Ahhoz, hogy taxiba üljön ember, szükség van egyfajta megelőlegezett bizalomra, hiszen mégiscsak egy vadidegen személlyel lesz összezárva minimum néhány perc erejéig. De ugyanúgy igaz ez a taxisofőr oldaláról nézve is. Ő sem tudhatja előre, hogy miféle ember ül be éppen mellé az autóba. Ebből a furcsa helyzetből adódóan érdekes élményekkel gazdagodhat az ember. Nem feltétlenül pozitívakkal, de mindenképpen érdekesekkel. Ahogyan az az alábbi emberekkel is történt.
A reptéren beszálltam egy taxiba. Úton hazafelé a sofőr egy mély és érzelmes beszédet tartott nekem arról, hogy mennyire veszélyes, hogy a fiatal, felelőtlen és tapasztalatlan sofőrök taxisnak adják ki magukat. A beszélgetés aztán hirtelen félbeszakadt, amikor hátulról belementünk egy pirosnál álló autóba. A sofőr első dolga az volt, hogy megpróbálta kifizettetni velem az okozott kár felét.
Félúton jártunk, amikor taxis megállt egy bolt előtt, és szó nélkül kiszállt az autóból. Először meglepődtem, de arra gondoltam, hogy biztos valami baj van a kocsival. Bement a boltba, majd 10 perc múlva kijött egy zacskó fánkkal, beszállt a kocsiba, és mintha mi sem történt volna, folytattuk az utunkat.
A műszakom végén bevállaltam még egy fuvart, mert az utas célja pont az a lakóépület, ahol én is lakom. Amikor felvettem az utast, felismertem, hogy az egyik szomszédom az. Az út során egy szót sem szólt hozzám. Amikor megérkeztünk, azt mondta, hogy felszalad pénzért, mert nincs nála készpénz. Mér 10 perc telt el, de nem jött vissza. Bementem hát a házba, felmentem a lakásához, és bekopogtam. Miután ajtót nyitott, a következő párbeszéd zajlott le:
– Mégis hogy talált meg?!
– A szomszédod vagyok.
– Mióta?
– 13 éve.
Kénytelen-kelletlen végül kifizette az utat…
Taxit rendeltem egy telefonos alkalmazáson keresztül. A sofőrnek jó osztályzata volt, ám útközben megállt egy kávézó előtt, és így szólt hozzám: „Menj, hozz nekem gyorsan egy cappuccino-t.” Köpni-nyelni nem tudtam a megilletődöttségtől, ezért csendben kiszálltam, és hoztam neki egy capuccino-t.
Taxival mentem be a kórházba, és nagyon ideges voltam, mert egy operáció várt rám aznap. A sofőr próbálta oldani a feszültséget, ezért bekapcsolta a rádiót, és elkezdett énekelni, majd bíztatott, hogy csatlakozzak be. Végig énekeltük az utat, és olyan jó kedvem lett hogy ki sem akartam szállni a taxiból. A taxissal számot cseréltünk, és végül jóbarátok lettünk.
Egy átbulizott New York-i éjszaka után reggel 6-kor úgy döntöttem, hogy taxival megyek haza. A sofőr mexikói volt, ezért bedobtam néhány spanyol szót, amit még a suliban tanultam, hogy felvágjak egy kicsit. Nagyjából eddig terjedt a spanyol tudásom, a taxis viszont nagyon belemerült, és 10 percig mesélt nekem egy történetet spanyolul, amiből én egy kukkot sem értettem. Nem akartam félbeszakítani, inkább csak bólogattam, ugyanis már ciki lett volna bevallani, hogy valójában nem is tudok spanyolul. Félúton azt hazudtam neki, hogy megérkeztünk, csakhogy kiszállhassak, és ne legyen még kínosabb a szitu.
A barátnőmmel taxival mentünk a diplomaosztónkra. Elmondtuk a taxisnak a címet, majd a következő párbeszéd zajlott:
– Házasodni fogtok?
– Nem, a diplomaosztónkra megyünk.
– Mit tanultatok?
– Jogot.
– Ó, én is jogászként végeztem.
Ezután kínos csendben ültük végig az utat.
Az egyik haverom taxisofőr. Egyszer egy baráti társaságot fuvarozott, akik a következő évvel kapcsolatos terveikről beszélgettek útközben. A haveromnak feltűnt, hogy az egyik lány kiköpött úgy néz ki, mint a barátnőm. Így tudtam meg, hogy a barátnőm szakítani akar velem, és külföldre költözik.
Titkárnő vagyok egy kis cégnél, és egyszer késő estig kellett túlóráznom. Forró nyár volt, ezért elég lengén öltöztem, így aztán hívtam egy taxit, hogy éjszaka ne kelljen egyedül mászkálnom a sötét utcán. A taxis felhívott, amikor megérkezett, és közölte, hogy a buszmegállóban vár, holott én direkt megkértem, hogy ne oda menjen, ugyanis a megálló az utca végén található, és én odáig sem szerettem volna elsétálni. Nem volt hajlandó átjönni a munkahelyem elé, ezért végül mégis én mentem el a taxiig.
A hab a tortán, hogy a sofőr ezután végig panaszkodta az utat, hogy ő mennyire utálja a munkáját, és az embereket.
Hívtam egy taxit, és meglepetésemre egy nagyon idős bácsi érkezett oda. Beszálltam a taxiba, és belemerültem a telefonom nyomkodásába. Az idős sofőr úgy 10 perc után egyszer csak felkiáltott: „Ajaj, eltévedtem”. Ezután végig az utat figyeltem, és hazáig navigáltam az idős bácsit.
