Minden ember különböző, de vannak olyan különösnek mondható dolgok, amiket valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag mindenki csinál néha.
Ha nincs abszolút semmi, vagy éppen semmi ínyünkre való a hűtőben, akkor is percenként nyitogatjuk, hátha valami csoda folytán változik a helyzet.
5 percenként ébresztőt állítunk, ahelyett, hogy már az elsőre felkelnénk.
A beadandó dolgozatra kamu dátumot írunk, hogy eltitkoljuk a tanár elől, hogy csak előző este lettünk vele kész.
Nagybevásárlásból hazatérve, még ha sérvet kapunk, akkor is megpróbáljuk egyszerre becipelni a szatyrokat kocsiból, csak hogy ne kelljen kétszer fordulni.
Néha csak úgy mintákat rajzolgatunk a kanapé huzatba az ujjunkkal.
A zacskós kaják csomagolását kibontás után kidobjuk, majd kikukázzuk, mert közben elfelejtettük a rajtuk található receptet, elkészítési módot.
Az egész ABC-t végig mondjuk magukban, csak azért, hogy rájöjjünk, hogy az egyik betű, melyik után következik.
A kocsink tele van félig megivott a vizes és üdítős palackokkal.
Amikor leheveredünk kanapén, már lustánk vagyunk oda hozni egy takarót, ezért azzal takarózunk, ami éppen ott van.
Szeretjük még pont előtte kivenni a kaját a mikróból, mint hogy lejárna az idő és elkezdene sípolni.
Nem bírjuk megállni, hogy ne tépjük le a kis bőrdarabkát a körmünk mellől, pedig pontosan tudjuk, hogy milyen fájdalom lesz a vége.
Amikor elfelejtjük magunkkal vinni a telefonunkat a WC-re, akkor bármilyen kezünk ügyébe kerülő flakon vagy illatosító leírását úgy tanulmányozzuk, mintha az lenne a világ legérdekesebb dolga.
Így rakjuk le a kenőkést, amikor lehet, hogy eszünk még egy szendvicset, de nem biztos.
Amikor a jelszavunk beírása közben egy karaktert elrontunk, akkor is inkább visszatöröljük az egészet.
