 részen keresztül a celeb forrónadrágos táncát nézni fizikai képtelenség lett volna.

Ettől függetlenül persze nem biztos, hogy a végig kitart az a színvonal, amit eddig kaptunk, de ha mi lennénk a műsorkészítők, annyit mondanánk, itt álljunk meg, jó mulatság, férfimunka volt, nem kell ónos eső a Stimfelfrasszéra. Acta est fabula – ahogy szoktuk mondani Mi.

forrás: noizz.hu