Nehezebb volt, mint másoknak, de megcsinálta! Rostás Tünde büszke arra, hogy oláhcigány, és arra is, hogy diplomát tudott szerezni. Nyírvasváriban ő az első roma, aki felsőfokú végzettséget szerzett. Mégis hűséges maradt falujához: a helyi óvodában dolgozik és úgy érzi, teljes az élete.

Napok óta ünneplik a 22 éves Rostás Tündét Nyírvasváriban. A fiatal lány büszke származására: oláhcigány, őrá pedig az egész falu büszke, ugyanis ő az első roma származású lakos, aki lediplomázott. Kollégáinkat az otthonában fogadta.

A falu 30 százaléka roma

Nyírvasváriban nőttem fel, ide jártam óvodába is – mesélte a -nak Tünde.

A falunknak körülbelül a 30 százaléka roma lakos. A környező településeken mindenhol van diplomás, csak itt nem volt még, így nálunk ez hatalmas dolog, hogy én megcsináltam.

A fiatal lány olyan gimnáziumba járt, ahol ő volt az egyetlen barna bőrű, így olykor bántották a származása miatt. Ám mégis az iskola adta meg neki azt a motivációt, ami miatt továbbtanult.

Én voltam az egyetlen roma az iskolában – folytatta.

„Az osztálytársaim sosem éreztették velem, hogy kilógnék a sorból, de ha kimentem a szünetben a hatszáz diák közé, akkor éreztették velem, hogy más vagyok, mint ők. Úgy védekeztem, hogy egy idő után inkább nem mentem ki még a büfébe sem, a tanteremben próbáltam túlélni a napot… Aztán mégis az iskola hozta az áttörést. A tanárok mindenkitől megkérdezték, hogy hová megy továbbtanulni, én voltam az egyetlen, aki nem is gondolkodott ezen. Kellemetlen volt, hogy nem tudtam semmit mondani, így azt mondtam, amit a barátnőim: „nemzetiségi óvodapedagógus leszek!”

„Magunkkal hozzuk a zene és a gyerekek szeretetét”

Tündi a társai biztatására végül be is adta a jelentkezését az egyetemre, őt magát is meglepte, hogy felvették.

Sokat gondolkoztam azon, hogy valóban óvodában dolgozzak-e később, és végül egyre több érvet tudtam felsorolni mellette – mosolygott Tünde.

„Mivel az életemben az éneklés főszerepet játszik 9 éves korom óta, az egész családom imádja a zenét, úgy gondoltam, hogy ezt a tudást óvónőként tudnám legjobban kamatoztatni. Továbbá a kultúránkból adódóan mi mindig sok gyerekkel vagyunk körülvéve, és én imádom őket! Így aztán a továbbtanulásba már azzal az elhatározással vágtam bele, hogy óvónő leszek.”

Választásában a szülői példamutatás is szerepet játszhatott: édesanyja a Biztos Kezdet Gyerekházban dolgozik, édesapja egy lakásotthonban nevelő.

Tünde a Debreceni Egyetemen szerzett óvónői diplomát. Stresszes időszak áll a háta mögött, mindent megtett annak érdekében, hogy végül sikeresen fejezze be az iskolát, megmutassa, mire képes egy oláhcigány lány.

Nagyon izgultam a vizsgaidőszak előtt – mesélte.

„A szakdolgozatomra már nagyon korán elkezdtem anyagokat gyűjteni és tanulni, ugyanis felajánlottak egy japán utat. Szerettem volna elmenni, de ahhoz korán végeznem kellett a diplomamunkámmal. Végül a koronavírus miatt nem jött össze az út, de remélem, ha elmúlik a járvány, akkor bepótoljuk! Számomra furcsa volt, hogy miközben én minden időmet tanulással töltöttem, addig a társaim többsége csak az utolsó hónapban állt neki a feladatnak. Én nem engedhettem meg magamnak, hogy félvállról vegyem a tanulást, nekem bizonyítanom kellett.”

A család mellett sok segítséget kapott a Lippai Balázs Roma Szakkollégiumtól is, különösen az államvizsgára való felkészülésben.

Szeretne példát adni a gyerekeknek

Megérte a kitartó munka, Tünde diplomájára büszke az egész falu.

Számomra még mindig hihetetlen, hogy meg tudtam csinálni, és ahogy a kezemben volt a diploma, egy héttel később a mi kis falunkban munkát is ajánlottak! – mosolygott.

„Jelenleg 22 gyermekre vigyázok, akiket nagyon szeretek. A kollégáim magyarok, az óvodavezetőm pedig az én egykori óvónénim, így rögtön szeretettel fogadtak.”

Tünde azt mondja, sokat számít neki, hogy a faluja és a családja is mindvégig szurkolt és támogatta őt. Erőt adott neki az is, hogy példát mutathasson másoknak.

„Van egy húgom, aki még általános iskolába jár, ő azt mondta, hogy a példaképe vagyok, és ő is szeretne diplomát. Édesanyám pedig azóta is rejtegeti az okiratot, félti, nehogy baja essen, ha már ennyit dolgoztam érte. Szeretné majd bekereteztetni. Én pedig el sem hiszem, hogy oláhcigány lányként képes voltam erre, és szakképzett, diplomás óvónőként segíthetek gyerekeknek, hogy merjenek nagyot álmodni és induljanak el az úton egy jobb élet felé.”

forrás: ripost.hu