3.) Baseball meccsen voltam és mivel nem figyeltem, az egyik kiütött labda fejen talált. Még fel sem eszméltem, amikor két nő rohant oda hozzám segíteni, majd úgy alakult a beszélgetés, hogy az egyik lánnyal telefonszámot cseréltünk és elkezdtünk találkozgatni.

13 éve házasok vagyunk ezzel a lánnyal és van két nagyszerű gyermekünk, csak azért, mert elbambultam, és hagytam hogy fejen találjon egy labda.

4.) A második évfolyamot végeztem éppen az orvosi egyetemen, amikor szünetben az egyik tanárom odalopakodott a hátam mögé és pár percig figyelte és hallgatózott, hogy miket beszélgetünk a barátaimmal. A szünet végeztével odajött hozzám és azt mondta, hogy szerinte egy színész veszett el bennem.

Ezután hobbiból színészkedni kezdtem, és ma lesz az első igazi előadásom a színházban, ahová természetesen az említett tanárt is meghívtam.

5.) 15 éves koromban találtam egy ajándékkártyát egy bevásárlóközpont közelében. Elmentem a pénztárhoz, és kiderült, hogy 8 ezer forint van rajta. Sétáltam a boltban és kerestem, hogy mit vehetnék belőle, mikor megláttam egy táncolós PlayStation 2-es játékot, a Dance Dance Revolution-t. Kellett hozzá pár ezer forint, az kipótoltam, a lényeg, hogy megvettem.

A szüleim garázsában kezdtem el rá táncolni, melynek következtében lefogytam és jobb lett az egészségem. 17 éves koromban egyetemre mentem, és a kollégiumba is magammal vittem a játékot, ahol a barátaimmal játszottunk vele és versenyeztünk. Olyannyira megszerettem a táncolást, hogy beiratkoztam egy tánciskolába és profi táncos lettem. Mindezt azért, mert valahol-valaki egyszer elhagyott egy ajándékkártyát.

6.) Matekóra helyett annak idején elmentem moziba megnézni a Vissza a jövőbe című film második részét. Egy lány ült be mellém, akivel többször is beszélgettünk a film közben, majd megbeszéltük, hogy egyszer elmehetnénk együtt is moziba. Ma ez a lány a feleségem és szerencsére matekból sem buktam meg.

7.) Ötödikes voltam, amikor meghallottam, hogy három tanár épp rólam beszél. Azt mondták, hogy furcsa gyerek vagyok és nem ide való. Nem vicc: az osztályfőnököm maga mondta, hogy nem érti, mit keresek itt, nekem egy speciális iskolában a helyem, hiszen még barátaim sincsenek.

8.) Épp repülőn utaztam, amikor borzalmas viharba került a gép. A pilóták folyamatosan harcoltak vele, hogy egyenesben tartsák a gépet, és habár csak percekig tartott az egész, nekem éveknek tűntek, az akkor történteket pedig sosem fogom elfelejteni. Emlékszem, ahogy a mellettem ülő srác hangosan imádkozott, én pedig egyfolytában azon gondolkoztam, hogy mennyi minden várna még rám az életben.

Lényeg a lényeg, végül kikerültünk a viharból, de hetek múltán is rémálmok gyötörtek a repüléstől, ami olyan intenzív hatással volt rám, hogy abbahagytam miatta a dohányzást, az ivást és elkezdtem figyelni az étrendemre. Kizártam az életemből a mérgező embereket, több időt fordítottam a szeretteimre, és bár nem haltam meg akkor éjjel, mégis úgy érzem, mintha újjászülettem volna ettől a repülőúttól.

9.) A családom és én Horvátországban éltünk. 8 éves voltam és általános iskolába jártam. Az iskolának speciális étkezési rendszere volt: a diákok szülei minden hónap elején befizettek egy bizonyos összeget, a diákok pedig utána egy hónapig kaptak ebédet.

Egyszer elfelejtettem szólni a szüleimnek, hogy be kellene fizetni az ebéd pénzt és késve, 2 nappal a határidő lejárta előtt jutott csak eszembe. Nem voltunk gazdagok, ezért édesapám nagyon ideges lett, mert nem tudta ilyen gyorsan előteremteni ezt a pénzt és teljesen összeroppant attól, hogy nem képes enni adni a gyermekének. Szó szót követett, a dolog odáig fajult, hogy pár héttel később Ausztráliába költöztünk az új és jobb élet reményében – mindezt azért, mert elfelejtettem időben szólni az ebédpénz esedékességéről.

10.) Gyerekkoromban egy elviselhetetlen s*ggfej voltam. Hazudoztam, csúnyán beszéltem a szüleimmel, és így tovább. Egy nap odáig fajult az egész, hogy elkezdtem édesanyámmal veszekedni, amiért nincs otthon káposzta a vacsorához.

Anyám nem bírta hallgatni a hisztimet, ezért felöltöztünk és elmentünk a helyi kisboltba, ami már majdnem zárt. A boltban egy idős férfi dolgozott, akit meglepett a késői látogatásunk, mert jól ismert minket, és tudta, hogy másnap nekem iskola van, édesanyámnak pedig munka. Anya elmagyarázta a helyzetet és megkérte a férfit, hogy adjon nekünk még gyorsan egy kis káposztát, mielőtt bezárja a boltot. Ekkor az öregember teljesen kifordult magából és megkérdezte: tudom-e mennyit alszik anyám egy nap? Valaha aggódtam-e miatta, hogy kipihenten ébred-e másnap? Törődök az egészségével? És ha Ő nem lesz, ki fog nekem segíteni az életben?

Ezek a szavak az egész életemet megváltoztatták. Nem mondtam rájuk semmit és magamba fojtottam, de onnantól kezdve megvilágosodtam. Tanulni kezdtem, odafigyeltem a családomra és bejutottam egy jónevű egyetemre, aminek köszönhetően később egy remek állásom lett. Hálás vagyok az idős férfinek, hogy helyretett és felnyitotta a szemem.

A Te életedben is történt hasonló, mindent megváltoztató fordulat? Ha igen, bátran oszd meg velünk hozzászólásban!

forrás